Minden ami Sopron

2017. 06. 25. vasárnap

Vilmos

SOPRON
Borult
EURO

Archívum

Impró az egész világ

Írta: O. A.
2016.02.22.

Impró az egész világ, mondhatnánk Shakespeare után, szabadon. Szinte egyfolytában improvizálunk, van, aki tudatosan, van, aki nem, van aki jó benne, van, aki nem. Az improvizáció, történjen a mindennapokban vagy a színpadon, fejleszthető. És érdemes is fejleszteni, mert nyitottságra, bátorságra tanít, és arra, hogy merj hibázni – mondja Horváth-Töreki Gergely, aki gyakorlott imprósként lassan egy éve tart tréningeket Sopronban is. A célja nem kisebb, mint megteremteni az improvizációs színház jövőjét a városban.

2

 

Az előadóművészet kapcsán, legyen az például színház vagy zene, ismert műfaj az improvizáció. De a mindennapokban is használjuk ezt a technikát, ami talán már kevésbé tudatosul az emberben. Mit jelent az improvizáció ebben a hétköznapi értelemben?

Az, hogy mi most ülünk a kávézóban és a srác itt mögöttem egy vendéggel beszélget, az is improvizáció. Nyilván napi és munkaköri rutin alapján teszi, de nem előre megtervezetten, hanem rögtönözve. Mindenki improvizál a nap 24 órájában. Ez az alapvető dramatikus képesség mindenkiben benne van, nem egy kiváltság. Csak ha akarod, akkor fel lehet erősíteni, és színházi keretek között is használhatod.

Múltkor valaki azt mondta nekem, hogy ő nem tud improvizálni, mert valahányszor egy helyzetben frappánsan kellett volna válaszolnia, mindig zavarba jött. De mondtam neki, hogy az is improvizáció! Ez nem azt jelenti, hogy te frappánsan reagálsz valamire, hanem hogy reagálsz egyáltalán valahogy. Csak annyit vár el, hogy őszinte legyél.

De ez azért még kevés ahhoz, hogy színpadon játsz, nem? Mitől lesz a hétköznapi improvizációból színpadra érdemes előadás?

Szerintem kell egy bizonyos exhibicionizmus és vágy arra, hogy színpadon állj. Tehát az, hogy közönség előtt gátlásoktól mentesen játsz. Egy tréningnek ezért az is feladata, hogy feloldja az embereket.

Egy budapesti csapatnak is tartok tréninget, velük fél éve játszunk együtt. Április 22-én lesz az első előadásunk, meglátjuk akkor, mi az a határvonal, amit kérdezel. Szerintem nem lesz. Bárki felmehet a színpadra, aki érez magában erre igényt. Persze sokat kell tréningezni, kísérletezni. De közben rettenetesen izgalmas az a folyamat, ahogy két ember gondolatvilága építkezik egymásból, és fonódik össze mint egy DNS spirál, egy történetté. Ez nagyon meg tudja nyitni a kreativitást, trenírozza az agyadat, ami biztos, hogy a hétköznapi életre is hatással van.

A Te hétköznapi életedre milyen hatással van?

Magamon azt vettem észre, hogy nyitottabb vagyok az emberekre, és jobban beszélgetek. Emlékszem, tíz évvel ezelőtt voltam még olyan introvertált, hogy nem mertem bemenni egy szórakozóhelyre egyedül. Ez megváltozott teljesen. Gyakorlással és idővel sok mindent rutinná tudsz tenni az életedben, az impróval az a fajta gondolkodás válik automatikussá, ami a nyitottságról, az élethez való pozitív hozzáállásról, az elfogadásról szól. A pesti tréningeken például nagyon érdekes és izgalmas az, hogy mennyiféle ember jön el. A legkülönbözőbb gondolkodású, politikai nézetű vagy vallási meggyőződésű emberek jönnek össze ilyenkor. Nekem ezt csodálatos látni, mert nincs kérdés, csak játszunk.

