Minden ami Sopron

2017. 08. 23. szerda

Bence

SOPRON
Borult
EURO

paradicsom

Camambert batyu

Írta: kulbi
2016.10.19.

Kicsit macerás, de tökéletes vacsora, ha az ember egy szendvicsnél kicsit többre vágyik.

Hozzávalók: (2 személyre)

– 2 camambert sajt, ha lehet 8 szögletű
– 15 dkg bacon
– 1 kis fej vöröshagyma
– 1 paradicsom
– 2 kisebb burgonya
– olaj

A tésztához:

-15 dkg liszt
-10 dkg vaj
-1 tojás
-1 teáskanál só
– 1 negyed zacskó sütőpor

Elkészítés: (kb 30 perc)

A camambert sajtot félbe vágjuk, félretesszük. A krumplit meghámozzuk és egészben megfőzzük. A hagymát, paradicsomot, és bacont apró darabokra vágjuk, majd olajon összepirítjuk. Az így kapott “egyveleggel” megtöltjük a félbevágott camambereket, a tetejükre a közben karikára vágott burgonyát tesszük, majd összeforgatjuk a fél sajtokat.

A tésztához szükséges alapanyagokat összeontjük és egy tálban addig gyúrjuk, míg egy egységes tésztagombócot nem kapunk, amely könnyen elválik az edény falától. Elfelezzük, a feleket vékonyra nyújtjuk.

Nyújtás után a camambert szendvicseket a tészta közepére helyezzük és bebugyoláljuk a tésztába.

Előmelegített sütőben 180 fokon 10 percig sütjük. A végeredmény magárt beszél!

IMG_1622

IMG_1621

Laktató és könnyű – rakott padlizsán

Írta: kocka
2016.03.23.

Bár a böjti időszaknak hamarosan vége, mégis úgy gondoltuk, hogy ha már eddig nem böjtöltünk, ideje kicsit komolyabban venni a diétát, és elkezdtünk olyan ételek után keresgélni, amelyek valamennyire diétásak, kímélőek, mégis laktatóak. Az egyik kedvencünk a rakott / töltött padlizsán lett, aminek elkészítése szintén nem nagy ördöngösség. Nézzük is, mi kell hozzá (4 főre kalkulálva)!

  • 3-4 padlizsán
  • 50 dkg darált hús (mi sertés húsból készítettük)
  • 1 paradicsomszósz (nálunk üveges verzió volt, de jó a kis – és nagy konzerves kiszerelés is, ki-mennyire szereti)
  • 20-30 dkg trappista sajt
  • 1 vöröshagyma
  • 1 nagyobb fokhagyma
  • só, bors, oregánó, bazsalikom
  • kevés olaj

Elkészítés:

A hagymákat megpucolom és felkockázom, majd megdinsztelem kevés olajban. Hozzáadjuk a darált húst is. Közben a padlizsánokat félbe vágjuk és kés / kanál segítségével kikanalazzuk a belsejét, majd feldaraboljuk és hozzáadjuk a darált húshoz és a hagymához. Hamar megpuhulnak a hozzávalók, majd hozzáadjuk a sűrített paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük ízlés szerint.

Közben a padlizsánok héját beletesszük egy tepsibe (sütőpapirt célszerű használni hozzá), de ha nincs, maximum kicsit tovább tart a mosogatás. A paradicsomos-padlizsános-darált húsos szószt belekanalazzuk a padlizsánok héjaiba, reszelünk rá sajtot és 200 fokon 20-25 percig sütjük.  Szerintünk nagyon finom. Köret nélkül is teljes értékű főétel.

töltött padlizsán

Makaróni sajtos húsgolyókkal

Írta: kulbi
2015.10.19.

Ezt a bejegyzést nem titkoltan a Derült égből fasírt című, klasszikusnak nem mondható rajzfilm ihlette. Magát a fogást spagettivel is el lehet készíteni, ugyanakkor baráti társaságom férfi tagjaival bizonyos okokból megfogadtuk, hogy jó darabig nem készítjük a fent megjelölt tésztának semmilyen változatát. (No more spaghetti!)

Hozzávalók (4 személyre):

500 g makaróni tészta
500 g darált hús
12 dkg sajt
2 evőkanál zsemlemorzsa
2 szelet kenyér
2 tojás
paradicsomszósz
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
olaj
bazsalikom
oregánó

bors
pirospaprika
cukor

A sajtot kb 1 cm*1cm *1 cm-es kockákra vágjuk, majd félretesszük. A darált húst összekeverjük a sóval, borssal (ízlés szerint), kb 1,5 teáskanál pirospaprikával, a 3 gerezd apróra vágott fokhagymával, a 2 evőkanál zsemlemorzsával, a 2 tojással és a korábban vízbe áztatott, majd kipréselt két szelet kenyérrel. A kapott masszából közepes golyókat gyúrunk, mindegyik közepére teszünk egy kocka sajtot, majd állni hagyjuk.

