Minden ami Sopron

2024. 10. 05. Saturday

Aurél

SOPRON
Borult

Archívum

Kávé, laptop, Sopron anno

Írta: O. A.
2015.09.03.

Ha valaki soproni, és még internetezni is szokott, jó eséllyel futott már bele a Sopron anno-ba. A 2011-ben, kedvtelésből indított Facebook oldalnak több, mint 6000 követője van, 2012-ben pedig Wallon-Hárs Viktor munkájának köszönhetően honlappal is kiegészült – így már két fronton hódít a lokálpatriotizmus. A közzétett képek és írások nem csak történelmi nagyságokról, sorsfordító eseményekről, hanem hétköznapi emberekről, Sopron mindennapjairól is szólnak: azokról a dolgokról, amiktől egy város nem csak földrajzi hely, hanem otthon is. Talán ennek köszönhető az oldal sikere, na meg egy lelkes közösségnek, megalapozott bizalomnak, és sok bögre kávénak.

A Lokálban: Kótai Mónika, a Sopron anno szerkesztője.

1b

 

Összeszámoltad már, hogy nagyjából mekkora az archívumotok?

Nem kell számolnom, mert a honlap kiírja: a főoldalon mutatja, hogy kb. 2600 kép és 1450 bejegyzés gyűlt össze, na de ez csak a felkerült anyag.  Ennek egy részét mi digitalizáltuk, de nagyon sok anyagot kapunk olvasóinktól.

Az olvasóktól érkezett képeket szabadon felhasználhatjátok? Vagy van, aki valamilyen feltételhez köti?

Fele-fele arányban azt mondják, hogy ne adjuk tovább. Főleg a családi fotók esetében jellemző ez, ami érthető is, mert bár te vagy én nem tudjuk, hogy ki van a képen, de a tulajdonosa tudja. Emiatt sokszor csak a honlapnak adják oda a fényképeket. De van, akinek mindegy hogyan használjuk fel a fotóit. Az az érdekes, hogy ezek az emberek az emlékeiknek egy darabját adják vissza nekünk, hogy legyenek itt, egy helyen.

Amikor valaki egy családi albumból ad nektek fotót, az tényleg egy bizalmi viszonyt jelent. Szerinted minek köszönhetitek ezt a bizalmat?

Szerintem a kommunikációnak. Viktorral odafigyelünk arra, hogy nagyon nagy tisztelettel forduljunk az adományozókhoz, és minden kérésüket maximálisan teljesítsük. Volt olyan bácsi, aki azzal a feltétellel adott képet, hogy itt ülhetett mellettem miközben szkenneltük a fotóit. A 89 éves Hauszner Sanyi bácsi pedig egy óriási zsák negatívot hozott, amit itt kezdett el kiválogatni, és ő rakta be a negatív szkenner tartójába, tehát hozzá se nyúlhattam a negatívokhoz. Ez a fajta együttműködés fontos szerintem.

Valamit mi elértünk a négy év alatt azt gondolom, ami – én ezt szeretem hinni – tiszta. Tiszta tudott maradni a Sopron anno, és szerintem ezért bíznak bennünk, ettől lett egy nagyon lokálpatrióta dolog.

Nehéz ezt a tisztaságot tartani?

Nagyon. Ez egy tudatos építkezés. Nincs szponzorunk, mindent magunk fizetünk, mindent megteszünk, hogy függetlenek maradjunk. A Sopron anno független, civil kezdeményezésként működik, munkánkban elődeink tisztelete és szülővárosunk szeretete vezérel minket.

Bennünket az anyagi rész tényleg nem érdekel. Inkább ráköltünk, mert közösen fizetjük a honlap fenntartását, illetve én képeslapokat és fotókat is szoktam venni. De ez már egyre ritkább, mert a könyveket jobban szeretem. Az igazán ritka képeslapok és fotók borzasztó drágák, az árukon rengeteg könyvet lehet venni… Tízezer forintot nem tudok adni egy képeslapért, ebben mi már nem vagyunk versenyképesek.

