A Gambrinus- ház története a 15. századig nyúlik vissza, amikor is 74 éven keresztül itt működött a városháza. Később étteremmé alakították, de innentől kezdve sajnos kevésbé patinás múlttal büszkélkedhet. Az elmúlt években zárva volt, majd folyamatosan gazdát és üzemeltetőt cserélt a hely, valahogy soha nem volt az igazi.

Alapvetően van egyfajta ellenérzésem a frekventált helyek körüli éttermekkel, mert a korábbi tapasztalataim alapján, amelyik hely a látnivalók közelében van, azok a szobrok, terek javára engednek a minőségből, valamint az árak sincsenek mindig rendben. Tudom, hogy nem tisztességes, de ezeket a pre-koncepciókkal kellett ledolgozni a Gambrinusnak.

Péntek este, viszonylag frekventált időpontban mentünk vacsorázni, bár foglaltunk előzetesen asztalt, ez inkább csak elővigyázatosság volt, hisz a hely az egyik legnagyobb Sopronban. Arra gondoltuk tradicionális cseh remekeket kérünk, ha már Pilsner Urquell Konyha is van. Cseh sört szerettünk volna inni, de csak Pilsner volt, amit itt gyártanak Magyarországon így az kiesett. A ház sörét kértük inkább, aminek fajtáját nem árulták el, de kellemesen édeskés és könnyed volt, csak ajánlani tudom. Az étlap formája ötletes, ugyanakkor számunkra picit zavaró volt, hogy mindegyik oldalon mindenfajta étel volt, azaz minden lapon volt leves, főétel és desszert is. Amúgy az étlap összetétele változatos és az árak is rendben voltak. levesek 5-600 körül, főételek 1800-3500 között. Rendelésünket viszonylag rövid idő alatt kihozták, ez elsősorban annak is köszönhető, hogy körülöttünk inkább csak söröztek az emberek. Amúgy a hely hangulata minket egy tradicionális cseh sörözőre emlékeztetett, vastag falak, fa bútorok, boltívek, alacsony, de tágas terek.

Négyen három féle főételt rendeltünk, az adagok, a hőfok a kiszolgálás teljesen rendben. Kifogásunk csak a desszerttel volt, mire kiért a somlói a hab összeesett és folyóssá vált, de ez reméljük csak azt bizonyítja, hogy házi habról van szó, nem pedig boltiról.

Az este négyünknek kevesebb, mint 12 000 Ft-ba került, ami több, mint meglepő volt. Összegezve, bár nálam jelentős hendikeppel indult a Gambrinus, sikerült leküzdenie az akadályt és nálam jelesre vizsgázott. Aki ide megy ne Michelin csillagot várjon, hanem korrekt kiszolgálást, remek ár-érték arányt. Talán ha lennének igazi cseh sörök még jobb lenne.

Napsütéses csütörtök délután. Igazából a Várkerületen volt dolgom, de mivel ott most lehetetlen megállni, így a Papréten parkoltam. A Füredi sétányon sétáltam keresztül, mikor megláttam egy egészen parányi helyet. Elkezdtem az emlékeimben kutatni és rájöttem, hogy én egyszer már ettem ezen a helyen, de akkor még egy egész parányi olasz étterem volt itt. A név nem volt ismerős, de gondoltam adok neki egy esélyt, így ettem egy Melangot a Melango-ban.

A hely egészen parányi, gyors számításaim szerint, amennyiben levesszük a “kerthelyiséget” kb 4-5 fő fér el kényelmesen. Belépéskor rögtön tudatosul az emberben, hogy ez egy gyorsétterem, azonban, hogy pontosan milyen, azt csak a falra írt étlap átböngészése közben jön rá. Ahogy ki tudtam venni a kiírásokból és a pultos hölgy iránymutatásaiból, gyakorlatilag a speciális töltött kenyérlángosról van szó. A tésztából, mely ízre, állagra, kinézetre valahol a pita és a lángos között áll tölcsért készítenek, és azt töltik meg kívánság szerint bármivel; hússal, zöldségekkel stb. Sőt desszert gyanánt van egy édes változata is , de azt nem mertem még bevállalni, de ígérem visszatérek érte.

Brassóis melango-t kértem, ami már ránézésre is elég tömör volt, hisz a húsdarabok mellett felfedezni véltem némi salátát, valamint sült krumplit is, mindezt beletekerve abba a bizonyos tésztába. Tipp: ha az ember ilyet rendel ne fehér ingbe menjen, mert könnyen mehet haza átöltözni. Én kb. a 3 percben lettem saját magam áldozata, de egy gyors szalvéta csellel megoldottam a helyzetet.

Az étel amúgy gyorsan elkészül. Abban a pillanatban én voltam az egyetlen vendég, így 8-10 percet kellett csak várnom, ami sokszor még egy kebaposnál is jó teljesítmény, pedig abba azért kevesebb dolgot kell belesűríteni.

Üdítővel együtt 1490 Ft-ot fizettem, amelyet nem gondolok vészesen soknak, pláne hogy a tálalás módja egész napos derültséget okozott. Az egyetlen dolog, ami nekem hiányzott az egy kézmosó volt. Szerintem gyakorlatilag az ilyen típusú ételeket nem lehet csak úgy egy kiló szalvéta elhasználása nélkül megenni, ilyenkor az ember óhatatlanul összekeni magát, és mielőtt továbbmenne nem árt egy kézmosás.

