Fotó és grafikai kiállítás, koncertek, szakmai előadások is várják az érdeklődőket a STOKI bútor manufaktúra bemutatótermében. (tovább…)

Bevált az ötlet, szívesen időztek a zöldben a fesztiválozók, és a soproniakat is sikerült becsalni a múzeumkertbe. (tovább…)

Városszerte rendeznek kísérőprogramokat a június 29. és július 2. között zajló VOLT fesztiválhoz. 

(tovább…)

Több, mint fél évszázad után, idén ősszel visszakapta zenepavilonját az Erzsébet-kert. Persze nem az eredeti építményt, hanem annak lehető legpontosabb mását. A kihívásokkal teli újraépítés valódi csapatmunka volt, de a megvalósítás oroszlánrésze egy soproni bútor manufaktúrának jutott. Bár váratlanul érte őket a felkérés, az addig csak bútorokat gyártó két fiatal mérnök mégis derűlátóan ugrott fejest a mély vízbe…

A Lokálban a STOKI bútor manufaktúra találékony párosa, Ács György és Tukacs István.

Nem csak a zenepavilont, hanem a sörházkorlátot, az összes széket és padot is ti készítettétek az Erzsébet-kertben. Volt korábban ilyen nagyszabású munkátok?

István

Nem volt, hiszen mi egy pár fős kis cég vagyunk, amikor az elején megkerestek minket ezzel a munkával, csodálkoztam is. Azt hittem, hogy ez valami vicc, mert annyi ácsipari cég van a környéken… Rá is kérdeztünk, hogy ez komoly? Azt a választ kaptuk, hogy igen, és az egyetemen, ahol a pavilon tervezése folyik, ott ajánlottak minket. Persze amikor megláttam a terveket, akkor vakartam azért a fejemet, hogy meg tudjuk-e csinálni. De végig úgy álltunk hozzá, hogy bármi is lesz, megoldjuk, végül is ezért végeztük el az egyetemet.

A pavilon az eredeti tervek alapján készült?

István

Az eredeti tervek nem voltak meg, csak fotók és képeslapok, azok alapján próbálta meg egy tervező csoport rekonstruálni a pavilon tervrajzát. Végül a városvezetéssel, a főépítésszel, a statikussal és a műemlékvédelemmel jutottunk el odáig, hogy hogy fog kinézni ez az egész. Az egyetemtől is sok segítséget kaptunk, mivel mind a ketten ott tanultunk, mindenkivel szinte baráti viszonyban voltunk, jól tudtunk együtt dolgozni.

György

Folyamatos csapatmunkák voltak, hetente egyszer összeültünk, és megbeszéltük, hogy mit hogyan kell kivitelezni. Eleinte még azt sem tudtuk, hogy milyen anyagból legyen a pavilon, mert a képekből nem derült ki, hogy egy-egy rész például fából vagy fémből volt. Nem lehetett látni a színét sem, mivel csak fekete-fehér képek voltak róla vagy legfeljebb színezett képeslapok, amiknél tízből kettőn barna volt, nyolcon meg zöld, úgyhogy végül azt mondták, hogy legyen zöld.

Nekem a tetőszerkezeten akadt meg a szemem, bár laikus vagyok, de bonyolultnak tűnik.

István

Igen, ráadásul nekünk a fő profilunk a bútor, úgyhogy kevés tapasztalatunk volt ebben. Az eredeti pavilon az 1890-es években épült, amit lebombáztak a II. világháborúban, és annak a szerkezetéhez igazodva készült. Annyira korhű, hogy régi ácsszerkezeti módszerekkel van összerakva, ezért az összeszerelése is egy elég bonyolult folyamat volt. Még a statikusok, építészek sem tudtak tanácsot adni, hogy hogyan kéne összerakni.

György

Kérdeztük a statikus tervezőt, Hantos Zoltánt, hogy szerinte milyen nehézségű munka ez. Azt mondta, hogy ötven évvel ezelőtt sem dolgoztak már így… A tetőszerkezet elemeit egyébként nem mi készítettük, mert kis műhelyünk van, 7 méteres gerendákat nem tudtunk volna legyártani. Ezért egy cég készítette elő nekünk az anyagot.

A pavilon felépítése is a ti feladatotok volt?

István

Megpróbáltam alvállalkozóknak kiadni az építését, de visszamondták. Akkor egy kicsit megijedtem, hogy ha ők nem vállalják, akkor mi ketten hogy fogjuk felépíteni?

György

Pedig végül azt élveztük a legjobban. Az első naphoz kellett nagyon sok ember, az volt a nehéz része. De az egyetemről lelkesen jelentkezett 5-6 diák, ők segítettek a tetőszerkezet megépítésében. Innentől kezdve már csak 4 emberes munka volt.

Elsősorban tehát bútorokkal foglalkoztok. Mióta létezik a cég?

