Minden ami Sopron

2017. 05. 29. hétfő

Magdolna

SOPRON
Borult
EURO
Pocakpeti
Keressük Sopron legjobb helyeit, legfinomabb ételeit!

Duna Döner

Írta: kulbi
2017.01.21.

Hirtelen ötlet volt. Épp a szombati bevásárlás-kocsimosás rituálét végeztük, mikor gyomrunk és a Lackner Kristóf utcai óra jelezte, hogy bizony már fél kettő van. Korábban már hallottunk, olvastunk róla, hogy nyílt egy új kebabos Sopronban, gondoltuk kipróbáljuk. Pláne, hogy elvileg közel is voltunk. Mobiltelefonos segítséget kértünk, ám elsőre így sem sikerült megtalálnunk. Ez nyilván a mi butaságunk is, de mivel a mobilos facebook felületükön (számítógépesen is csak eldugva) egy szó sem utal rá, hogy az étterem a régi Prima Vita Pizzéria helyén van, el is mentünk szépen a Ferenczy János utca másik felére, ahol semmit nem találtunk, így nem maradt más megoldás, mint a patak felé vettük az irányt . A feladatot nehezíti, hogy kocsiszélvédőbőlkinézős (ezt a jelzőt most alkottam) magasságban még mindig Prima Vita Pizzéria van kiírva, csak felette, kicsit nyakkitörősebb pózt felvéve lehet látni a Duna Dönert is.

A célegyenesbe értünk, szerencsére a környéken nagyjából mindig van parkolóhely, így már semmi nem állt közénk és a kebab közé. Mivel mi egy másik pizzéria tőszomszédságában lakunk, sokat nem voltam a Prima Vitában, de ami a berendezést illeti, minden maradt ugyanaz, maximum a régi pizzás pultot alakították át kebabosra.

Az elején tanácstalanok voltunk, de aztán a pincérsrác hathatós segítségével rájöttünk, hogy -ellenben nagyjából minden soproni vetélytársával- tányérszervizes a hely. Az étlapot megnézve kicsit az az érzésem támadt, hogy még nem sikerült pontosan belőni mire is lenne igény; vannak levesek, egytálételek és a szokásos általában olajban sült dolgok (hasáb, csirkeszárny stb) kebab és pizza, kicsit hibrid megoldás. Ez az érzésem a továbbiakban csak tovább erősödött.

Példának okáért azért, mert nem cifráztuk túl, kebabot kértünk zéró kólával ám ez utóbbi dobozban érkezett plusz pohár és szívószál. Végülis van benne valami, minden lehetőségre fel vannak készülve, bár nem a klasszikus vendéglátós iskola tanításait követik.  A következő érdekesség az volt, hogy a kebab tényleg asztalhoz jött, ugyanakkor műanyag tányéron. Ráadásul én ronda lilát kaptam (párom zöldeskéket). Ha már tányérszerviz és kebab de lux érzés, akkor nem lehetne rendes porcelán tányérokat használni? Mivel a berendezés ugyanaz, gondolom a tulajdonosi kör sem nagyon változott, akkor az eszközöknek is meg kellene lenniük, ha meg mégsem, akkor ezek a kiadások eltörpülnek például egy kebab sütő állványéhoz képest. Ráadásul a műanyagot ugyanúgy mosogatni kell használat után.

IMG_2087

Az adagok mérete, szósszal való ellátottsága, hőfoka, sültségi állapota rendben volt. Igazából nem tudok róla szuperlatívuszokban beszélni, kebab volt a jobbik fajtából. Az ára amúgy szinte ugyanaz, mint bárhol máshol, ketten két sima kebabért két kóláért kicsivel 2000 Ft fölött fizettünk. Őszinte leszek jó, hogy akár egy kebabra is egyre több opció van Sopronban, és tényleg finom volt, de csak ezért nem fogok minden áron autóba ülni és ott enni.

 

Megérdemelt jutalom a hegy tetején

Írta: kulbi
2015.11.14.

Kihasználva a novemberi tavaszt elmentünk biciklizni. Azzal azonban nem számoltunk, hogy éhesek leszünk, s bár rendkívül jól bánok bizonyos konyhai eszközökkel, azért vadászni még nem tudok, így más megoldás után kellett nézni. Görbehalom felé tekerve, az út mellett áll egy zászló, mely egy közeli éttermet hirdet. A zászló messziről látható, de sajnos a domb is, ami előtte van. Valahogy olyan volt, mint a népmesében, ha teljesíted a próbát, Tied a jutalom. Valahogy felmentünk arra a dombra, hogy a zászlót követve a Sáni Étterembe jussunk.

