Itt a VOLT. Kétségkívül Sopron legjobban várt eseménye, ahol a zenei programok mellett, után, közben és helyett természetesen az embernek lehetősége van bepillantást nyerni a fesztivál kaják folyamatos evolúciójának éppen aktuális stációjába.  Ezzel a kis iránytűvel segítünk eligazodni az ízek és illatok tengerében.

Ahogy a zenében is, úgy az fesztiválon kapható ételeknél is az egyik legfontosabb szempont a könnyű fogyaszthatóság. Mivel az idei Volton láthatóan kevesebb ülőhely került kihelyezésre a standok körül, így a hangsúly áthelyeződött a szállíthatóságra. Ennek a folyamatnak az egyik nagy vesztese lett a magyarok által olyan nagyra tartott Lacikonyha jelenség. (olyan igazi lacikonyhát talán csak a Lalibellánál láttunk) Egyik barátomnak köszönhetően tegnapelőtt mi is végigjártuk a “sült kolbász kanosszát”, azaz első körben be kellett cserkészni a kívánt darabot, második körben viszont a kiválasztott kb 25 centis példányt papírtányéron, műanyag evőeszközökkel, kézből, valamilyen úton fogyaszthatóvá is kell tenni. Ez egy Linkin Parkkal súlyosbított estén nem kis feladat azért.

Szóval az első ami feltűnt, hogy amíg tavaly a tipikusan mindeghogymiazcsakolajban kelljen kisütni ételek helyét átvette a pasta. (lánykori nevén tészta) Az igazán menő helyeken dobozból is lehet enni, ami nagyban megkönnyíti a fogyasztását. Sétánk során legalább 15 olyan helyet számoltunk meg, ahol a lehet tésztát enni. A tészta térnyerésével együtt, tavalyhoz képest jelentősen visszaszorult a lángos árusítók száma. Azért a nemzeti öntudatunkat nem lehet teljesen megnyirbálni, így a fő korzó mellett a magát Ország Konyhája néven feliratozó pultnál még mindig tízesével sütik a flat bread-et sour milkkel, azaz a tejfölös lángost és semmi mást. Azért a pacalpörkölt lobbisták helyében most kicsit felháborodnék, hogy valaki így kisajátította magának ezt a brandet.

Természetesen a fesztivál kaják egén vannak állandóan tündöklő csillagok, mint például a gyros, pizza, hamburger, fényük azonban kopik. Amíg néhány évvel ezelőtt a fesztiválon való étkezés egyet jelentett egy kis méretű, túláztatott, vékony tésztájú gyrosszal, kb 2 évvel ezelőtt berobbant a Street Food jelenség. Mindenhol pulled pork szendvicsek, ilyen-olyan kézműves hamburgerek készültek, jelentsen is egy fesztiválos burgernél bármit is a kézműves. Bár a legnagyobb sort idén is a ZING előtt láttam- ami elsőkörben annak is köszönhető, hogy itt vidéken még mindig nagy szó, ha házhoz jön valamilyen felkapott budapesti termék-, a többi stand szép lassan profilt váltott. A régen olyan nagy népszűrégnek örvendő langalló/töltött zokni is bár még kapható kikopni látszik, talán szerepet játszik ebben az, hogy frissen készül, így várni kell rá, ezért kicsit lassabban kerül a kézbe, mint az előre kisütött aztán csak melegen tartott pizzaszelet.

Érdekes színfolt az Aldi megjelenése is, hisz eddig, ha valaki egy kiflire, vagy papírzsepire vágyott ki kellett sétálnia a legalább a Lővér körútig, most ezek már házhoz jönnek, legálisan, kerítésen belül chipshez, üdítőhöz juttatva a fesztiválozókat. (Egy kis intermezzo: egyik barátom viccesen pont arra panaszkodott, miközben felesége Voltos pólókat próbálgatott, hogy bár itt vannak a VOLT-on, de már voltak a Deichmannban, az Aldiban és most épp egy butikban ruhákat nézegetnek, akkor miben különbözik ez a nap egy átlagos szombattól?)

