Ezzel a szöveggel invitált egy srác valakit a szombati kóstolóra, ami megint idő előtt zárult: minden finomság elfogyott.

(tovább…)

Koncertek, sport, kiállítás, gasztro és kulturális programok várnak ránk a hétvégén. (tovább…)

Ezúton is elnézést kérünk a későn érkezőktől, hamar felfaltuk a Soproforno finomságait.

(tovább…)

Piknik februárban? Jó ötlet.

Orvosokból és szakácsokból álló családdal, Anna sorsa korán megpecsételődött: fogékonysága a gasztronómia és a tudatos táplálkozás iránt mindig is benne lappangott. Lendületet az egytemi évek, és az önálllóság adott: az az időszak, amikor magára kellett főznie.

Már Budapesten tanultam, amikor elkezdtem jobban figyelni arra, hogy miből főzök. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt ettem, és akkor próbáltam ki számomra addig ismeretlen alapanyagokat, mint a chia mag vagy a goji bogyó. Utóbbi azóta is nagy kedvencem. A korábbi munkahelyemre mindig vittem magammal rágcsálni, kínálgatni, a többiek el is neveztek Godzsinak.

Diploma előtt álló grafikusként Anna már az álláskeresésen törte a fejét, amikor közbeszólt egy biciklibaleset. Szerinte nem véletlenül: a négy hónapig tartó rehabilitáció alatt jött rá arra, hogy a gasztronómiával szeretne foglalkozni.

A baleset utáni időszak egy mélypont volt az életemben. Kerestem azokat a dolgokat, amik feltöltenek energiával, és így találkoztam a Restaurant day-el. A párom szólt, hogy februárban lesz Restaurant day, és bíztatott, hogy csináljuk meg. Szélben, fagyban, de megcsináltuk és jól sikerült!

Elkészítettek pár kedvenc fogást, kimentek az Erzsébet kertbe és csaptak egy februári pikniket, amire a barátokon kívül érdeklődők is érkeztek. Igaz három ember, de ezt is pozitívan élték meg. Aztán elindult a lavina: egyre többen jelentkeztek és két év alatt eljutottak odáig, hogy 10-12 fős csapat süt rendszeresen egy Restaurant dayre. Közben pedig megalakult a Soproforno, egy közösségi kör azoknak, akik az egészégtudatos gasztronómiával szeretnének foglalkozni. Kóstolókat és előadásokat tartanak, céljuk a közösség építése.

A sütid néha hazudik, a tested sosem

A készen vagy félkészen kapható ételek többsége nem őszinte: sem a szaga, sem az íze, sem a színe. A bennük lévő anyagok pedig jó eséllyel okoznak problémát, ha nem is azonnal, de felgyűlve a szervezetben előbb-utóbb mindenképp. Anna ezért csak olyasmit süt vagy főz, ami megbízható: helyi termelőktől származó, lehetőleg szezonális, friss alapanyagokból készült fogásokat. Húsételekhez például a megyéből származó, háztáji csirkét szokott beszerezni.

A testem mindig jelzett, éreztem ha valami nincs rendben. Nekem nincs semmilyen ételallergiám, de ha például sok glutént fogyasztok, én is érzem, hogy elnehezíti a testemet. Szerencsére a Soproforno csapatában sincs olyan ember, aki valamit nem fogyaszthat. Inkább csak a nyitottságunk motivál minket.

Anna szerint az életmódváltásnak nem az önsanyagatás a lényege, sok alternatíva és jó megoldás létezik már a helyes és változatos táplálkozásra. Köszönhető ez talán annak is, hogy egyre több helyen érhetőek el az ehhez szükséges alapanyagok, piacokon, interneten, natúrboltokban.

Szép és finom

Persze Annában változatlanul bújkál a tervezőgrafikus. Mint modja, a tervezés és gasztronómia közel áll egymáshoz. A Moholy Nagy Művészeti Egyetemen és a Budapesti Kommunikációs Főiskolán töltött évek alatt volt alkalma csomagolásokat, arculatokat tervezni, és ez meg is látszik a munkáján.

A suliban állandóan jöttek az olyan feladatok, amiknek volt valamilyen köze a gasztronómiához. Terveztem logót és csomagolást csokigyárnak, de foglalkoztam a tészták formavilágával is. Egy idő után tudatosan kerestem az ezekhez hasonló feladatokat, a családomat például egyik karácsonyra már egy komplett arculattal rendelkező süticsomaggal leptem meg.

Hódító Godzsi bogyó

A Soproforno hitvallásához hűen, a csapat nem süt finomliszttel és finomított cukrot sem használnak, ételeiket kézműves technikákkal és szeretettel készítik. Ahogy Anna fogalmaz, szeretnének irányt mutatni és bebizonyítani, hogy lehet jókat enni – máshogy is.

Kicsit személyes feladatomank is tartom ezt, és látom azt is, hogy egyre többen érdeklődnek. Az emberek nyitottak, kíváncsiak, nem csak megkóstolják az ételeinket, hanem kérdeznek, érdeklődnek, hogy hol vesszük az alapanyagokat, és mit hogyan készítünk. Mi pedig a saját kísérleteink, tapasztalataink alapján el tudjuk például mondani, hogy a sütéskor használt tojást lehet helyettesíteni vízzel kevert lenmaggal, mert hasonló az állaga.

A jó példa tehát lépked hódító útján: a Soproforno nyitott az új tagokra és egyre több helyre hívják őket. Ezzel együtt a tervek is gyarapodnak: Anna a szakács végzettség megszerzése után a diétás szakács képzést is el szeretné végezni, a nagy álom pedig egy saját étterem – de erről még óvatosan beszél.

Egy egészségtudatos étterem működtetésénél szigorú előírásokat kell betartani, ami nagyon költséges. Az ételek terén pedig rengeteg még a kérdés, az iskolákban inkább a hagyományos vonalat oktatják. Még nincs kitől tanulni, leszámítva 1-2 szakácskönyvet, vagyis autodidakta módon lehet kísérletezni. De nagyon pozitívan állok hozzá, az arculat már épül, tudom milyen egyedi kerámiákat használnék tálalásra, és kistermelőkkel is felvettem már a kapcsolatot. Szépen lassan építgetem az álmomat, nem rohanok, tudom hogy sok idő míg megvalósul.