Szerda, szürke, esőre álló idő, délután négy körül a Széchenyi téren. Aznap még nem ettem semmit, de nem is nagyon vágytam semmi különlegesre. Aznap még sok dolgom volt, így leginkább azt szerettem volna, hogy gyorsan valami egyszerűt kapjak, aztán mehessek tovább. Erre a célra a legjobb megoldásnak a környéken az Ottimo Burger volt, ami a nevével ellentétben nem csak burgert árul.

Délután négykor nem számítottam nagy tömegre, mégis nyolcadik voltam a sorban. Igen, egy dologgal nem számoltam a szünidővel, de sebaj, ha már bejöttem, bent is maradok. A hely belső megoldása tetszik, nekem szimpatikus a nyitott pult, bár sok esetben nem nézném végig mi folyik a konyhában, ám mivel itt nem készül pacal sem más szaftosabb étel, sok hibalehetőség nincs. Annak ellenére, hogy nyolcunkra egy hölgy jutott, aki kiszolgált, főzött, sütött meglepően gyorsan haladtunk előre a kikövezett úton. A belsőre visszatérve, nekem bejönnek az ilyen letisztult egyszerűen berendezett helyek, a képek falakon bár mozgalmasak, mégis nyugalmat árasztanak. Egy dolgot nem tudtam hova tenni, a bejárati ajtó mellett található polcot, ahol különféle a helyre nem jellemző relikviákat lehetett venni, többségüket esküvő, wedding, love felirattal. Lehet ez az én hibám, de ha enni megyek nem veszek mellé még egy faliórát, vagy gyertyát, de mivel a hely alap dekorációja is hasonló ám legyen, belefért a sorba.

Csirkés, zöldséges Quesadilla-t kértem, amit meg is kaptam kb 12 perc múlva, ráadásul úgy, hogy rajtam kívül minden előttem álló is ételhez jutott már. Minden, ami előttem volt meleg volt, a sajt nyúlt ameddig csak húztam és a csirke is omlós volt. Ez azért világrekord gyanús. Porcelán tányért és fém evőeszközt kaptam, amiért minden gyorsétteremben hálás tudok lenni, egyrészt környezetvédelmi okokból, másrészt, mert így még az étel is jobban esik. Egy adag háromtortilla lapból áll, amitől nagyon jóllaktam, kicsit túl jól is.

Kezembe került egy szórólap is. A tipográfia és a mondanivaló is tetszett, ugyanakkor az utolsó tagmondat hátam mögött nyitott ajtóval és a nyüzsgő, dudáló, pöfögő, délutáni Széchenyi tér forgalmával nem talált. (Ha érdekel Titeket mi volt az, tessék elmenni az Ottimoba:) )

Fizetni csak távozáskor kell, esetemben ez mindössze 950 Ft volt egy olyan menüért, amivel majdhogynem ketten is jóllaktunk volna, egy olyan helyen, ahová biztos, hogy vissza fogok térni, mert még legalább három ételt ki szeretnék próbálni, a tapasztalatok alapján érdemes.

A sorozat ötödik részében ismét a Távol-Kelet ízei kerültek előtérbe. Nem sűrűn járok a Sopron Plazába, látogatásaimnak általában két oka van; az egyik a mozi a másik a Kínai Gyorsbüfé. A blog témáját tekintve nem nehéz kitalálni most melyikről lesz szó. Ahogy a gesztusok alapján ki tudtam venni, az étkezde egy családi vállalkozás, a városban többen tudni vélik, hogy a családfőt amúgy Ferinek hívják.

A hely amúgy egy tipikus műanyagtányéros, mikróban melegítős étterem, ami leginkább az all you can eat-re rendezkedett be. Annak ellenére, hogy látom, hogy amit ők esznek az teljesen más, mint ami a csévingekben van én azért szeretem elhinni, hogy eredeti kínait eszem, annak ellenére, hogy rendszeresen találkozom velük esténként a város széli hipermarketban.

Kicsit magyarosan indítottam, vegyesen szedtem a főételek közül, így volt a tányéromon ananászos csirke, mandulás csirke valamint rántott csirkemell csík is, (ez utóbbiról nem igazán tudom mióta kínai étel) természetesen rizi-bizivel, de ahogy körbenéztem, nem csak én választottam ezt. A menühöz jár még saláta is, amit az ember szintén maga válogathat össze. aznap káposzta, kukorica, sárgabarack, zöldborsó volt színtéren. Ez az én hibám, de nem szeretem a csípős ízeket. Az erős-savanyú levesből is csak az enyhén csípőset szeretem, ezért szerencse, hogy amúgy mindenből két fajta áll rendelkezésre. A csípőset onnan lehet megkülönböztetni a nem csípőstől, hogy a nem csípős általában világosabb, mint másik. Nem tudom kipróbált már ilyen levest készíteni, így beiktatok ide egy kis családi kitérőt: tesóm azóta nem eszi meg meg, mióta megtudta, hogy miután az összetevők összefőttek, nyers tojással sűrítik be, ettől lesz ilyen nyúlós, nyálkás, enyhén pudingos jelleg.

Az üdítő kiválasztásánál egy kisebb activity-t játszottunk, de a végén a mutogatás-körbeírás keverékével kibogoztuk, hogy a kék kupakos ásványvízre gondoltam. Mindenért összességében 1920 Ft-ot fizettem, ami azért csalóka, mivel az ember maga szed, ezért szerintem jóval nagyobb adagok kerülnek a tányérokra, mint egy normál étteremben. Aki ide jön ne várjon csúcsgasztronómiát, inkább számítson kedves emberekre, műanyagtányéros helyhez képest korrekt vendéglátásra, és kicsit magyaros kínai fogásokra, meg egy jól megtömött bendőre.