Görbehalom anno bányászfalu volt, és tősgyökeres soproni ismerőseim emlékei szerint az étterem épülete mindig is a vendéglátást szolgálta, az emlékek szerint változó színvonalon. A bánya története az egyik falon most is jól látható. Szerencsére ebből a színvonalból nekünk már csak a jó maradt. Az étterem maga négy jól elkülöníthető részre tagolható, mely részeknek már berendezésük is elkülönül egymástól. Az első rész egy pizzázó, kemencével, hangulatos általában pizzát ábrázoló fali díszekkel. Ettől jobbra található a számomra csak szalonként leírható rész, falábú, kárpitozott székekkel, tőle hátrébb pedig egy modern rész következik, amely végül átvezet egy bárasztallal és székkel berendezett helyiségbe.

Az étlapon a választék nem túl bő, pár leves, néhány csirkés majd sertés főétel, pár vad fogás és persze a pizzák. A választék azonban mindig bővül azzal, amit épp a falra kiírnak.

Fokhagymalevest és joghurtban érlelt rántott csirkemellet kértem. Semmi kirívó, semmi flikk-flakk. A leves gyorsan odaért a csésze tetején egy igazi rostlapon sült fokhagymás pirítóssal.

Már a levesnél is sejtettem, hogy jól fogok lakni, hát mikor elém került a főételt tartalmazó tányér. A két csirkemell köret nélkül is megállta volna a helyét, ezt például abból is megállapítottam, hogy majdnem lelógtak a tányérról, pedig nem voltak papírvékonyra klopfolva. A joghurtnak köszönhetően a csirkemell lágy és porhanyós volt, a bunda sem tapadt oda hozzá, ami számomra azt sugallta, hogy a konyhatechnológia is rendben van. Pont úgy, ahogy az árak. Kettőnk komplett ebédjéért itallal együtt 6500 Ft-ot hagytunk ott. (plusz 300 elégetett kalóriát a hegy miatt)

fotó 2 (3)

Eddig kétszer voltunk itt, és joggal mondhatom érdemes legyőzni azt a dombot. A Sáni maximálisan hozza az alpesi kisvendéglő feelinget, ahová érdemes betérni, illetve érdemes letérni a kijelölt útról.

Halvacsora

Írta: kulbi
2015.10.23.

Ritkán fordul elő velem, de ettem volna valamilyen halat. Mivel horgászbotom nincs, -amikor volt akkor is 12 dkg volt a legnagyobb fogásom- hát kerestünk egy helyet, ahol lehet találkozni legalább két-három fajtájával. Ha hal, akkor nekem a Fogas Étterem jut eszembe. Jelenleg a Várkerület felújítása miatt biztos nem a csúcsidőszakot éli, hisz még gyalog is macerás megközelíteni, nemhogy autóval, turistabusszal. Valahogy van egy fóbiám, ami a felkapott turisztikai központok melletti éttermeket érinti. Lehet, hogy csak a rossz tapasztalatok kerekednek felül, de ami biztos, ha kapásból éttermet kell mondani nem a Fogas jut eszembe, pedig nap, mint nap járok el előtte.

Bementünk. Lehet, hogy a szerda este nem a legforgalmasabb időpont, lehet, hogy a már említett Várkerület feltúrás az oka, de négyünkön kívül nem volt más, pedig még csak nyolc múlt pár perccel. Az étterem két jól elválasztható részre tagolódik, mi az ajtóhoz közeliben ültünk le, egy olyan asztalhoz, ami félig meddig meg volt terítve úgy kb két és fél főre. Ennek a későbbiekben lesz jelentősége. A kabát még félig meddig rajtunk volt, mikor az étlap már az asztalon hevert. Átlapozva a kínálatot, tényleg szummázhatjuk, hogy Sopronban itt adják a legtöbbféle halételt. Jót mosolyogtunk, mikor az étlapon a halételek után a speciális halételek majd pedig a haltálak jöttek. Valahol 6-8. oldal környékén jöttek az egyéb fogások, amúgy abból is bár nem halmennyiségű, de elég tetemes a választék. Ha már ilyen nagy volt a választék, hát éltünk is vele. Párom halászlét kért, én halas főételt, a többiek sertés, illetve baromfi főétel mellett tették le a voksukat.

