Megállok a zebránál, piros jelzés van. Feltekintek az égre. Mindjárt odaérek. A város zaja vesz körül: a járművek zúgása és az emberek nyüzsgése. Nyugalomra vágyom. Végre zöld a lámpa! Átsietek a felfestett csíkokon. Már nincs messze, még balra fordulok és meg is érkezem. Itt vagyok. Az autók és az emberek hangjai egyre halványabban hallatszanak. Körbenézek és zöld lombú fák vesznek körül. Halk madárcsicsergés veszi át a zaj helyét. Ott a pad, a törzshelyem, ott a sudár jegenyék mellett. Leülök és behunyom a szemem. Megérkeztem a botanikus kertbe. Egy oázisba, Sopron sivatagában.