Kihasználva a novemberi tavaszt elmentünk biciklizni. Azzal azonban nem számoltunk, hogy éhesek leszünk, s bár rendkívül jól bánok bizonyos konyhai eszközökkel, azért vadászni még nem tudok, így más megoldás után kellett nézni. Görbehalom felé tekerve, az út mellett áll egy zászló, mely egy közeli éttermet hirdet. A zászló messziről látható, de sajnos a domb is, ami előtte van. Valahogy olyan volt, mint a népmesében, ha teljesíted a próbát, Tied a jutalom. Valahogy felmentünk arra a dombra, hogy a zászlót követve a Sáni Étterembe jussunk.

Görbehalom anno bányászfalu volt, és tősgyökeres soproni ismerőseim emlékei szerint az étterem épülete mindig is a vendéglátást szolgálta, az emlékek szerint változó színvonalon. A bánya története az egyik falon most is jól látható. Szerencsére ebből a színvonalból nekünk már csak a jó maradt. Az étterem maga négy jól elkülöníthető részre tagolható, mely részeknek már berendezésük is elkülönül egymástól. Az első rész egy pizzázó, kemencével, hangulatos általában pizzát ábrázoló fali díszekkel. Ettől jobbra található a számomra csak szalonként leírható rész, falábú, kárpitozott székekkel, tőle hátrébb pedig egy modern rész következik, amely végül átvezet egy bárasztallal és székkel berendezett helyiségbe.

Az étlapon a választék nem túl bő, pár leves, néhány csirkés majd sertés főétel, pár vad fogás és persze a pizzák. A választék azonban mindig bővül azzal, amit épp a falra kiírnak.

Fokhagymalevest és joghurtban érlelt rántott csirkemellet kértem. Semmi kirívó, semmi flikk-flakk. A leves gyorsan odaért a csésze tetején egy igazi rostlapon sült fokhagymás pirítóssal.

Már a levesnél is sejtettem, hogy jól fogok lakni, hát mikor elém került a főételt tartalmazó tányér. A két csirkemell köret nélkül is megállta volna a helyét, ezt például abból is megállapítottam, hogy majdnem lelógtak a tányérról, pedig nem voltak papírvékonyra klopfolva. A joghurtnak köszönhetően a csirkemell lágy és porhanyós volt, a bunda sem tapadt oda hozzá, ami számomra azt sugallta, hogy a konyhatechnológia is rendben van. Pont úgy, ahogy az árak. Kettőnk komplett ebédjéért itallal együtt 6500 Ft-ot hagytunk ott. (plusz 300 elégetett kalóriát a hegy miatt)

Eddig kétszer voltunk itt, és joggal mondhatom érdemes legyőzni azt a dombot. A Sáni maximálisan hozza az alpesi kisvendéglő feelinget, ahová érdemes betérni, illetve érdemes letérni a kijelölt útról.