Az ételekre sokat nem kellett várni, bár az furcsa volt, hogy a négy tányér négy különböző időpontban került ki a konyhából, kb 2 perces eltérésekkel. Az utólag kihozott evőeszközök elosztása után, úgy alakult, hogy pont annak az embernek nem jutott kanál, aki épp a levest eszi. Kétségbe nem estünk, loptunk a másik asztalról.

Lecsós fogasfilét kértem. Azt gondoltam a lecsó a köret, de kiderült, hogy azt még külön kell választanom hozzá. Lányos zavaromban hasábkrumplit mondtam, mentségemre szóljon, hogy más köret sem nagyon lett volna jó a lecsóhoz, maximum a rizs, de az meg épp nem jutott eszembe. Az adagokra alapvetően nem volt panasz, a hőfok is megfelelő, bár mire összevártuk egymást ez utóbbi érték kicsit lejjebb vándorolt. A kanalas és a külön időpontban érkező ételektől eltekintve a kiszolgálás korrekt és gyors. Esetleg annyi kiegészítés még elfér, hogy a falon lévő óra mellett onnan tudtuk, hogy távoznunk kell, hogy körülöttünk elkezdték felrakodni a székeket. Anno egyetemista koromban mi is zártunk így be vendéglátó egységet, igaz hajnali fél négykor, egy órával zárás után.

fogas

A két főételért és három italért mindennel együtt 5800 Ft-ot fizettünk, ami soproni szinten nagyon rendben van. Eltekintve egy két apróságtól jól éreztük magunkat. Ha halat ennének szívesen ajánlom, esetleg annyi kiegészítés, hogy készüljenek fel a köretet érintő váratlan kérdésekre is.

Valamit gyorsan- vagy talán mégsem?!

Írta: kulbi
2015.09.16.

Ahogy az már tőlünk megszokott siettünk, és ahogy ez tőlünk már megszokott esküvőre. A hétvégi bevásárlás után tartottunk vissza a város széli bermuda háromszögből, mikor úgy döntöttünk, hogy az ebéden egy kis időt spórolva az elkerülőrőll jobbra lekanyarodva már az inkubátorházban lévő Nagymama Palacsintázójában találtuk magunkat.

Tényleg gyorsak szerettünk volna lenni, ezért csak olyat kértünk, amit a melegítőpultban láttunk. Esetemben ez babfőzelék volt, míg párom rakott brokkolit kért. Megkaptuk a cetlit, odasétáltunk a kasszához, fizettünk, majd leültünk, és vártuk, hogy a mikro megmelegítse az ételt. Az elején bizakodóak voltunk, hisz mikor fizettünk az én tányérom már bekerült a melegítő egységbe. Kicsit furcsa volt, hogy elvileg csak melegített ételről van szó, öt percig nem kaptuk meg. Majd, akik mögöttünk jöttek, lassan már távozóban voltak. 25 perc után úgy gondoltam kicsit megsürgetem a dolgot. Őszintén szólva a kisasszony, akitől anno rendeltünk nem is emlékezett arra, hogy mi az étteremben jártunk, így, ha már arcról nem jött össze, gondoltam az étel megnevezésével próbálkozom. Nem jött össze. Szerencsémre, a mikróban még mindig ott volt mostanra már kihűlt főzelékem, bizonyítva azt, hogy valamikor tényleg jártam errefelé.

Nagy nehezen pontot tettünk a dolog végére, de az ételt már egyből dobozba kértünk, hisz az a 35-40 perc, amit egy elvileg gyorsétteremben töltöttünk, túllógott előre megszabott időkeretünkön. Az emberek hibáznak, én is, a felszolgáló is, a bankár, a pultos, a postáshölgy is. Nem haragszom az eset kapcsán, előfordul az ilyen. Rossz érzés mindössze azért van, mert mikor dobozainkat megkaptuk egyetlen mondatot hallottunk és az nem az volt, hogy “Bocsánat, hibáztunk.” Mindössze annyi hangzott el, “A doboz ötven forint lesz, elől tudtok fizetni.”

 

loading