Ahogy korábban megírtuk a Széchenyi Gimnázium nyerte meg azt Áder János köztársasági elnök által életre hívott “Élő bolygónk” aláírásgyűjtő akciót, melynek fődíját, -hatmillió forintot- februárban maga az államfő adta át a diákoknak. A pályázati anyagban leírtak szerint a pénzt csak valamilyen környezettudatos fejlesztésre lehetett felhasználni.
A Széchenyi Gimnázium vízi telepe, mely kiváló színtere lehet biológiai-földrajzi terepgyakorlatoknak, természetvédelmi programoknak, rövidebb osztálykirándulásoknak, szakköröknek, mától az integrált oktatás céljait szolgálja. A ház közvetlen vízparton fekszik, egy nádassal szegélyezett csatornán végigevezve lehet kijutni a nyílt vízfelületre, így a már meglévő kajakokkal, kenukkal az evezőssport tanrendbe állítását is lehetővé teszi testnevelés órákon.
A megvalósult fejlesztésekről Szabó Miklós igazgató úr is beszámolt, egy a gimnázium által számunkra átadott interjúban. (az interjút változtatás nélkül közöljük)
K:Igazgató úr, amikor ez év februárjában Áder János köztársasági elnök úr átadta a Széchenyi-gimnáziumnak az Élő bolygónk klímavédelmi akció első díját, önnek már kész terve volt arra, hogy a MOL és az OTP által felajánlott összesen 6 millió Ft-ot egy iskolai vízi bázis kiépítésére szeretné felhasználni. Most szeptember van, mi valósult meg ebből az elhatározásból?
SZM: Örömmel mondhatom, hogy az elmúlt fél évben nem tétlenkedtünk. Szemmel látható a hatalmas változás a fertő-tavi vízitelepünkön. Földmunkákon, épület-felújításon, víz-, áram- és csatornabekötésen, némi bútorozáson és terep berendezésen vagyunk túl. Ez alatt azt értem, hogy nagy fenyőasztalok és padok készültek az árnyas fák alá, ahol akár egy osztálynyi gyereket is le lehet ültetni, illetve kajakjaink és kenuink tárolására ágas tartóbakot állítottunk fel. De hogy az előbbi gondolatot befejezzem, kijelenthetem, hogy mára a vízi bázis használatra kész.
K: Egyáltalán, hogyan kezdődött? Miből alakult ki ez a vízitelep?
SZM: A véletlenek szerencsés összejátszása hozta, hogy a diáksport ügyét mindig is a szívén viselő Magyar Géza, a Donáció Szövetkezet elnöke akkor ajánlotta fel az iskola számára ezt a szabadidős tevékenységre jól hasznosítható területet, amikor az említett első díjjal járó jutalom „az ölünkbe pottyant”. A kapott pénz tulajdonképpeni nettó 4 és fél millió forintja a beruházások nagy részére elég volt, de természetesen nem mindenre. Így hatalmas segítség volt az elnök úr részéről, hogy tíz éves ingyenes használatra kötötte meg velünk a szerződést, amely ráadásul a lejárta után megújítható. Már márciusban bekerítettük a területet, aztán elkezdődött a lehasznált irodaépület és a szerszámoskamra átalakítása lakóépületté, illetve vizes blokká. Ma már főzni is lehet a konyhai részben, hűtőszekrény, konyhabútor, mosogató és gáztűzhely áll rendelkezésre. A melléképületben csempézett hideg-meleg vizes tusoló segíti a tisztálkodást. Tehát a vízi bázis már fogadni tudja az iskola diákjait.
K: Elmondaná, hogy hogyan képzeli annak hasznosítását?
SZM: Úgy tudom, mi vagyunk az első soproni iskola, amely ilyen önálló víziteleppel rendelkezik. Hogy a Fertő közelségét az intézmények ilyen módon nem tudták élvezni, annak sok egyéb mellett, valószínűleg a határzárral összefüggő történelmi okai is voltak. Pedig óriási lehetőség ez a diákok sportolási és szabadidős tevékenységeit tekintve, illetve páratlan helyszíne lehet a környezeti nevelés elmélyítésének. A gazdag madár- és növényvilág megismerése, a fényszennyezés nélküli csillagos égbolt felfedezése olyan kihelyezett tanórák, projektek megszervezésének ad célt, amelyek élménygazdaggá tehetik az oktatást, a nevelést. De a Garabonciás Diák Sportegyesület – amelyben a gimnázium is alapító tag – itt tárolt csónakjai, evezői, mentőmellényei az evezős sport gyakorlására is lehetőséget nyújtanak. Ez utóbbi tevékenység a Pedagógiai Programunkba is bekerül, és hiszem, hogy a májusi napfényes napok beköszöntével egyre több összevont testnevelésórát tudunk megtartani a bázison. Nyáron viszont a terület táborozási lehetőségként áll majd az iskola szolgálatában.
Először a telken ásott mesterséges tavacska partján sátrak felverésével, de talán, a nem túl távoli jövőben, kis faházak odatelepítésével. Szóval az alkotó fantázia tovább működik. Bízom benne, hogy további elképzeléseink sem maradnak csupán a fantázia világában. Szépíteni akarjuk a telepet, virágosítani, füvesíteni, a tavacska körül vízparti növényeket ültetni, egy röplabdapályát is szeretnénk itt kialakítani. Aztán jöhet egy nagyobb falat, a területet egyik oldalról határoló mezőgazdasági épület telekbe benyúló részében egy közösségi hely kialakítása. Persze, ezek csak újabb pénzforrások felkutatásával és bevonásával valósulhatnak meg. De optimista vagyok. Bízom abban, hogy ezt, a diákok érdekeit szolgáló, jó ügyet többen is pártfogolják majd, és hiszek a széchenyista szellemben. Már eddig is nagyon sok segítséggel találkoztunk. Olyan vállalkozókkal dolgoztunk – az ács- és asztalos munkákat végző és az átalakítási folyamatokat összehangoló Katona Imre, a kőműves- és burkolási munkákat irányító Czákler Antal, a víz- és csatornabekötést végző Varga József, a villanyszerelési feladatokat megoldó Varga László személyében –, akik szakipari munkákat előlegeztek meg a jó cél érdekében. A Czumpf és Dubek Kft. nyílászárók felajánlásával segített. Keresztes István, egyik tanulónk édesapja pedig szakmájához kapcsolódó, fontos javítási munkákat végzett el önzetlenül. És tovább folytathatnám a sort, de most csak hadd mondjak annyit, sokaknak vagyunk nagyon hálásak. Azaz a jól látható eredmények mögött ott áll azoknak az összefogása, akik segíteni akartak abban, hogy az iskola tanulói ezzel a lehetőséggel is gazdagabb élményekhez jussanak.Igen. Az iskolai vízi bázis létrehozása egyszerűen jó cél, hasznos cél. Volt diákjaim mondják, hogy de jó lett volna, ha az ő idejükben is rendelkeztünk volna ilyen teleppel. De örömet tud az is okozni, ha a mai széchenyiseket tudjuk ehhez hozzájuttatni.
Várjon ...