Ajánlom mindenkinek a  Melango-t, aki már unja a gyrost és a kebapot, mégis karakterben és árban valami hasonlóra vágyik, még kipróbálna valami újat.

Délután két óra, tavaszi napsütés, Várkerület még mindig. Az utcán átlagos a forgalom, gyomrom pedig szüntelenül korog. Munka közben vagyok, tényleg valami gyorsat keresek. Elsősorban levest szeretnék, de esetleg utána jöhet még valami. A legjobb megoldásnak a Nagymama Konyhája tűnik.

Emlékszem kilenc éve ide jöttem egyetemistának sokat jártam ide főzeléket enni. Akkor az egyik közeli utcában laktam, akkor azonban még nem az volt a fő szempont, hogy gyors legyen, hanem, hogy megfizethető áron meleget ehettem.

Gyorsan sorra kerültem, hús levest kértem, és mivel nem vágytam semmi komolyabbra gondoltam kipróbálok egy brokkolis-krémsajtos óriás palacsintát. Ezek a palacsinták nem édesek, mint az amit otthon szoktunk készíteni, hanem sósak, így kitűnően párosíthatóak zöldségekkel, sonkával, sajttal. Fizetés rendelés után a pultnál, kisebb fajta riadalom, mikor kiderül, hogy csak nagy címlet pénz van nálam, de a végén egy kártyás tranzakcióval áthidaltuk a problémát.

A levest gyakorlatilag a fizetés után megkaptam. Ízre, hőfokra rendben volt, ugyanakkor nekem hiányzott belőle egy kis már a nevében is jelzett hús, viszont a két óriás grízgombóc remek volt. Még kanalaztam, mikor megkaptam a palacsintát is. Látványra nem a legkecsegtetőbb, de majd az íze. Szeretem, ha a palacsinta tetején megolvad a sajt, de itt ez nem következett be. Egy kicsivel lehetett volna többet a főző/melegítőlapon. A mérettel amúgy tényleg nem volt gond. Nem vagyok kis ember, de ez a kombináció még egy reggeli nélküli napon is  jóllakatott.

Jóllaktam, gyorsan meg tudtam ebédelni és 1140 Forintot fizettem, ami majdnem megközelíti egy random hely menüajánlatának költségét, ahol azonban biztos nem végzek 13 perc alatt.

Van úgy, hogy az ember egyik percről a másikra éhes lesz. Ilyenkor indul a fejben GPS, hogy hol van a legközelebb valami, ahol pultnál lehet kérni, nem kell a pincérre várni és az étel effektíve már készen van csak ki kell porciózni.  A hozzám legközelebbi hely ma éppen a Várkerületen a Mária szoborral szembeni  Ázsia büfé volt.

A belső tér egyszerű, praktikusan berendezett: két bárasztal 4-4 székkel, valamint egy fal mellett futó pult. Ahogy számoltam a hely max befogadóképessége kb 11-12 fő. Délután 2 körül érkeztem, amikor már vagy lement a napi roham, vagy még nem jött meg, de abban a 15 percben míg ott tartózkodtam én voltam az egyedüli vendég. A választás nem volt túlságosan bonyolult művelet, számomra a csípősek egyből kiestek, így maradt négy főétel és a hozzájuk tartozó három köret. Abban szerintem azért megegyezhetünk, hogy ami Európában ázsiai ételnek számít, azt Ázsiában biztos nem ismernék fel, de ez csak ideszúrt általános gondolat a hely érdemeiből mit sem vesz el.
Visszatérve az ételhez, ahhoz képest, hogy a hely nem túl nagy, a 9 főételből álló szortiment nem is olyan kicsi, ehhez még hozzávehetjük a három fajta salátát is, amik nem tudom milyen okból kifolyólag, de különböző áron vannak. Ez akkor okozhat gondot, ha valaki, mint például én is, vegyeset szeretne kérni. Az étel kiválasztása után jött a mikrózás. Feltétlenül pozitívumként említeném meg, hogy porcelán tányéron kaptam az ételt, és nem műanyagvillával kellett ennem. Azt mondjuk kicsit furcsálltam, hogy ha tudnék pálcikával enni akkor az plusz 50 Ft- ba került volna. Ez kicsit olyan, mintha egy bárban az üveges sört pohárból akarnám inni, akkor drágább lenne.

Kis adagot kértem, de az étel még így is “lelógott” a tányérról. A hőfok megfelelő volt, a rizs azonban picit csomós. A saláta nem volt teljesen friss, gondolom reggel készült, de mivel nem Michelin csillagot kerestem ezért ezen nem akadok fenn.

Fizetni választás után a pultnál kell, a főétel, saláta, üdítő kombináció 1570 Ft-ba került, ami ha hozzávesszük, hogy az adag akkora volt, hogy meg sem tudtam enni az egészet, nem sok, egy fehérterítős étterembe ennyiből sokszor egy komplikáltabb leves sem jön ki. Összességében azt mondhatjuk, hogy aki betér ne számítson hatalmas ízélményre, de azért a hely hozza a kötelezőt.