Receptfilm-sorozatunk második részében egy igazán finom és nagyon gyors müzliszeletet mutatunk be. Hétvégén ki is lehet próbálni!

(tovább…)

Szemre is tetszetős finomságokat kóstoltunk a CSÍZműhely Nyílt Napján. (tovább…)

Ahogy már a címben is írtam, nem valami nagy dologgal kezdjük. Egyszerű, habkönnyű, ráadásul gyors és mindenekelőtt keveset kell utána mosogatni, ami valljuk be nagy előny. A túrógombóc számomra nem csak desszert, egy- egy tartalmas leves mellé akár főételként is funkcionálhat.

Hozzávalók:

– 500 g tehéntúró
– 1 egész citrom (vagyis a héja, de azt ugye nem adnak csak úgy a boltban)
– 250 g zsemlemorzsa (általában ez egy fél zacskó, kivéve, ha valaki nagy kiszerelésben vásárol)
– 9 evőkanál búzadara
– 1 db tojás
– 2 csomag vaníliás cukor vagy ízlés szerint porcukor
– 3-4 evőkanál olaj
– tejföl és porcukor igény szerint

Időtartam: kb 20 perc

Ára két személyre: kb 700 Ft

Elkészítés:

Biztos, ami biztos vegyünk elő egy akkora tálat, amibe a fent leírtak mindegyike együtt is belefér. Első lépésként öntsük bele a túrót, majd egy villával keverjük csomómentesre. Ha minden kis gombócot szétnyomkodtunk, adjuk hozzá az összes búzadarát, a vaníliás/sima cukrot, a tojást – ezt célszerű előtte a héjától megszabadítani. majd reszeljük bele a citrom héját. Ha mindent jól csináltunk valahogy így néz ki:

Az előbb említett villával dolgozzuk össze az alapanyagokat. Ez nem tészta, nem kell összeállniuk egységes masszává, de azért nem lesz már olyan apró darabos, mint a túró magában. Ez a művelet kb két percet vesz igénybe, de ha pont magyar focimeccs van a tévében, igény és hozzáállás szerint lehet kicsivel rövidebb, vagy sokkal hosszabb.  Félidőben gyúrjunk a masszából kisebb-nagyobb golyókat, mint télen a hóbol, majd egy picit tegyük félre őket.

Tegyünk fel a tűzhelyre melegedni egy fazékban annyi vizet, amely minimum kétszer ellepné a gombócokat- mérnök beállítottságúak használhatnak vonalzót, vagy tolómérőt is.

Egy másik edénybe öntsük bele az olajat, forrósítsuk fel- ezt legjobban úgy tudjuk lemérni, ha belenyúlunk, ám a kevésbé fakír alkatúaknak is van egy jól bevált praktika; amikor úgy gondoljuk, hogy már jó meleg dobjunk bele egy csipetnyi zsemlemorzsát, amikor sercegni kezd, akkor jó. A forró olajhoz adjuk hozzá az összes zsemlemorzsát, amelyet folyamatos keverés mellett (célszerű nem csak úgy ímmel-ámmal keverni, mert akkor leég, adjunk bele egy kis izommunkát) kb 5-6 percig pirítsunk. Aki világosabban szereti a prézlit, az 5 percig, aki sötétebben szereti az 6 vagy 7 percig is piríthatja.

Ha a víz felforrt tegyük bele a gombócokat, nem kell egyesével, beletehetünk annyit a lábasba, amennyi csak belefér. – közben keverjük a zsemlemorzsát, ha még kell! – A gombócok akkor vannak készen, mikor feljöttek a víz tetejére, ha ez bekövetkezik egy kanállal vegyük ki őket, ügyejünk arra, hogy a lehető legkevesebb vizet vegyük ki a gombóccal együtt, és forgassuk bele a pirított zsemlemorzsába! Ha ez megvan tádám:

a remekmű- túrógombóc

Fogyaszthatjuk tejföllel és porcukorral, vannak akik lekvárral eszik, de akadnak olyanok is akik leöntik szörppel. Én a tejfölre és a villára esküszöm, de ez már nem tartozik a tárgyhoz.