Még csak reggel 8 óra, de már túl vagyunk egy hőlégballon repülésen. Adunk magunknak egy fél óra pihenést, hogy feldolgozzuk a szárnyaló élményeket, és erőt gyűjtsünk a mai napra tervezett lista kipipálásához. A program sűrű, de sok érdekességet ígér!
Szállásadónk javaslata alapján a VI-X. században, a könnyedén formálható tufákból kialakított földalatti városok közül, mi a legnagyobb kiterjedésű Kaymakli felé vesszük az irányt. A navigációs rendszerre bízzuk magunkat, mely kacskaringós úton, kietlen tájakon és apró falvakon át vezet minket a földalatti városhoz. Az egy négyzetméterre jutó török árusok számának hirtelen növekedése láttán tudjuk, hogy közel járunk. Amint megváltjuk a belépőjegyünket, máris mellettünk terem egy „önkéntes” idegenvezető, hogy kalauzunk legyen a föld alá ereszkedve. Nem hagyjuk meggyőzni magunkat, és a mellékelt térképet forgatva nekivágunk Kaymakli felfedezésének.
Aki nem szereti a szűk helyeket, jobb, ha nem nevez be egy ilyen kalandra. Egy láthatóan átgondoltan felépített járatrendszerben találjuk magunkat, és bizony van, hogy több métert is guggolva tudunk csak megtenni. A bezártság érzettel megbirkózva járjuk be a föld alatti várost, ahol a közlekedési útvonalak, lakhelyek mellett a szellőztetést, a takarmány, állatok (!) és víz tározását is megoldották. Ezzel tették lehetővé több ezer kereszténynek, hogy akár hónapokig is a föld alatt rejtőzzenek a hódítók elől.
Az izgalmas labirintusból kitalálva jól esik a napfény a csípős téli hidegben. Irány Avanos, és a híres agyagművészet! Ezúttal felülről kerüljük meg Göremét, és nem bánjuk meg. Lenyűgöző látvány tárul elénk a városra, és a háttérben magasodó sziklatömbökre.
Miután kicsodálkozzuk magunkat, továbbindulunk, és mintegy negyed óra kocsikázás után megállunk az első agyagból készült apró csodákat bemutató múzeumnál. Érdeklődésünket látva beinvitálnak minket a „mester” műhelyébe, aki majdnem két évtizedig tanulta a szakmát! Különböző formájú, mintájú edények, gyertyatartók, díszek sokasága tárul elénk. Kérésünkre megmutatják nekünk az agyagformázás menetét, sőt, magunk is kipróbálhatjuk az agyagozást. Jókat derülünk a bénázásunkon, de azért egy edényfélét sikerül előállítanunk.
Már bőven a délutánt tapossuk, amikor elérünk az úgynevezett tündérkéményekhez. Szinte minden kilométeren újabb és újabb érdekes alakzatok bukkannak fel, már értjük, miért is kevés ez a másfél nap a mesebeli környék bejárására.
Megfáradva térünk nyugovóra, de előbb azért még benézünk egy hagyományos török táncestre. Kár lett volna kihagyni!