Innen Sopronból kevesebb, mint öt óra autózással elérhető a legközelebbi tengerpart, így Horvátország gasztronómiába sok ember számára ismert ebben a régióban. Hal, olivabogyó, csevapcsicsi, tengerzúgás, Karlovacko. Ha öt szóban kellene elmondanom mindazt, ami eszembe jut, ha az elmúlt nyaralásokra gondolok. Sopronban a tengerpart nem elvárás, így megnéztük a Croatia Pub kínálatát az Ikva part mellett.
Kedd kora este, korgó gyomor és igazán jól esne egy sör is. Ezzel az alapkoncepcióval kerestünk ideális helyet. Mivel utóbbi feltétel miatt autó kizárva a város távolabbi helyei kiestek. A Várkerületen elég erős a forgalom ezért nem a “kerthelyiséget” választjuk, ami ebben az esetben inkább járdahelyiség, de nyilván erről egyáltalán nem az étterem tehet. Belépünk, talán a kora esti időpont miatt egyedül vagyunk, háttérben autentikus horvát zene szól. Az első Karlovacko mellett még azon gondolkodom, hogy régen, amikor ruhabolt volt itt akkor is tetszett a western filmeket idéző mindent beborító falburkolat, valamint az is eszembe jut, hogy a mostani konyha helyén volt a férfi részleg. A Karlovacko és Ozujsko miatt pluszpont, ezek a sörök kicsit karakteresebbek, erősebbek, nehezebbek, mint a mi Sopronink, ebből kifolyólag könnyebben az ember fejébe is szállnak, de néha jól esik bűnözni.
A fényviszonyok csak a kép minőségét rontották az ízeket nem
Áttanulmányoztuk az étlapot, amin sajnos kevesebb eredeti horvát fogás van, mint vártam volna. Megértem, hogy egy az egyben nem lehet adoptálni adott nemzetek konyháját egy ilyen kis-közepes városba, de számomra meglepő volt az előételek között a melegszendvics, vagy a két oldalt beterítő pizzasor. Szó se róla, a horvátoknál is rengeteg helyen adnak pizzát, én csak az arányokon lepődtem meg. A csevapcsicsinél kicsit komolyabbra vágytunk, ezért próbáltuk kiválasztani azt, ami leginkább hasonlíthat arra, amit 500 km-rel arrébb kapnánk. Egy kétszemélyes tál mellett döntöttünk, amin nagyjából az egész kínálatból volt egy kicsi, talán csak a hal maradt le. Az ételre nem kellett sokat várnunk, bár konkurenciánk sem volt rendeléskor, így ez nem mérvadó, de ha azt nézzük, hogy három húsétel és három köret készült azért nem rossz. A tálon végülis sertésborda, zöldséges csirkenyárs, csevapcsicsi, hagymakarika, sült krumpli és fóliában sült burgonya, valamint savanyúság volt. Bár a többségük nem eredeti horvát fogás, de az ízekre, aromákra semmi panasz nem lehetett. Az adagok alapján ez három személyes is lehetett volna, a nyársam felénél már éreztem, hogy ebből csomagolás lesz- nem is tévedtem. Csomagolással, sörökkel két főre 7200 Ft-ot fizettünk. Mindent összevetve kellemes órát töltöttünk itt, autentikus zenével, horvát sörök társaságában, ugyanakkor nekem valahogy hiányzott még négy-öt fajta étel, amitől igazán máshol érezhettem volna magam.