Röviden az árakról: azt elmondhatjuk hogy fesztivál polgárnak lenni még mindig nem olcsó mutatvány. Egy nem alap burger 1500 Ft-tól, hasábbal együtt 2200 Ft-tól kapható. Csirkés szendvics 1600 Ft, lepényekért 1500- 1700 Ft-ot kell leszurkolni. Pizzaszelet 790 Ft, tésztaboxok 1200-1500 Ft, főtt kukorica 600 Ft, óriás palacsinta tölteléktől függően 1100-1500 Ft. Zsíroskenyér 600 Ft, csirkeszárnyak 1200 Ft, gyros 950 Ft-1200 Ft.

Ha befejeztük a táplálkozást ideje valamit inni is. A legnépszerűbb továbbra is a sör és fröccs (akármilyen arányban). Érdekesség azonban, hogy idén a sör ára 520 Ft, ami nem nagy változás tavalyhoz képest, cserébe mondjuk a korsó is kisebb lett és a hab is nagyobb, addig a a bornak 450 Ft decije (+ a szóda 70 Ft). Sok embertől hallottam vissza, hogy bár a bort jobban szereti, azért egy kis matek után mégis csak sörért áll sorba. Jelenleg 4 dl sör 520 Ft, míg egy vele komplementer Viceházmester már 1110 Ft. Egy három fős társaságnál egy körben ez már 1770 Ft-os differencia, ami ugye egy újabb kör sör. Röviditaloknál a pálinka viszi a prímet, ízesítéstől függően 1200 Ft-tól már lehet kapni a standoknál. Egy vödör (1l) koktél, vagy long drink nagyjából 4000 Ft körüli összeget emészt fel.

Természetesen mindent nem tudtunk mi sem felfedezni, hisz gyomrunk befogadóképessége és a metapay kártyánk egyenlege is véges, de próbáltunk egy átfogó képet adni, milyen is most ott fenn a kempingben éhesnek lenni.

Hirtelen ötlet volt. Épp a szombati bevásárlás-kocsimosás rituálét végeztük, mikor gyomrunk és a Lackner Kristóf utcai óra jelezte, hogy bizony már fél kettő van. Korábban már hallottunk, olvastunk róla, hogy nyílt egy új kebabos Sopronban, gondoltuk kipróbáljuk. Pláne, hogy elvileg közel is voltunk. Mobiltelefonos segítséget kértünk, ám elsőre így sem sikerült megtalálnunk. Ez nyilván a mi butaságunk is, de mivel a mobilos facebook felületükön (számítógépesen is csak eldugva) egy szó sem utal rá, hogy az étterem a régi Prima Vita Pizzéria helyén van, el is mentünk szépen a Ferenczy János utca másik felére, ahol semmit nem találtunk, így nem maradt más megoldás, mint a patak felé vettük az irányt . A feladatot nehezíti, hogy kocsiszélvédőbőlkinézős (ezt a jelzőt most alkottam) magasságban még mindig Prima Vita Pizzéria van kiírva, csak felette, kicsit nyakkitörősebb pózt felvéve lehet látni a Duna Dönert is.

A célegyenesbe értünk, szerencsére a környéken nagyjából mindig van parkolóhely, így már semmi nem állt közénk és a kebab közé. Mivel mi egy másik pizzéria tőszomszédságában lakunk, sokat nem voltam a Prima Vitában, de ami a berendezést illeti, minden maradt ugyanaz, maximum a régi pizzás pultot alakították át kebabosra.

Az elején tanácstalanok voltunk, de aztán a pincérsrác hathatós segítségével rájöttünk, hogy -ellenben nagyjából minden soproni vetélytársával- tányérszervizes a hely. Az étlapot megnézve kicsit az az érzésem támadt, hogy még nem sikerült pontosan belőni mire is lenne igény; vannak levesek, egytálételek és a szokásos általában olajban sült dolgok (hasáb, csirkeszárny stb) kebab és pizza, kicsit hibrid megoldás. Ez az érzésem a továbbiakban csak tovább erősödött.

