Az erdő csöndjét léptek zaja járta át. Ütemesen, összhangban egymással. A ropogó avar és a földön elszórt faágak felváltott reccsenése kissé felzavarta az állatokat, de búvóhelyükről tovább szemlélték az érkezőket. Az erdő énekesei bekapcsolódtak a szimfonikus halk zajforrásokba és elfogadták az új lények érkezését. Mint minden jólnevelt látogató, ők is a kijelölt úton haladtak, néhol megálltak és magukba szívták-kissé gyorsabban, mint andalgó társaik- a fák, a fű, a talaj és a virágok keveredő illatát. Egy-egy elkapott szó is jelezte jelenlétüket: Huh.. Merre kell menni? Miért ilyen magas ez a domb? Ugye már elhagytuk a felét? A sportok természetbarát művelői voltak ők, a terepfutók. (tovább…)

Valószínű történelmi távlatból is emlékezetes marad az idei érettségi, ahol több ezer diák nem mindennapi körülmények között adott számot tudásáról. Hogyan élték meg mindezt a soproni diákok és tanáraik? Erről kérdeztük őket.

(tovább…)