Az apróra vágott hagymát olajban megdinszteljük, majd hozzáöntjük a paradicsomlevet, hozzáadjuk az oregánót, bazsalikomot, csipet sót és borsot, valamint egy kis cukrot. Lassú tűzön felforraljuk.

A forró paradicsommártásba óvatosan beletesszük a húsgolyókat és fedő alatt, lassú tűzön kb 25 percig főzzük eközben a tésztát megfőzzük.

fotó (17)

 

 

Délután. Deák. Pont.

Írta: kulbi
2015.09.04.

Egy reggelig tartó lakodalom után úgy döntöttünk a vasárnap hátralévő részét aktív pihenéssel töltjük, melynek a késői ebéd, fagyi és az általam annyira kívánt búzasör is szerves részét képezi. Augusztus vége volt már, de az idő még tökéletesen alkalmasnak mutatkozott, hogy a tervünket megvalósítsuk. Ha vasárnapi sétáról van szó, számomra egyértelmű, hogy a Deák teret útba kell ejteni. Nem tudom miért, de a kedvenc – modern szavakkal dobálózva- chilles helyem a városban a Deák tér Eötvös gimi felé eső része. Miután ez a checkpoint megvolt, már csak kellett találni egy helyet. A véletlennek egyáltalán nem köszönhető módon pont útba esett a Deák Étterem, aminek kerthelyisége tökéletesen alkalmasnak bizonyult, hogy az előre kitűzött célt maximálisan teljesítsük.

A Deákban az a jó, hogy jó, hogy van. Tágas kerthelyiség, szépen berendezett belső terek, valamint viszonylag sok és egyébként a szakmájához is értő felszolgáló. Mivel már azért erősen benne voltunk a délutánban egyből találtunk helyet. Van úgy, hogy ez dél környékén nem sikerül. Egy percen belül kezünkben volt az étlap, és mivel olyan helyre ültünk, nemsokára már azt is láttam, ahogy az Edelweiss-os poharam tetejére felkerül a citromszelet. Eddig kiváló.

Szakítottunk a hagyományokkal és vasárnap ebédre nem húslevest, vagy májgombóc levest ettünk. Mediterrán pikáns paradicsomlevest rendeltünk, főételnek pedig paradicsommal és mozzarellával grillezett vasalt csirkemellet kértem. Munkámból kifolyólag régebben elég sokat jártam vacsorázni külföldi kollégákkal Európa minden részéről. Nehéz volt olyan éttermet választani, ahol a sokszor egy asztalhoz ültetett szerb, francia, görög és spanyol nemzetiségű ember is megtalálta, azt amit szívesen megevett volna. Az ilyen soknemzetiségű vacsorák helyszínét mindig nehéz volt megválasztani, de a Deák azon kevés helyek egyike volt, amely eddig mindenkinek megfelelt. Ez abban a tekintetben is érdekes tény, hogy a cégcsoporton belüli másik soproni étteremmel már nem volt ilyen szerencsém. Van még egy pozitív élményem a Deákkal kapcsolatban, amelyen már sokat gondolkodtam, hogy miért alakult így, de magam sem emlékszem rá. Van nem is egy Deákos pincér, aki ha szembejön az utcán, – bár a rendelésfelvételen kívül még soha nem beszéltünk- mindig köszön. Természetesen vica versa.

A levesekre nem kellett sokat várni. A paradicsomleves tényleg paradicsom ízű volt, sűrűségéből és a benne itt-ott talált magokból arra a következtetésre jutottunk, hogy tényleg látott igazi paradicsomot is. Mikor megrendeltük nem tudtuk, hogy ez meleg, vagy hideg fogás, ez a gordiuszi csomó gyorsan szét lett vágva, mivel langyos. Nekem, mint szerintem kortársaim legtöbbjének a paradicsomlevesről a betűtészta jut eszembe, amit én nosztalgiázásból nagyon sokszor keresek a boltok polcain, de még nem jártam sikerrel. A pikáns sok helyen egyet jelent sajnos a csípőssel, de itt nem, tényleg jó a fűszerezése. A blog történetében ennyit levesről még nem írtam, tessék elhinni tényleg finom volt!

fotó (7)

A főétel hozta a kötelezőt. A hús oldalán lévő apró barna vonalak mutatták, hogy a vaslap megtette hatását, a forró paradicsomból pedig tisztán látszott, hogy nem a melegítőpult alatt várt arra, hogy felszolgálásra kerüljön. A sült zöldség sem a szokásos borsó, hagyma, brokkoli, répa, karfiol keverék, a benne elrejtett bébi kukoricákért igazi vérre menő harcokat folytattunk.

A minőségnek, jó kiszolgálásnak ára van. Kettőnk ebédjéért nyolcezer párszáz Forintot fizettünk, ami Sopronban közepesen soknak számít, ugyanakkor ezért tényleg olyan színvonalas kiszolgálást kapunk, amit nem érdemes kihagyni.

loading