A Deák téri iskola kis diákjai a valóságban is kipróbálták, hogy készül a must.
Ahogy korábban több helyen is megírták a Soproni Borvidéken születnek kreatív megoldások, ha szüreti munkások toborzásáról van szó. A mostani eset azonban nem a kiesett idénymunkások pótlásáról szólt, hanem az elméleti tananyag gyakorlatba történő átültetésről, a környezettudatos életmód népszerűsítéséről, és természetesen nem mellékesen az élményszerzésről.
Minderre Fertőrákos és Balf között a Winelife Borászat kékfrankos ültetvényén került sor. A gyerekek egy rövid, a szőlőtőke életéről szóló bemutató után bevetették magukat a sorok közé, ahonnan csordultig megrakott vödrökkel és kosarakkal jöttek ki. A bogyózás és a szemek összetörése után következett a préselés, majd pedig a saját kézzel készült must megkóstolása.
A szüretet szervező Erdészeti Múzeum munkatársa, Kulbert Zsófia röviden így összegezte a délelőttöt: “Azért tartom fontosnak ezeket a néphagyományőrző délelőttöket, mert itt lehetőség nyílik arra, hogy szintetizáljuk azokat az ismereteket, amiket a gyerekek az iskolában a különböző tantárgyak során szereznek. Itt egy időben, egy helyen találkozik az olvasókönyv egy fejezete az énekkönyvben szereplő dalokkal, közben körbevesz bennünket mindaz, ami a környezetkönyv lapjain szerepel, de még arra is lehetőségünk van, hogy számoljunk, súlyt becsüljünk, mértékegységekről beszélgessünk. Ezek az összefüggések az iskola ” eltantárgyiasított” világában már nem igazából érzékelhetők. Ráadásul itt az ismeretszerzés élményekkel és tapasztalással párosul, ami sokkal hatékonyabb és tartósabb tanulást eredményez-ezt már sokan, sokféleképpen bizonyították.”
Orosz Csaba a Winelife Kft egyik tulajdonosa így összegezte a tapasztalatokat: “Elsősorban azért jók ezek az alkalmak, mert tapasztalás útján tanulják meg legkönnyebben a gyerekek, hogy milyen a szőlő, hol terem, hogyan szüretelik és hogyan készül belőle must, majd pedig bor. Korábban, szüleink, nagyszüleink idejében ez nem volt kérdés, hiszen mindenkinek volt háztáji kertje és mindenki szüretelt évente legalább egyszer. A gyerekek is kivették a részüket a munkából, szüreteltek, olykor lábbal taposták a szőlőt, tekerték a prést, vagy csak hallgatták nagypapa anekdotáit a korábbi évek szüreteiről. Manapság ez a romantikus képvilág kihaló félben van. Centralizálódnak a birtokok, a klasszikus szőlőtermelők száma csökken. A klasszikus értelemben vett “családi szüret” teljesen eltűnik. Így a gyerekek már csak könyvekben illetve a gyümölcsboltban találkozhatnak szőlővel. De még mindig nem tapasztalja,hogy mi is a szüret, emiatt tulajdonítunk nagy jelentőséget annak, hogy ha csak rövid ideig is, de lássák, érezzék, tapasztalják meg a gyerekek, hogy milyen érzés is szüretelni. Nagyon jó csapatösszetartó ereje van, és a frissen préselt mustnál nincs is édesebb fizetség érte.”
Várjon ...