György

2012-ben lett bejegyezve, de akkoriban még csak Istvánnak volt egy 16 m2-es garázsa kis alapgépekkel, ott dolgoztunk egy fél évet. Abszolút kiegészítettük egymást, mert más irányú tapasztalataink voltak, fel tudtuk osztani a munkákat és hatékonyan együtt dolgozni. Ez most is így van, István imádja a fát, szereti simogatni, csiszolgatni, én pedig az a pörgős típus vagyok, hiszen standépítő cégnél dolgoztam, ahol határidőre mindennel el kellett készülni.

István

Fél év után átköltöztünk egy 100 m2-es műhelybe. Sok asztalos még ezt is kiröhögné, mert ez is kicsinek számít, de nekünk óriási volt akkor a garázs után. A nagy műhelyt idővel felgépesítettük és bútorok gyártásával indultunk el. Tömörfa bútorokkal, illetve fa és fém kombinációjával készült egyedi bútorokkal foglalkozunk. Mivel kicsik és újak vagyunk, ezért kevés munkát mondunk vissza, szinte mindent elvállalunk. Az asztalos munkát kiegészíti egy fakereskedés is, és van a Várkerületen egy bemutatótermünk. Amikor három éve belevágtunk a vállalkozásba, akkor olyan egyszerűnek tűnt. Aztán hogy mi lesz, mikor fogunk befutni, azt nem tudom.

Most miben látjátok a nehézségeket?

István

Azt tapasztalom, hogy az emberek elszoktak a fa bútoroktól. Például van több olyan ismerősöm is, aki csodálkozik azon, hogy mi fából készítünk konyhát. Megkérdezik ilyenkor, hogy valaki még ezt így csinálja? Ráadásul nem tudjuk olcsón adni a munkáinkat. A nagy bútoráruházakban egy fa bútor annyiba kerül, mint nekünk csak a faanyag. Ezért nem is tudunk, de nem is akarunk azokkal versenyezni.

György

Szerintem korosztályfüggő is, hogy kinek mennyire van igénye a tömörfa bútorokra. Most a fiatalok körében inkább a minimalista, csupa fehér, magasfényű bútorok a népszerűbbek. Sok asztalos van ahhoz képest, hogy mekkora a kereslet. Tehát nagyon ki kell nőnünk magunkat ahhoz, hogy meg tudjunk élni a bútorgyártásból.

A bemutatótermetekben lévő bútoraitokon az látszik, hogy amellett, hogy a fa meg van munkálva, mégis meghagyjátok az anyag természetes voltát.

István

Igen, mi mindig azt szeretjük, amit az ipar hibás fának nevez. Nekünk tetszik például, ha van benne valami repedés, vagy háborús nyom. Ha repesz vagy szög kerül egy fába, akkor elszíneződik, beszürkül, és ez már hiba az iparban, mert nem lehet nagy mennyiségben előállítani. De mi sokszor épp ezt akarjuk kihangsúlyozni, mert ez tesz egyedivé egy bútort. Van például egy asztalunk, aminek a repedései világítanak a sötétben.

Ezek szerint kedvelitek a szokatlan és újító megoldásokat, a fém-fa kombinációs bútoraitok is ezek közé tartoznak.

György

Ezt is a kísérletezőkedvünk hozta! Egy újsághirdetésben olvastam, hogy egy korlát kivitelezéséhez keresnek embert. Hát gondoltam egy korlátot én is meg tudok csinálni, mert apukám lakatos, otthon volt egy kis műhelye és sokat segítettem neki gyerekként. Úgyhogy megcsináltam a korlátot, és kiderült, hogy nekem ez tök jól megy, lakatos munkát is tudok vállalni. Így alakultak ki a fém-fa kombinációs bútorok.

Milyen fával dolgoztok leggyakrabban? Vannak felkapott fafajták?

István

A legtöbbet tölggyel dolgozunk, az az örök anyag. De most például a dió számít exkluzívnak. A bemutatóteremben a famintákra szándékosan nem írom rá, hogy melyik milyen fa, mert sokan divatból választanak. Pedig az lenne jó, ha aszerint döntenének, hogy mi tetszik nekik.

György

Most a kislányoddal is volt egy ilyen harcod…

István

Ja, igen, a kislányom kért tőlem egy új ágyat és mondtam neki, hogy legyen cseresznyefából, mert a régi, amit kinőtt, az is abból van. Azt a kishúga megörökli, és szép lesz egymás mellett ugyanaz a fa. Úgyhogy kérdeztem tőle, hogy jó lesz cseresznyefából? Mire azt a választ kaptam, hogy nem, ő dióból akarja! Hát mondom dióból? Négy évesen? Hazavittem neki a famintákat, mutattam neki, hogy na, melyik legyen? Visszakérdezett, hogy melyik a dió? Mondtam neki, hogy ne azzal foglalkozzon, hanem azzal, hogy melyik tetszik neki. De nem enged a dióból, úgyhogy most megcsinálom neki abból. Hogy honnan jött ez neki, nem tudom…