minden ami Sopron

Kapcsolat- egyszerűen hangzik, de nehéz beszélni róla.

Sok a közhely körülötte és még több a félreértés.

Legalább öt bekezdésem van már nekem is, amit ezzel a címkével láttam el. S persze mindegyik kicsit máshonnan közelíti meg ezt a témát.

Kapcsolat

Társas-, baráti-, pár-, munka-, rokoni-, segítő-, érdek-, gazdasági… és még ki tudja hányféle KAPCSOLAT létezik. Kapcsolataink lefedik az egész életünket. Nem csoda hát, ha olyan sokat beszélünk róla.

Kapcsolatokban vagyunk boldogok és boldogtalanok, a kapcsolatokban betegszünk meg, vagy épp gyógyulunk általuk.

Milyenek a kapcsolataink?

Először is talán meg kellene fogalmaznunk, hogy nekünk személy szerint mit is jelent? Mitől lesz fontosabb az egyik személy, mint a másik? Miért értékesebb? És ha ezt megtettük, mindjárt jön is ez első bukkanó, hogy vajon ugyanezt jelenti a társamnak, barátomnak, családtagomnak is? Nem biztos, hogy ugyanaz jelenti, ugyanazon a hőfokon és ugyanúgy kifejezve.

Neki egy közös alapokon álló szövetség, neked meg egy érzelmek fűtötte szenvedélyes kapcsolat jut eszedbe. Ami jól is működhet, de fontos tudni, hogy mit is akar a másik. A közös nyelv lehet az alap. Elcsépelt tudom, de csak így lehet elkerülni a félreértéseket és félrehallásokat.

Ehhez kapcsolódó fogalom, amiről ez a bekezdés szól, az az elfogadás. Arról, ha megvan már a közös nyelv és értem a másikat, akkor el is tudom fogadni, hogy ő milyen. Nem akarok mást faragni belőle, nem a javított 5.1-es modellje kell, hanem ő, az alapmodell. Arra vagyok kíváncsi, aki valóban ő, és nem az, akivé én tenném. Mert elhiszem, hogy a világban sokkal több minden létezik, mint amit én el tudok képzelni. Még akkor is, ha ez a világ egy másik embert jelent.

„ Az életed minősége a kapcsolataid minőségén múlik.” ( Tony Robbins)

Azt mondják, végső soron 5-6 olyan kapcsolatunk van, életünk során, akik döntően meghatározzák, befolyásolják életünket. Lehet a szülő, a párod, de lehet egy félig ismeretlen ember is, aki épp jókor jött az életedbe. Fiatalon azt hisszük rengeteg találkozás, nagy pillanat vár ránk. Később, néha sokkal később vesszük észre, hogy „NA! EZ VOLT AZ!” – s kiderül, hogy jó, ha egy két olyan találkozás volt az életünkben. Utólag értjük, meg, hogy mekkora szerepük volt és ez jó is így. Átsegítenek egy-egy nehéz időszakon, megosztjuk velük a bánatunkat, örömünket… és ez, egyáltalán nem kevés.

Végül az utolsó bekezdés a kapcsolat megőrzéséről szól. Arról, hogy egy idő után tudni kell elengedni vagy tenni érte. Meg kell látni, hogy melyik értékesebb, melyik szólt csak egy útra? Hogy nem minden veszteség, amit elveszítesz. S ami viszont értékes, azért tenni kell. Ez nem egy vadvirág, ami csak úgy nő az út szélén, és mindig megtalálom, ha arra járok. Ha nehéznek érzed, terhesnek akkor tudd, hogy ez nem igazi kapcsolat. Az igazira lesz időd, mert feltűnik a hiánya.

Ha ismersz olyat, akinek úgy érzed, szüksége van ezekre a gondolatokra, kérlek, küldd tovább a cikket. Ha felkeltette az érdeklődésedet vagy kérdéseid lennének, itt tudsz írni nekem:

Fekete Edina Katalin