Élmény-kedvelő. A tavalyi VOLT fesztiválon szembesítettek először ezzel a kifejezéssel egy mosoly keretében. Abban a pillanatban nem éreztem magaménak, de azóta már szívesen használom, különösen, ha egy utazás emlékeit elevenítem fel. Igen, imádok utazni, de gondolom te is így vagy ezzel. Ugye, nem baj, ha tegezlek? Olyan élmények érnek a világot járva, kultúrákat felfedezve, melyek gazdaggá tesznek és végigkísérnek egy egész életen át. Szeretem ezeket megosztani másokkal is, és jómagam is szívesen hallgatom élmény-kedvelő társaim beszámolóit. Ezzel a céllal született ez a Blog is, ahova az országhatáron túl élő egykori soproniak szubjektív, képes beszámolóit is várom. Legyünk társak az úton, járjuk be együtt a világot!
Első úticélunk nem más, mint számomra a pozitív életérzést megtestesítő Spanyolország, azon belül is az “anyaméh”, Madrid. A névválasztás már csak azért is találó, hiszen a fővárosi rangot 1606 óta viselő város, az ország mértani középpontjától csupán néhány kilométerre terül el. Az 1960-as évektől rohamos fejlődésen ment keresztül, napjainkban 5 millió lakos otthona, Európa egyik művészeti központja. Sport terén is jól állnak, de erről később, egy külön bejegyzésben.
Madridba érve azonnal megragadja az embert az élet szeretetének érzése, elég csak egy mélyet szippantani a levegőbe. Hol kezdjük a napot? Aki járt már az Ibériai-félszigeten, az valószínűleg rávágja: Museo del Jamon. Húsimádóknak elsőrangú választás, én azonban inkább a belváros szívében elterülő, egyedi atmoszférájú ételpiacra, a Mercado de San Miguel-re (Plaza de San Miguel) invitálnék mindenkit, ahol mennyei reggeliben lesz részünk. Igaz, ehhez mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, különösen ha nem bírunk betelni a látvánnyal. Mindenfélével megtöltött olajbogyók, sonkák, halak, változatos szendvicsek tárulnak elénk, melyekhez bor, sör, cherry dukál. Kora van még, úgyhogy csak mértékkel, az érzés kedvéért! Ne felejtsük el, hogy a spanyol reggel nálunk már bőven délelőttöt jelent. Ennek megfelelően 10 óra előtt zárt kapukba ütköznénk.
Most, hogy tele a gyomor, jöhet a városnéző séta. A lenyűgöző központ gyalogosan is bejárható, de jó választást nyújtanak a Hop on Hop off buszok, melyekkel könnyedén juthatunk el a legkülönbözőbb látnivalókhoz, és mi döntjük el, hol, mennyi időt ejtőzünk. Ráadásul buszozás közben információt is kapunk a fülhallgatókon keresztül (idegen nyelvet beszélők előnyben). Várjunk azonban még ezzel, hiszen az ételpiac közvetlen szomszédságában fekszik a Plaza Mayor (Fő tér), középpontjában III. Fülöp király bronz lovasszobrával. Az építészet iránt érdeklődők – közéjük tartozom én is – biztosan hosszasan elidőznének itt, különösen a turisztikai központként is működő Casa de la Panaderia fogja meg az embert.
A szűk utcákon barangolva az az érzésünk támad, mintha az emberek itt töltenék a mindennapjaikat. Vajon mikor dolgoznak? Teraszokon borozgató, kávézó, hangosan beszélgető helyiek jól megférnek a pózoló, fényképezőgéppel rohangáló turistákkal. Mindenkihez mosolyogva, segítőkészen közelítenek, de azért nem árt, ha tudunk spanyolul. Nem erőltetik az idegen nyelvet, mivel, elmondásuk szerint a gazdasági kapcsolataik nagy része Közép-, és Dél-Amerikához köthető, akikkel megértik egymást. Milyen egyszerű, nem?
