A néhány hete nyílt Csíz műhelyben, pöttyös falak, madarak és türkiz színű tálak között megbízható sütik sülnek. Készítőjük semmi olyasmit nem tesz elénk, amit ő maga nem enne meg. Pedig ez nagy szó, Fábián Erika ugyanis rendíthetetlen tudatossággal éli életét az egészség és fenntarthatóság jegyében. Saját sütizőjéről évek óta álmodozott, csak a hely és idő volt kérdéses, ami végül Sopron lett és ez év októbere.

A Lokálban Fábián Erika, a Csíz műhely sütimestere.

A Csíz műhely vezérelve az egészség- és környezettudatosság. Számodra ez személyes misszió?

Igen, hiszen én így élek, nekem ez természetes dolog. A környezettudatosság része az életemnek, és ezzel összefüggésben az egészséges táplálkozás is. Jó ideje elkezdtem már foglalkozni azzal, hogy mit hogyan készítsek el, hogy finom is legyen, jól is nézzen ki, és ne érezzem magam utána cukorsokk alatt. Az, hogy itt a Csíz műhelyben a szemléletemnek ellentmondó süteményeket kínáljak, számomra nem járható út.

A sütik saját fejlesztésű receptek alapján készülnek?

Az túlzás, ezt nem merném kijelenteni. Inkább azt mondanám, hogy vannak bevált alapreceptjeim, amiket a végtelenségig lehet variálni. A kókusztorta például a véletlen műve, mert mást terveztem vele. De amikor elkészült az a süti, láttam, hogy úgy nem lesz jó, ezért csináltam valami mást belőle. Így variálódnak a dolgok, ez egy elég improvizatív folyamat.

Milyen alapanyagokat használsz?

Inkább azzal kezdeném, hogy miket nem: fehérlisztet, finomított liszteket, finomított cukrot, színező anyagokat, ipari marcipánokat. Innentől kezdve a hagyományos tortarendeléseket nem is tudom teljesíteni.

A sütéshez gluténmentes lisztet használok, hajdinalisztet, mandulalisztet, köleslisztet, kukoricalisztet, rizslisztet vagy kókuszlisztet. Nincs olyan süti, amiben csak egy féle liszt van, attól függően keverem, hogy milyen állagot szeretnék, piskótásat vagy masszívabb állagot. Cukor helyett eritritet vagy xilitet teszek a tésztákba, és csak nagyon jó minőségű csokikkal dolgozom. Ezek a főbb alapanyagok, amik mellé jönnek még apróságok, mint például aszalt gyümölcsök vagy magvak.

Arra is figyelsz, hogy mit honnan vásárolsz?

Persze. Az alapanyagokat igyekszem megbízható helyekről beszerezni, például a liszteket, szörpöt, ivóleveket a Rábcakapi Biokertészetben veszem. Nagyon jól jön az is, hogy itt van közel a piac, a tojást például mindig onnan hozom.

Sopronban talán a Csíz műhely az első, és egyelőre az egyetlen hely, ahol ennyire egészség- és környezettudatosan készülnek a sütik, méghozzá helyben. Ez szerinted inkább kockázatot vagy inkább biztos sikert jelent?

Nem tudom, hogy előny ez vagy hátrány, de nem végeztem piackutatást, megbecsülni sem tudom, hogy mennyire lehet igény arra, amit képviselek. 3 éve élek Sopronban, lehet, hogy ha ide születek, bele sem merek vágni. De akik voltak már itt, azok örülnek, hogy végre van egy ilyen hely. Múltkor két lány jött be sütizni, két kört is ettek, utána nevetve mondták, hogy még az ebédnek is lesz helye, mert nincsenek úgy eltelve, mint más süteményektől.