3

Egy korábbi beszélgetésünk során említetted, hogy a „merj hibázni” is egy fontos jelmondata az improvizációnak.

Igen, egy jelenet, játék vagy előadás közben nyugodtan megállhatsz és mondhatod azt, hogy újra, kezdjük előlről! Ilyenkor nincs semmi baj, ez rendben van. Ez igaz lehet az életre is: oké, ez megtörtént, nem baj, dobd el, jön a következő. De akkor már abban kell létezni. Most is a pillanatban szeretnék lenni, és nem abban, hogy három órával ezelőtt mit mondtam kinek.

Szerintem picit úgy vagyunk szocializálva, hogy a hiba rossz, és szégyellned kell magad miatta. Pedig ez az egyik legemberibb dolog, teljesen természetes. Nem azt mondom, hogy feltétlenül pozitív, de bizonyos értelemben mégis az, hiszen azért van, hogy tanuljunk belőle és építsen minket.


A klasszikus értelemben vett színház és az improvizációs színház hogyan viszonyul egymáshoz?

A kettő működik együtt, a klasszikus színház is használja az improvizációt. Mert rendben van, hogy megtanulok egy szöveget és egy koreográfiát, de ha csak egy bemagolt szöveget adok vissza, az nem lesz hiteles színészi játék. Ha én a karakteremmel nem őszintén vagyok jelen a színpadon, és nem őszintén mondom azt az előre megírt szövegemet, hogy „hogy vagy?”, azt a néző is érezni fogja. Tehát ahogy az improvizációban, a klasszikus színjátszásban is az adott pillanat a fontos, abban kell jelen lenni, mert csak így lehetek őszinte.


Budapesten több társulatban is játszol és rendszeresen tartasz tréningeket is, tehát sokat tudsz foglalkozni az improvizációval. Miért volt számodra fontos, hogy Sopronba is „elhozd” ezt a technikát?

Többoldalú a dolog, az egyik oka, hogy lassan tíz éve élek Budapesten, és korábban nem jártam haza sűrűn. Az volt a mélypont, amikor egy évig nem jöttem haza. Lelkiismeret furdalásom volt, mert itt születtem, nevelkedtem és a szüleim máig itt élnek. Úgyhogy kitaláltam, hogy összekötöm a rendszeres hazalátogatást az improvizációval. Tavaly tavasszal csináltam egy közvélemény-kutatást, hogy van-e valaki, akit érdekel az impró. Jelentkeztek emberkék, és így elindult a dolog. Szeretném, ha lennének itt Sopronban is olyanok, akik magukat felfejlesztve játszanak. Szerintem ennek meg kell teremteni a jövőjét, és örülnék, ha ez az én nevemhez kötődne.


Nem kis cél…

Hát nem az, de véghez kell vinni. Persze mentem már úgy innen vissza Pestre, hogy azt kérdeztem a barátnőmtől, hogy szerinted normális vagyok én, hogy reggel levezetek 200 km-t este meg vissza 200 km-t és közben eljön három ember a tréningre? A lelkem is beleszakad, amiért csak ennyien jönnek el, arról nem is beszélve, hogy anyagilag is bukó az egész. Ő mindig mondja, hogy szerinte nem vagyok normális. Valahol megért, mert ő is színésznő, de józan ésszel belegondolva elmebetegségnek tartja. Persze ugyanez megfordul bennem is. De mindig azt kérdezem magamtól, hogy hol a határa a kitartásnak? Fel szabad adni? Számomra az improvizáció az életem egyik mozgatórugója, és ha ilyen dolgot találsz meg az életedben, akkor azt szeretnéd átadni másoknak is. Bár biztosan van negatív oldala is az imprónak.


Micsoda?

Nem tudom, majd elválik. De nincsen jó rossz nélkül, nem? Még gondolkodom rajta, egyelőre nem találtam meg.

1b

loading