“…Nézd meg jobban hogy élnek anyádék…”

Kinek milyen álma, vágya volt amikor elindult? Mit szerettek volna elérni a szüleink?

Vajon elégedettek az életükkel vagy csak beletörődtek hogy nekik már ez jutott?

Sokat hallani az önismeret fontosságáról. Arra már nem gondolunk,hogy hozott anyaggal dolgozunk, és az első dolog ami ilyenkor előkerül az a család. Amiről úgy hisszük sokat tudunk, de főleg a gyerekszemünkön keresztül. Az emlékek, lenyomatok sokszor erősebbek mint a felnőtt kori tapasztalatok. Mire felnövünk, van egy kialakult képünk, véleményünk sőt ítéletünk – és ezt nehéz felülírni. Az igazság az, hogy olykor a saját családunkat sem ismerjük. Pedig elsősorban ők is nők és férfiak, akik keresik a helyüket, bizonytalankodnak és vannak / voltak álmaik. Akárcsak nekünk. A családi örökség egy létező kifejezés a sorsra is nem csak a fül formájára. Ha magad varrta sorsot szeretnél, előbb meg kell ismerned az anyagot amit kaptál otthonról.

Az örökségek, terhek amiket kapunk lehetnek akadályok a fejlődéshez vezető úton vagy lehetőségek. A problémák gyökere többnyire a családhoz vezethető vissza. A családhoz való hűség, szeretet, fájdalom sokkal erősebben él bennünk, mint hisszük. A családunkon keresztül tartozunk egy néphez, a szülőföldhöz, valláshoz, kultúrához. Áthatja az életünk minden területét és ez független attól, hogy milyen messze költözünk felnőttként. Nem lehet egy vállrándítással elintézni, mert annak következményei lesznek. Ha nem a mi életünkben, akkor majd a gyermekeinkében.

Ezért fontos tudni kikből is áll a családunk. Milyen sorsok, életutak és kacskaringók alkotják. Aki találkozott már a családállítás módszerével tapasztalhatta, hogy milyen messzire nyúlik vissza a személyes történetünk.

Ez egy olyan felfedező út, ami időnként nehezebb mint a Camino és fájdalmasabb is lehet, de mindenképpen érdemes végigjárni.

---

Anyák napja közeleg.
Virág,csoki, ünnepi ebéd mellett beszélgetni és kérdezni is lehet.
Amíg még megteheted.

---