A közel 700 ezer főt számláló Riga nem csak Lettország, de az egész Baltikum legnagyobb városa. Vágjunk is neki!

A villamost választjuk közlekedési eszköznek. Elsőre szokatlan, hogy a fel-, és leszállásra kijelölt megállóknál a sínek sok helyen a több sávos utak közepén futnak, így át kell szelnünk pár sávot a villamos, vagy fordított irányban, a járda eléréséhez. Nem kell azonban életveszélyes mutatvánnyal az autók között szlalomoznunk! Az autók közvetlenül a villamos mögött leállnak, és türelmesen várják, míg újra folytathatják útjukat. Se egy duda, se egy ideges tekintet. Hiába, bizony északon vagyunk!

Reggel mi más lehetne a célpontunk, mint a piac! Közvetlenül a belváros mellett terül el a több óriás hangárban kialakított vásárcsarnok. Pár óra alatt egész jól bejárható! Kapható itt minden, mi szem, szájnak ingere, de igazán a halak kedvelői fogják a paradicsomban érezni magukat. Lenyűgöző látvány! Be is szerzünk egy formás sült lazacot, amit légmentesen lezárnak számunkra. Így 3 napig hűtés nélkül is eláll. Ezt megtudva, nyomban veszünk még egy adagot, gondolva az otthoniakra.

A kulináris élvezetek után, következhet a városnézés. A Riga óvárosa, a Vecríga, 1997. óta az UNESCO Világörökség listáján is helyet kapott, joggal! Nem túl nagy, pár óra alatt bejárható, de annál hangulatosabb.

Kiindulópontnak tökéletes az Opera szomszédságában található az 1935-be átadott Lett szabadság emlékműve, mely visszarepít minket a múltba. A hatalmas téren magasodó oszlop tetején egy női alak áll, mely három arany csillagot tart a feje fölött. Ezek Lettország három tájegységét jelképezik. 1944. október 13-án bevonultak az orosz erők. A megszállás alatt a szobor a helyén maradhatott, mintegy fájdalmas üzenetet közvetítve a letteknek a sajátos „szabadságukról”, de a teret átadták a gépjárműveknek, hogy véletlenül se tudjanak a helyiek csoportosulni. Riga lakosságának napjainkban mintegy a felét teszik csak ki a lettek, akik nem szívesen szólalnak meg oroszul, és inkább angolul kommunikálnak még az orosz földről érkezett turistákkal is.

Az óváros felé vesszük az irányt, mely a szecessziós építészet mintapéldája. Ennek oka, hogy pont a szecesszió virágzásakor indult óriási növekedésnek a város, mely során a populáció megduplázódott. Rengeteg épület emelkedett ki a földből, így a világ legnagyobb szecessziós gyűjteményét csodálhatjuk meg a belvárosi sétánk során.

A színekben pompázó Livi téren rögtön megragadja a tekintetünket egy díszes épület, tetején egy fekete macskával, mely a szembe lévő ház felé „szórja” átkait. A házat egy kereskedő építette, akit nem engedtek belépni a szemben elhelyezkedő Nagy Céhbe, és a fekete macskával kívánt szerencsétlenséget hozni a céhtagok fejére.

A térről egy kis utcán bolyongunk tovább, amikor az egyik ház falán meglátjuk Liszt Ferenc nevét. Mint megtudjuk, a híres zeneszerző, Richard Wagner egyik vendégeként adott itt koncertet Liszt is. A neveket olvasva azonnal szembeötlik, hogy minden név végén szerepel egy plusz „s” betű. Ez a lett helyesírás szabálya miatt van így, mely nagyon szigorú, külön hivatal, „rendőrség” ellenőrzi, hogy sehol nem térnek el a szabályoktól.

Az óváros bővelkedik hívogató éttermekben, kávézókban, kisebb pubokban, melynek mi sem tudunk ellenállni, és egy kis szusszanásra megszakítjuk felfedező sétánkat.