Tükröm, tükröm…

Mit gondoltok mi a hasonlóság a tükör és a Google között?

Látszólag mindkettő a valóságot mutatja. Látszólag minket szolgálnak. Hasznosak.  Egy kattintás és megtudom, a választ a kérdésemre. Belenézek a tükörbe és látom a valóságot.

Biztos ez?

A tükörbe nézve a saját szűrőnkön keresztül látjuk magunkat. A képre,amit látunk,mindig rávetül egy belső kép, Így lehetséges az, hogy amit mások szépnek látnak, azt pl. mi nők könnyen láthatjuk csúfnak. Nem objektív valóságot mutat. Benne van az, ahogy mások látnak minket, ahogy mi látjuk magunkat, és ahogy megtanították nekünk hogyan is lássuk magunkat. A szülőktől kapott kép mosódik össze a magunk által alakítottal.

Az önismeret számomra azt jelenti, hogy több oldalról is megnézem azt, akit a tükörben láttam. Kellenek a görbe tükrök, a homályosak, a töröttek és persze a gyönyörű velencei tükrök is. Ahány tükörbe, ahány szempárba nézünk: mindben máshogy tükröződünk vissza.

A Google látszólag a valóságot hozza elő. Kérdés- felelet. Viszont nem mindegy, hogyan tesszük fel a kérdést. Mert ki keres manapság cáfolatot? Megerősítést várunk azért, hogy igazunk legyen. Így működik a keresőoptimalizálás és a facebook kedvelés is. Csupa hasonló oldal bukkan fel, hisz nem szeretjük ha ellentmondanak nekünk.

Pedig az igazság – ha nem is odaát van – ,de mindenképpen ott, ahol több nézőpont is találkozik, ütközik. Az érem két oldala, a jin meg jang… ahogy tetszik.

Az önismeret másik fontos ismérve, hogy elfogadom, hogy vannak eltérő nézőpontok is, hogy nem kell hogy mindig igazam legyen, mert attól nem leszek kevesebb. Nem érzem kudarcnak, ha beismerem: most épp nem volt igazam, vagy nem jól közelítettem meg egy kérdést. Nem ettől függ az önbecsülésem. Nem kell az állandó, külső megerősítés, hogy elégedett legyek. Van önbizalmam külső forrás nélkül is.

Az önbizalomnál a lényeg a bizalom, ami ugye nem meglepő. Bízom a saját értékítéletemben, a saját képességeimben. Ebben nagyban közrejátszik a kép, amit otthonról kapunk. Mennyi bizalmat szavaztak meg a szüleink? Mennyi szabadságot kaptunk, hogy erősödjünk? A kamaszkor nagyrészt erről szól, hogy ezzel a kapott képpel megküzdjünk, hogy kialakulhasson a saját, igazi tükörképünk.

A kérdés, hogy meddig jutottunk?

---