minden ami Sopron

Egész életünkben küzdünk a rendetlenséggel.

Kint és bent is. Küzdünk a sajátunkkal, a társunkéval, a gyerekünkével (ez utóbbi lehetne egy külön cikk is). Sajátos rendje van mindenkinek, és bele sem gondolunk, hogy ez mennyire különbözhet a miénktől.

Rendetlenség az, ha egy család összes cipője elöl van az előszobában? Vagy csak elöl van, hogy ne kelljen keresni? Ne higgyük, hogy erre mindenki ugyanazt válaszolja.

A rend -rendetlenség viszony, bizony egyike lehet a leggyakoribb súrlódási pontoknak:

Ki hova teszi a hűtőben a tejet?
Ki mit nem zár vissza?
Mi a könyvek sorrendje a polcon?
Hogy hagytad az ágyat, a fürdőszobát, a tányért magad után… és még sorolhatnánk.

Általánosságban talán úgy mondhatnánk, a rend az, amikor minden a helyén van. Igen ám, de hogy minek hol a helye, az nagyban függ az ember életformájától, személyiségétől.

És ahogy egy kézírás megmutatja a személyiséget, úgy a rendhez való viszonyunk is árulkodik rólunk.

A rend célja, hogy megkönnyítse életünket, az eligazodást a dolgaink között. Ahogy kint, úgy bent. Néha egy takarítás a lakásban egyenlő azzal, hogy rendet vágunk a gondolataink között is.

Egy veszteség, vagy éppen gyász után gyakori, hogy átrendezzük a házat. Ahogy felszámoljuk a tárgyakat, úgy számoljuk fel a veszteséget is. Van akinek ez könnyíti meg a feldolgozást, van aki pedig egy életen át őrizgeti a tárgyakat és velük a régi rendet. Ahogy átalakul az életünk egy változás hatására, úgy alakítjuk hozzá a tárgyainkat, az otthonunkat és vele egy új életformát. Ez lehet egy új társ, egy új életszakasz vagy akár egy új munka is. A belső rend megváltozását követi a külső változás. Persze ennek néha a fordítottja is igaz: a külső rendszer megváltoztatásával reméljük a belső változást. Laikus mágia, ami néha működik. Nézzük meg most közelebbről, hogy az otthonunk, hogyan is árulkodik rólunk.

Lelki háztartás

Egy lakásba belépve rögtön látjuk, hogy az mennyire rendes vagy rendetlen. Legalábbis a mi szemszögünkből nézve. Más a kép, ha egyedül él valaki, vagy ha egy család lakik ott. Annyiféle rend ütközik ahányan lakják. A harmonikus rend tulajdonképpen egy összhang a családtagok között. Kiderül belőle, mennyire figyelünk egymásra. Mennyire tiszteljük azt, aki takarít, aki elpakol? Mennyire becsüljük meg az ő munkáját?

Sokat beszélünk az én-idő fontosságáról: arról az időről, amit csak magunkra fordítunk. Ennek a megfelelője az otthonunkban az a hely (lenne), ami csak a miénk. Vajon van ilyen az otthonodban? Van egy íróasztal vagy egy fiók amibe csak te nyúlsz bele? Ha most belenézel, vajon mit látsz benne? Régi leveleket, csokit, törött de kedves tárgyakat vagy csupa praktikus holmit? Mennyire fontosak ezek a tárgyak neked?

Zugok

Ahogy a lelkünknek is van rejtett kis zuga, úgy minden lakásban is találunk. A szekrények tetején, vagy éppen a mélyén, a nehezen elérhető helyeken vagy akár az ágy alatt. Az elrejteni, elfelejteni kívánt dolgok temetője. De ezek azok a helyek is, amiket csak mi látunk. Ahol már nem kell megfelelni másoknak, itt már lehetünk szabadok sőt akár lusták is.

A konyha

Régen a tűzhely melege az otthon melegét is jelentette. Mondhatnám, hogy a lakás központja, de ez nincs mindenhol így. Én sokat főzök, és szeretek is főzni. Ezért nálam központi szerepe van. Tudom mi hol van, és csukott szemmel is megtalálok mindent. A gyerekeim még ma sem értik, hogy mi miért van ott ahol, de elfogadják, hogy ott kell lennie. Dogmatikusnak hangzik, de én ebben a rendszerben tudok jól működni. Ez jól mutatja, hogy az én konyhámban a rend nem egy esztétikumot szolgál, hanem praktikumot. És ez így átgondolva az életem több területére is igaz.

Vajon a tiéd mit mesélne rólad? Elégedett lennél azzal a képpel?

A nappali, étkező a családi élet központja. Kötetek szóltak régen a panellakások otthontalanságáról, ahol nem volt hely a nagy közös asztalnak, amit a család körbeülhetett. A közös asztal a szimbóluma a házasságnak is, és vele a családi kapcsolatoknak a hagyományoknak. Mérete vagy hiánya, jól mutatja a viszonyunkat a családhoz.

Régi bútorok árnya

Örökségek, emlékek, amiket nincs szívünk, vagy lehetőségünk kidobni. Súlyok, amik a múltban tartanak. A hozzájuk fűződő viszony, megmutathatja a kreativitásunkat, hogy mennyire tudjuk beilleszteni őket a mostani életünkbe. De a túlzott ragaszkodás jelentheti a változástól való félelmünket is.

Ám a rend és az ahhoz fűződő viszonyunk nem csak az otthonunkra van hatással. Meglátszik a munkahelyünkön, a munkánkon is.

Ha valaki csak a munkahelyén képes rendet tartani, az jelentheti azt, hogy csak a külső elvárásoknak képes megfelelni, vagy azt, hogy nem tudja összeegyeztetni a saját rendjét a családtagjaival. A kérdés az, hogy hol érzi jobban magát, melyik áll közelebb a valódi énjéhez?

Otthonos rendetlenség és mániákus rend – két nagyon is árulkodó kifejezés.

A mániákus rend ahogy a neve is mutatja, semmiképpen nem egy egészséges állapot. A kényszeres rendrakás egyfajta kompenzációs tevékenységként is felfogható. Az otthonos rendetlenség pedig szerintem az, ami még mindenki számára elfogadható, hiszen emberek vagyunk és kell egy hely, ahol végre önmagunk lehetünk.

Ezek után, ha friss szemmel körülnézünk az otthonunkban vajon milyen következtetésre jutunk?

Ha ismersz olyat, akinek úgy érzed szüksége van ezekre a gondolatokra kérlek küld tovább a cikket.

Ha felkeltette az érdeklődésedet és további kérdéseid lennének itt tudsz írni nekem:

Fekete Edina Katalin

Life coach / életvezetési tanácsadó

www.soproncoach.hu

email: edinafekete.lc@gmail.com