Ahogy az már tőlünk megszokott siettünk, és ahogy ez tőlünk már megszokott esküvőre. A hétvégi bevásárlás után tartottunk vissza a város széli bermuda háromszögből, mikor úgy döntöttünk, hogy az ebéden egy kis időt spórolva az elkerülőrőll jobbra lekanyarodva már az inkubátorházban lévő Nagymama Palacsintázójában találtuk magunkat.

Tényleg gyorsak szerettünk volna lenni, ezért csak olyat kértünk, amit a melegítőpultban láttunk. Esetemben ez babfőzelék volt, míg párom rakott brokkolit kért. Megkaptuk a cetlit, odasétáltunk a kasszához, fizettünk, majd leültünk, és vártuk, hogy a mikro megmelegítse az ételt. Az elején bizakodóak voltunk, hisz mikor fizettünk az én tányérom már bekerült a melegítő egységbe. Kicsit furcsa volt, hogy elvileg csak melegített ételről van szó, öt percig nem kaptuk meg. Majd, akik mögöttünk jöttek, lassan már távozóban voltak. 25 perc után úgy gondoltam kicsit megsürgetem a dolgot. Őszintén szólva a kisasszony, akitől anno rendeltünk nem is emlékezett arra, hogy mi az étteremben jártunk, így, ha már arcról nem jött össze, gondoltam az étel megnevezésével próbálkozom. Nem jött össze. Szerencsémre, a mikróban még mindig ott volt mostanra már kihűlt főzelékem, bizonyítva azt, hogy valamikor tényleg jártam errefelé.

Nagy nehezen pontot tettünk a dolog végére, de az ételt már egyből dobozba kértünk, hisz az a 35-40 perc, amit egy elvileg gyorsétteremben töltöttünk, túllógott előre megszabott időkeretünkön. Az emberek hibáznak, én is, a felszolgáló is, a bankár, a pultos, a postáshölgy is. Nem haragszom az eset kapcsán, előfordul az ilyen. Rossz érzés mindössze azért van, mert mikor dobozainkat megkaptuk egyetlen mondatot hallottunk és az nem az volt, hogy “Bocsánat, hibáztunk.” Mindössze annyi hangzott el, “A doboz ötven forint lesz, elől tudtok fizetni.”

Délután két óra, tavaszi napsütés, Várkerület még mindig. Az utcán átlagos a forgalom, gyomrom pedig szüntelenül korog. Munka közben vagyok, tényleg valami gyorsat keresek. Elsősorban levest szeretnék, de esetleg utána jöhet még valami. A legjobb megoldásnak a Nagymama Konyhája tűnik.

Emlékszem kilenc éve ide jöttem egyetemistának sokat jártam ide főzeléket enni. Akkor az egyik közeli utcában laktam, akkor azonban még nem az volt a fő szempont, hogy gyors legyen, hanem, hogy megfizethető áron meleget ehettem.

Gyorsan sorra kerültem, hús levest kértem, és mivel nem vágytam semmi komolyabbra gondoltam kipróbálok egy brokkolis-krémsajtos óriás palacsintát. Ezek a palacsinták nem édesek, mint az amit otthon szoktunk készíteni, hanem sósak, így kitűnően párosíthatóak zöldségekkel, sonkával, sajttal. Fizetés rendelés után a pultnál, kisebb fajta riadalom, mikor kiderül, hogy csak nagy címlet pénz van nálam, de a végén egy kártyás tranzakcióval áthidaltuk a problémát.

A levest gyakorlatilag a fizetés után megkaptam. Ízre, hőfokra rendben volt, ugyanakkor nekem hiányzott belőle egy kis már a nevében is jelzett hús, viszont a két óriás grízgombóc remek volt. Még kanalaztam, mikor megkaptam a palacsintát is. Látványra nem a legkecsegtetőbb, de majd az íze. Szeretem, ha a palacsinta tetején megolvad a sajt, de itt ez nem következett be. Egy kicsivel lehetett volna többet a főző/melegítőlapon. A mérettel amúgy tényleg nem volt gond. Nem vagyok kis ember, de ez a kombináció még egy reggeli nélküli napon is  jóllakatott.

Jóllaktam, gyorsan meg tudtam ebédelni és 1140 Forintot fizettem, ami majdnem megközelíti egy random hely menüajánlatának költségét, ahol azonban biztos nem végzek 13 perc alatt.