Ha nem, akkor bizony lemaradt a szombati Restaurant Day-ről. Forró-tüzes este volt a Soproforno jóvoltából.
Ahogy a földre hulló morzsaszemekre rohamozó hangyák, hasonlóképp “támadtuk” meg szombaton a Búgócsigában (vagy ahogy egy helyszíni rajzon olvastuk: CsúgóBiga) a Soproforno asztalait. Nem véletlen. Ahogy a párkapcsolatoknál szoktak fogalmazni: “a külső megfog, a belső megtart” – nagyjából így működött ez a finomságoknál is. A látvány odavonzott minket, az ízélmény pedig ott is tartott.
Ahogy a címben is olvasható, egészen különleges ízkombinációkkal “erőszakolták” meg a Soproforno tagjai az ízlelőbimbóinkat. Nem a sós csokis-cikóriás brownie volt az egyetlen olyan étel, aminek nevén megakadt a szemünk. A citromkrémes-szőlős pite, a rakott palacsinta vanília pudinggal és banánnal és a gyömbéres-citromos keksz is kóstoltatta magát, de a cékla-carpaccio salátával is hívogatóan nézett ránk. A kókuszos-mákos golyó talán az elsők között fogyott el érthető okokból, szerencsére az utolsó előtti darabot még sikerült megkaparintanom. Lisztérzékeny ismerősöm irigykedve figyelte, ahogy egy nagy tálca pizza is érkezett, ám amikor meglátta, hogy gluténmentes, örömében gyorsan ő is lecsapott egy szeletre – megérte. Még a végén sikerült megennem egy fűszeres gyűrűt is, ami szerencsére nem ékszernek készült, így finom volt.
A napi cuki címet is megérdemelte az a momentum, amikor a Soproforno hölgyei egy logózott rugdalózót ajándékoztak egyik tagjuk babájának. Rögtön rá is terítették a kép kedvéért, igaz, Ákos inkább aludni szeretett volna.
A következő Restaurant Day-ig át kell vészelnünk a telet, ugyanis február végén érkezik majd a csapat hasonló felállásban. Addig viszont még jó pár rendezvényen találkozhatunk a lányokkal, csak kövessük az illatokat és a különleges neveket.
Várjon ...
