Madridban nem csak a kultúra kap központi szerepet, hanem a sport, azon belül a foci is. Ki ne ismerné a Real Madridot? Kövezzenek meg érte, de előbb egy másik városrészbe vezényelném az olvasót, a Manzanares folyó melletti Vicente Calderon stadionba, mely az Atletico otthona.
A piros-fehérek a Real árnyékában is nyertek már 10 bajnoki címet, és ugyanennyi Spanyol Kupát. A metróállomásból a felszínre érve megállapítható, hogy a kultikus Torrente filmek főhőse mellett bizony sokan szurkolnak még a piros-fehéreknek. Könnyű dolgunk van a tájékozódás terén, sodródunk a sállal, kürtökkel, zászlókkal felszerelkezett tömeggel. A stadion felé közeledve minden 10 méterre jut egy utcai árus. Az egyikük engem is meggyőz arról, hogy jól mutatna egy sál a nyakamban. Eggyé válunk a Los Colchoneros (“Matrackészítők”) táborával, akikkel egy korsó San Miguel sört is legurítunk a sarki kocsmában. Telt ház, éneklő tömeg és egy látványos élőkép várja a csapatokat. Rögtön magával ragad minket a hangulat, együtt örülünk és bosszankodunk a helyiekkel. Előbbiből szerencsére több jut, a kolumbiai sztár, Falcao vezérletével megérdemelten nyernek a hazaiak.
A kitérő után vegyük az irányt a Real Madrid CF stadionja, a Santiago Bernabéu felé. A Királyi Klub, vagy egy másik elnevezéssel élve, a Galaktikusok, nevükhöz méltóan, mindig a világ legjobbjait igyekeznek magukhoz csábítani. A stadiontúrán haladva tátott szájjal ámulunk, de leginkább az hat meg minket, ahogy a sztárok közül is kiemelten emlékeznek meg a magyar foci ikonjáról, Puskás Ferencről. A spanyolok Panchoja igazi legendának számít, a Real játékosaként négy alkalommal lett a liga gólkirálya, 372 mérkőzésen 324 gólt szerzett. Elképesztő szám!
A hírek szerint, hozzánk hasonlóan, Öcsi bácsi is szerette a hasát, így nem volt kérdés, hogy megkeressük kedvenc éttermét. A zuhogó esőben egy jó negyed órát kavargunk a stadion melletti utcában, mire rátaláltunk a Chiquifru nevű helyre, mely a régi idők hangulatát idézi. A falon mindenütt ereklyék sorakoznak, közte a brazil Pelé, és Puskás Öcsi meze is. Miután fény derül nemzetiségünkre, boldogan mutatják nekünk az ereklyéket, igaz sok mindent nem értünk a kommentekből. Ahogy az étlap hiányában, a papírfecnire kézzel felírt pár fogásról sem tudjuk, mit takarnak. Segítenek azonban rajtunk, és mindenből hoznak ízelítőnek pár falatot. Spanyolosan meleg vendéglátás, retro köntösben. Mint egy időutazás!