Elmélázunk néha azon, hogy mi lenne akkor, ha megkeresne minket egy szponzor. Abban egyetértünk Viktorral, hogy mi soha nem fogadnánk el pénzt. Azt mondanánk inkább, hogy tessék nekünk régi képeslapokat és fotókat venni, azt elfogadjuk.

2b

 

Fel is tűnt, hogy a honlapotokon nincs hirdetés, pedig a látogatottsága nem lehet kicsi…

Tudok adatokat mondani a Facebook oldal és honlap látogatottságáról is. Ebből sosem csináltunk titkot. A Facebookon rossz heteken hozunk 23.000-es látogatottságot, de az utóbbi időben voltak 30.000-es heteink is. A honlapon 1249 volt a napi rekord, de nagyon ritkán van 400 fő alatt az olvasottság. Ezt négy éven keresztül tartani nehéz, sok munka van abban, hogy az emberek odakattintsanak úgy, hogy mi sosem hirdettünk. Ez tisztán önmagát hozta. Ettől meg még értékesebb, maga a közösség értékes, azt gondolom.

Főleg, hogy egy aktív közösségről van szó…

Hát igen, van egy mag. De nagyon sokszor új olvasók is hozzászólnak egy-egy bejegyzéshez. A Facebook oldalon folyamatosan pörögnek a kommentek, biztos, hogy egy fél órán belül történik ott valami. Az aktív közösség szerintem rengeteget ér a mai világban.

Az az érdekes egyébként, hogy két oldalról kapjuk a visszajelzéseket. Teljesen más a Facebookos közönség és más a honlapos közösség. Egész más jellegű emberekből, egész más módon hozzáálló emberekből áll. A honlapon is adott a hozzászólás lehetősége, ott az e-mail címünk, meg lehet minket keresni, és amikor például a Magyar Tudományos Akadémiától jön megkeresés, akkor az ember azt gondolja, hogy Édes Istenem, hát hogy jövök én az amatőr, akinek nem ez a tanult szakmája ahhoz, hogy az MTA tőlem kérjen fotót.

Ezt az MTA-s történetet elmeséled?

Hűha, hát több is volt… Nekünk ugye vannak regisztrált felhasználóink a honlapon, most már több, mint 700-an. És amikor MTA-s e-mail címeket látok a regisztrált olvasóink között, akkor mindig izgulok, hogy mindjárt ír a Történettudományi Intézet, hogy tessék már kijavítani, mert a bombázás vagy akármi nem úgy volt. Aztán amikor kiderül, hogy azért kerestek meg minket, mert képeket szeretnének tőlünk kérni vagy nekünk adni, az nagyon nagy megtiszteltetés. Mert mi, – nem győzöm hangsúlyozni, – amatőrök vagyunk.

Ez azt is jelenti, hogy a saját szakmátokban is dolgoztok. Mennyire tudod a Sopron anno-t eltenni a munkádon kívüli idődbe?

Gyakorlatilag nem teszem el. Egy Facebook oldal és egy honlap működtetése nagy munka. A telefonomra minden egyes hozzászólásról érkezik egy jelzés… A rendes munkám közben az történik, hogy ha nincs a közelben számítógép, akkor a telefonon gyorsan megnézem, hogy mi történt. Mert ugye a közösség attól aktív, hogy folyamatosan működteted. De ennek megvan a kis szertartása. A reggelek például úgy indulnak, hogy kávé, laptop, Sopron anno. Reggeltől estig ott kell lenni. Vagy lehet, hogy nem kell, csak már én igénylem.

3b

 

Vannak az olvasóitok között más városban élők?

Vannak, de kevesen. Mint ahogy ha belegondolok, mi sem bújjuk a Szeged anno-t, már ha van olyan. Más városból is csak azok keresnek meg, akik valamilyen szinten kötődnek Sopronhoz. Legutóbb például jelentkezett egy hölgy, Dr. Petneki Katalin, akinek az édesanyja az 1929-es soproni művésztelepen volt résztvevő. Azt az anyagot, ami az édesanyjával és Sopronnal kapcsolatos, odaadta a honlapnak, fel is került azóta a Történetek menüpontba. Neki ezen kívül nincs soproni kötődése, de mi úgy gondoltuk, hogy ezt az anyagot hazahozzuk.