Példának okáért azért, mert nem cifráztuk túl, kebabot kértünk zéró kólával ám ez utóbbi dobozban érkezett plusz pohár és szívószál. Végülis van benne valami, minden lehetőségre fel vannak készülve, bár nem a klasszikus vendéglátós iskola tanításait követik.  A következő érdekesség az volt, hogy a kebab tényleg asztalhoz jött, ugyanakkor műanyag tányéron. Ráadásul én ronda lilát kaptam (párom zöldeskéket). Ha már tányérszerviz és kebab de lux érzés, akkor nem lehetne rendes porcelán tányérokat használni? Mivel a berendezés ugyanaz, gondolom a tulajdonosi kör sem nagyon változott, akkor az eszközöknek is meg kellene lenniük, ha meg mégsem, akkor ezek a kiadások eltörpülnek például egy kebab sütő állványéhoz képest. Ráadásul a műanyagot ugyanúgy mosogatni kell használat után.

Az adagok mérete, szósszal való ellátottsága, hőfoka, sültségi állapota rendben volt. Igazából nem tudok róla szuperlatívuszokban beszélni, kebab volt a jobbik fajtából. Az ára amúgy szinte ugyanaz, mint bárhol máshol, ketten két sima kebabért két kóláért kicsivel 2000 Ft fölött fizettünk. Őszinte leszek jó, hogy akár egy kebabra is egyre több opció van Sopronban, és tényleg finom volt, de csak ezért nem fogok minden áron autóba ülni és ott enni.

Kihasználva a novemberi tavaszt elmentünk biciklizni. Azzal azonban nem számoltunk, hogy éhesek leszünk, s bár rendkívül jól bánok bizonyos konyhai eszközökkel, azért vadászni még nem tudok, így más megoldás után kellett nézni. Görbehalom felé tekerve, az út mellett áll egy zászló, mely egy közeli éttermet hirdet. A zászló messziről látható, de sajnos a domb is, ami előtte van. Valahogy olyan volt, mint a népmesében, ha teljesíted a próbát, Tied a jutalom. Valahogy felmentünk arra a dombra, hogy a zászlót követve a Sáni Étterembe jussunk.

Görbehalom anno bányászfalu volt, és tősgyökeres soproni ismerőseim emlékei szerint az étterem épülete mindig is a vendéglátást szolgálta, az emlékek szerint változó színvonalon. A bánya története az egyik falon most is jól látható. Szerencsére ebből a színvonalból nekünk már csak a jó maradt. Az étterem maga négy jól elkülöníthető részre tagolható, mely részeknek már berendezésük is elkülönül egymástól. Az első rész egy pizzázó, kemencével, hangulatos általában pizzát ábrázoló fali díszekkel. Ettől jobbra található a számomra csak szalonként leírható rész, falábú, kárpitozott székekkel, tőle hátrébb pedig egy modern rész következik, amely végül átvezet egy bárasztallal és székkel berendezett helyiségbe.

Az étlapon a választék nem túl bő, pár leves, néhány csirkés majd sertés főétel, pár vad fogás és persze a pizzák. A választék azonban mindig bővül azzal, amit épp a falra kiírnak.

Fokhagymalevest és joghurtban érlelt rántott csirkemellet kértem. Semmi kirívó, semmi flikk-flakk. A leves gyorsan odaért a csésze tetején egy igazi rostlapon sült fokhagymás pirítóssal.

Már a levesnél is sejtettem, hogy jól fogok lakni, hát mikor elém került a főételt tartalmazó tányér. A két csirkemell köret nélkül is megállta volna a helyét, ezt például abból is megállapítottam, hogy majdnem lelógtak a tányérról, pedig nem voltak papírvékonyra klopfolva. A joghurtnak köszönhetően a csirkemell lágy és porhanyós volt, a bunda sem tapadt oda hozzá, ami számomra azt sugallta, hogy a konyhatechnológia is rendben van. Pont úgy, ahogy az árak. Kettőnk komplett ebédjéért itallal együtt 6500 Ft-ot hagytunk ott. (plusz 300 elégetett kalóriát a hegy miatt)

Eddig kétszer voltunk itt, és joggal mondhatom érdemes legyőzni azt a dombot. A Sáni maximálisan hozza az alpesi kisvendéglő feelinget, ahová érdemes betérni, illetve érdemes letérni a kijelölt útról.

