Minden ami Sopron

2024. 04. 27. Saturday

Zita

SOPRON
Borult

Puskás

Kedd este a Puskásban

Írta: kulbi
2015.05.29.

Akármennyire is kedvelem ezt a város, azért azt el kell ismerni, hogy a kedd esték nem tartoznak a legpörgősebb időszakok közé. Főleg akkor nem, ha úgy, mint most is szúrós szél fúj, és az eső sem a legpuhábban hullik alá. Ezt a szürreális hangulatot próbáltuk feldobni egy kedd esti lakomával. Eredetileg másfelé indultunk, de köszönhetően a már említett zimankós időnek, a Puskás Étteremben kötöttünk ki. Így terasz nélkül, hálókkal az oldalán szemmel láthatóan sem a legimponzánsabb oldalát mutatta felénk, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem a külcsín, hanem a belbecs a lényeg.

Belépve a kicsit kopott fa ajtón, amelynek kilincse igazán autentikussá teszi a helyet egy igazi Pub belső fogad. Szövet és fa egyvelege mindenhol, szűk ablakok, halvány fény. Szinte érzem, magam körül a szivarozó nagypolgárokat, akik mivel 25 éves a hely talán sosem voltak itt, de a hangulata megvan. A falakon régi Sopront idéző képek, amelyek engem személy szerint mindig lenyűgöznek. Egy picit rontja talán az összképet a bejárattal szembeni falra kicsi ferdére sikeredett felirat. Nem számítottam pezsgő életre, nagy hahotákra a szomszéd asztalnál, de azért az is meglepett, hogy mindössze mi ketten alkottuk a vendégsereget. Ez persze nem a helyet minősíti, csak ilyenkor én mindig kicsit feszengek.

puskásBár ugye nem egy csúcsidőszak, a kiszolgálással nem volt semmi gond, esetleg annyit még, hogy az étlap átvétele és az italrendelés között eltelt két perc, amikor nem tudtuk, hogy mi felejtettük el mondani mit kérünk, vagy az a rész még nem jött el, de aztán ez is megoldódott. Az étlap bőséges, elnézve az alapanyagok nem mozognak széles skálán, ugyanakkor a belőlük kínált ételek spektruma igen széles. Az ételrendelést gyorsan megoldottuk, és az elkészítési idő sem volt hosszú. Az ételről sugárzott, hogy tényleg akkor készítették, az ízek, illatok és számomra az egyik legfontosabb dolog a hőfok is nagyon rendben volt. Nem rendeltünk bonyolult dolgokat: gulyáslevest, csirkemellet sajttal és brokkolival töltve, valamint halat, viszont az jó minőségben kaptuk. Párom nagyon szereti a halételeket, ezért nálunk az étlap áttanulmányozása mindig azon a részen kezdődik, ahol az uszonyosok felsorolása van.

Az árakkal maximálisan meg voltunk elégedve, két fős vacsoráért és az italokért mindössze 6000 Ft-ot fizettünk. Remélem legközelebb több emberrel találkozunk. Nyugodt szívvel ajánlom az éttermet mindenkinek aki egy ún. “magyaros” étteremben akar nagyon jót enni. Az étterem honlapját viszont a munkahelyen mindenki csak akkor nyissa meg, ha megbizonyosodott, arról, hogy számítógépe le van halkítva. Nekem ez nem jött össze, így egy darabig nem tudtam mi zenél, hisz én csak az étlapot akartam megnézni.

Hola Madrid! II.

Írta: mas
2015.04.19.

Madridban nem csak a kultúra kap központi szerepet, hanem a sport, azon belül a foci is. Ki ne ismerné a Real Madridot? Kövezzenek meg érte, de előbb egy másik városrészbe vezényelném az olvasót, a Manzanares folyó melletti Vicente Calderon stadionba, mely az Atletico otthona.

madrid1

A piros-fehérek a Real árnyékában is nyertek már 10 bajnoki címet, és ugyanennyi Spanyol Kupát. A metróállomásból a felszínre érve megállapítható, hogy a kultikus Torrente filmek főhőse mellett bizony sokan szurkolnak még a piros-fehéreknek. Könnyű dolgunk van a tájékozódás terén, sodródunk a sállal, kürtökkel, zászlókkal felszerelkezett tömeggel. A stadion felé közeledve minden 10 méterre jut egy utcai árus. Az egyikük engem is meggyőz arról, hogy jól mutatna egy sál a nyakamban. Eggyé válunk a Los Colchoneros (“Matrackészítők”) táborával, akikkel egy korsó San Miguel sört is legurítunk a sarki kocsmában. Telt ház, éneklő tömeg és egy látványos élőkép várja a csapatokat. Rögtön magával ragad minket a hangulat, együtt örülünk és bosszankodunk a helyiekkel. Előbbiből szerencsére több jut, a kolumbiai sztár, Falcao vezérletével megérdemelten nyernek a hazaiak.

madrid2

A kitérő után vegyük az irányt a Real Madrid CF stadionja, a Santiago Bernabéu felé. A Királyi Klub, vagy egy másik elnevezéssel élve, a Galaktikusok, nevükhöz méltóan, mindig a világ legjobbjait igyekeznek magukhoz csábítani. A stadiontúrán haladva tátott szájjal ámulunk, de leginkább az hat meg minket, ahogy a sztárok közül is kiemelten emlékeznek meg a magyar foci ikonjáról, Puskás Ferencről. A spanyolok Panchoja igazi legendának számít, a Real játékosaként négy alkalommal lett a liga gólkirálya, 372 mérkőzésen 324 gólt szerzett. Elképesztő szám!

madrid3

A hírek szerint, hozzánk hasonlóan, Öcsi bácsi is szerette a hasát, így nem volt kérdés, hogy megkeressük kedvenc éttermét. A zuhogó esőben egy jó negyed órát kavargunk a stadion melletti utcában, mire rátaláltunk a Chiquifru nevű helyre, mely a régi idők hangulatát idézi. A falon mindenütt ereklyék sorakoznak, közte a brazil Pelé, és Puskás Öcsi meze is. Miután fény derül nemzetiségünkre, boldogan mutatják nekünk az ereklyéket, igaz sok mindent nem értünk a kommentekből. Ahogy az étlap hiányában, a papírfecnire kézzel felírt pár fogásról sem tudjuk, mit takarnak. Segítenek azonban rajtunk, és mindenből hoznak ízelítőnek pár falatot. Spanyolosan meleg vendéglátás, retro köntösben. Mint egy időutazás!

madrid4

loading