A Google statisztikákat nézve néha viszont meglepődünk, hogy például Kenyából vagy Új-Zélandról is megtalálnak minket.

Szerinted az emberben honnan van ez az igény, – bár nem mindenkire jellemző, – hogy számon tartsa a gyökereit?

Szerintem ezt hozod magaddal. Ha látod szüleiden, nagyszüleiden, hogy ezt csinálták. Biztos mindenkit érdekel, hogy honnan jött, milyen volt a lakókörnyezete, amikor ő megszületett vagy még korábban. Ez talán természetes kíváncsiság, de nem tudom igazán. Viktornak is volt például honnan hoznia, az ő nagypapája soproni építész volt, édesapja az egyik legelismertebb helytörténész, tehát így aztán neki valahol természetes volt, hogy ezzel foglalkozzon. Én pedig a szüleimnek köszönhetem, hogy tudatosan lokálpatrióta soproninak neveltek.

5

 

Azt talán kevesen tudják, hogy a Sopron anno-ról gyakran vesznek át képeket egyéb megjelenésekhez.

Igen, több könyvben is szerepelnek Sopron anno-s képek. Baranyai Lenke néninek Az utolsó nárciszok című könyvébe is a Sopron anno-n keresztül került néhány kép, Gonda Gábornak a németek kitelepítéséről szóló Kitaszítva című könyvében is vannak képeink. A Nemzeti Emlékezet Bizottságnak honlapján van egy világháborús térkép, azon is Sopron anno-s fotók szerepelnek Sopronnál. Most legutóbb pedig a Taeg Zrt. kilátós kiadványához adtunk anyagot. Pontosabban ez nem azt jelenti, hogy ezek a mi képeink, hanem azt, hogy rajtunk keresztül találják meg a képek tulajdonosait. Szóval azért itt-ott ott vagyunk. Egy ideig még számolgattuk Viktorral, hogy hányan vették át a képeinket, most már nem tudjuk követni.

7  

Az egyesületet sem lehet kihagyni a történetből, ami 2013-ban, két évvel a Sopron anno indulása után jött létre.

Igen, sokan össze is keverik a két dolgot: a Sopron anno kis a-val vagyunk a Viktor meg én, a Sopron Anno nagy A-val pedig az egyesület. Ha metszéspontot keresünk a honlap és az egyesület között, akkor az én vagyok. De az egyesület nem két emberből áll, hanem több, mint húsz tagból. Már túl van több programon, rendezvényen – Kalandra Sopron! -, két könyvkiadáson, és egészen friss hír, hogy előkészületben van egy újabb: Dér Zoltánnak, a Széchenyi István Gimnázium egykori tanárának visszaemlékezései is hamarosan megjelennek könyv alakban. Az anyag egy részét a Sopron anno-n is publikáltuk közel egy éven át, de ez csak egy része a hagyatéknak. Az egyesület által kiadandó kötet jóval hosszabban adja majd közre az emlékiratokat. A munka már elkezdődött, a tervek szerint a könyv karácsonykor megjelenik.

A Sopron anno-val milyen terveid vannak?

Ugyanígy folytatni: gyűjtögetünk, publikálunk, örülünk, ha bővül a közösségünk. Amíg van anyag, addig mi is vagyunk. Azt mondtam két és fél évvel ezelőtt, hogy csak addig lesz napi frissítés a Sopron anno-n, amíg egy részét fel nem töltjük annak, amink van, de hát még mindig van. Úgyhogy: megyünk előre.

6b

Zárszóként álljon itt Móni mottója:

“Minden nemzedéknek kötelessége, hogy azokat a javakat és értékeket, melyeket az elődök hosszú sora szerzett és hagyott rá, híven megőrizze és gyarapítva adja tovább az utódoknak.” (Dr. Heimler Károly)

loading