Ritkán fordul elő velem, de ettem volna valamilyen halat. Mivel horgászbotom nincs, -amikor volt akkor is 12 dkg volt a legnagyobb fogásom- hát kerestünk egy helyet, ahol lehet találkozni legalább két-három fajtájával. Ha hal, akkor nekem a Fogas Étterem jut eszembe. Jelenleg a Várkerület felújítása miatt biztos nem a csúcsidőszakot éli, hisz még gyalog is macerás megközelíteni, nemhogy autóval, turistabusszal. Valahogy van egy fóbiám, ami a felkapott turisztikai központok melletti éttermeket érinti. Lehet, hogy csak a rossz tapasztalatok kerekednek felül, de ami biztos, ha kapásból éttermet kell mondani nem a Fogas jut eszembe, pedig nap, mint nap járok el előtte.

Bementünk. Lehet, hogy a szerda este nem a legforgalmasabb időpont, lehet, hogy a már említett Várkerület feltúrás az oka, de négyünkön kívül nem volt más, pedig még csak nyolc múlt pár perccel. Az étterem két jól elválasztható részre tagolódik, mi az ajtóhoz közeliben ültünk le, egy olyan asztalhoz, ami félig meddig meg volt terítve úgy kb két és fél főre. Ennek a későbbiekben lesz jelentősége. A kabát még félig meddig rajtunk volt, mikor az étlap már az asztalon hevert. Átlapozva a kínálatot, tényleg szummázhatjuk, hogy Sopronban itt adják a legtöbbféle halételt. Jót mosolyogtunk, mikor az étlapon a halételek után a speciális halételek majd pedig a haltálak jöttek. Valahol 6-8. oldal környékén jöttek az egyéb fogások, amúgy abból is bár nem halmennyiségű, de elég tetemes a választék. Ha már ilyen nagy volt a választék, hát éltünk is vele. Párom halászlét kért, én halas főételt, a többiek sertés, illetve baromfi főétel mellett tették le a voksukat.

Az ételekre sokat nem kellett várni, bár az furcsa volt, hogy a négy tányér négy különböző időpontban került ki a konyhából, kb 2 perces eltérésekkel. Az utólag kihozott evőeszközök elosztása után, úgy alakult, hogy pont annak az embernek nem jutott kanál, aki épp a levest eszi. Kétségbe nem estünk, loptunk a másik asztalról.

Lecsós fogasfilét kértem. Azt gondoltam a lecsó a köret, de kiderült, hogy azt még külön kell választanom hozzá. Lányos zavaromban hasábkrumplit mondtam, mentségemre szóljon, hogy más köret sem nagyon lett volna jó a lecsóhoz, maximum a rizs, de az meg épp nem jutott eszembe. Az adagokra alapvetően nem volt panasz, a hőfok is megfelelő, bár mire összevártuk egymást ez utóbbi érték kicsit lejjebb vándorolt. A kanalas és a külön időpontban érkező ételektől eltekintve a kiszolgálás korrekt és gyors. Esetleg annyi kiegészítés még elfér, hogy a falon lévő óra mellett onnan tudtuk, hogy távoznunk kell, hogy körülöttünk elkezdték felrakodni a székeket. Anno egyetemista koromban mi is zártunk így be vendéglátó egységet, igaz hajnali fél négykor, egy órával zárás után.

A két főételért és három italért mindennel együtt 5800 Ft-ot fizettünk, ami soproni szinten nagyon rendben van. Eltekintve egy két apróságtól jól éreztük magunkat. Ha halat ennének szívesen ajánlom, esetleg annyi kiegészítés, hogy készüljenek fel a köretet érintő váratlan kérdésekre is.