Tagja vagyok a Soproforno csapatának, ami szintén az egészséges táplálkozást igyekszik népszerűsíteni a városban, kóstolókkal, bemutatókkal, és a helyi Restaurant-day megszervezésével. Általuk is azt tapasztalom, hogy az emberek örülnek és pozitívan értékelik, ha valami újjal, valami mással találkozhatnak a gasztronómia területén. Bár nem soproni példa, de önkéntesként részt veszek a Felelős Gasztrohős nevezetű hálózat munkájában is. Ők olyan vendéglátóhelyeket gyűjtenek össze az adatbázisukban illetve a honlapjukon, akik fenntartható gazdaságot szem előtt tartva, környezetbarát módon működnek, és ezekből szerencsére egyre több van. Ez is azt mutatja, hogy igény van az újítókra. Most egyébként én is megpályázom az első soproni Gasztrohős helyet, remélhetőleg megkapom a plecsnit.

Említetted, hogy három éve költöztél Sopronba. Korábban hol éltél?

Erdélyben születtem, de nagyon kicsi voltam, amikor a szüleimmel Győrbe költöztünk. Onnan a főiskola miatt kerültem Budapestre, ahol jó pár évet dolgoztam multicégeknél logisztikai területen, ezen a vonalon is végeztem közgazdasági szakon. Nagyon hasznos tapasztalat volt, csak aztán rájöttem, hogy hosszútávon ezt nem akarom csinálni. Sokat gondolkodtam, hogy mihez kéne kezdeni, és aztán elkezdtem a cukrász sulit. Utána már azt tervezgettem, hogy mikor és hol fogom ezt a műhelyt megvalósítani. Végül Sopronban sikerült, amit ha 5 évvel ezelőtt valaki nekem megjósol, akkor azt mondtam volna, hogy na persze, hogy kerülnék én Sopronba?

És hogy kerültél?

Hát a párom miatt! De egyébként is volt már kötődésem Sopronhoz, mert ebben az üzlethelyiségben, ahol a Csíz műhely is nyílt, a szüleimnek van egy vállalkozása, már évek óta. Nemrég átalakításra került a hely, akkor jött Édesapámnak az az ötlete, hogy legyen itt egy kávézó. Mire azt mondtam, hogy akkor inkább végre egy olyan cukrászda kapjon itt helyet, ahol a sütijeimet megoszthatom. Úgyhogy a Csíz műhely már az én elképzelésem alapján született.

Ahhoz, amit képviselsz, és ahogyan élsz, szerintem lankadatlan tudatosság kell, aminek sok idő és energia az ára. Sosem gyengülsz el?

Nem azt mondom, hogy az életem száz százalékát ez teszi ki. A szervezetemre bízom, hogy mit eszem, és amit kívánok, azt megkóstolom. Igaz, 3-4 évente, de szoktam kólát inni vagy chipset enni, és bár régóta nem eszem húst, de ha a páromnak viszek haza szárazkolbászt a piacról, abba azért én is néha belekóstolok.

Viszont elő szoktak jönni belőlem forradalmár dolgok, amikbe nagyon bele tudom élni magam, és ez hajt belül. Nekem fontos az, hogy olyat ne egyek, ami olyan helyről jön, ahol éhbérért dolgoztatják az embereket. Ezért veszek inkább fair trade termékeket, például csokoládét, kávét. Persze sokan kifogásolják, hogy ezek az élelmiszerek drágábbak. Ez igaz sajnos, de én inkább úgy vagyok vele, hogy megveszem a jobbat, drágábbat, kisebb mennyiségben.

A gyártók gondolom úgy állnak hozzá, hogy gyorsan kell sokat előállítani, mindegy, hogy milyen baja lesz tőle az embereknek, csak legyen ott a polcon és adjuk el. Én ezt felháborítónak tartom. A túlfinomított élelmiszerek, alapanyagok annyi eljáráson meg vegyszerezésen mennek keresztül, hogy szerintem ettől van az a sok ételallergia.

Szerinted hogyan sikerülhet egy mindent átható életmódváltás?

Szerintem apró lépésekkel lehetséges. Vegyük például a szelektív hulladékgyűjtést: szerintem nagyon minimális dolog, de első lépésnek ez is jó. Valahol el kell kezdeni.