Biztos sokan láttak már olyan fotóst, vagy filmest, aki munka közben annyira koncentrál, hogy nem veszi észre a lépcsőt, egy autót, nekimegy a háznak, vagy bármi hasonló baklövést követ el. A napokban találtam egy ilyen videót, unalmas percekben érdemes megnézni (és persze nem nevetni, hanem sajnálni kollegáimat!):
Persze én sem vagyok hibátlan, csak szerencsére még – tudtommal – az ilyen bénázásaimat senki sem vette videóra. De előfordult például, hogy a vasútállomáson a VOLT Fesztiválra érkezőket fotóztuk nagy elánnal, és szerettem volna leguggolni egy jó kép miatt. Már majdnem sikerült, csak guggolásból az oldalamra vágódtam. Mentve a helyzetet abból a pozícióból is lőttem egy képet…
Még rutintalan esküvői fotósként előfordult, hogy egy rövidke polgári szertartáson épp objektívet cseréltem amikor megtörtént az első gyűrű-felhúzás. Szerencsére az anyakönyvvezető lazán kezelte a dolgot, megkérte a párt, hogy “vegyük újra”, és amikor beálltam, újra felhúzták a gyűrűt.
De ne csak magamról írjak kínosat: egy fiktív barátom a VOLT Fesztiválon menőzött, hogy milyen jó objektívet sikerült vásárolnia. Kezembe is adta, méretéhez képest bitang nehéz volt, de tényleg nagyon szépen működött. Egyik koncertre igyekezve ő megállt egy fűben ücsörgő lánycsoport mellett, majd zoom-olás helyett véletlenül kicsavarta ezt a hiper-szuper objektívet a gépéből, és pontosan az egyik lány fejére ejtette. Azt hiszem, elsajátítom ezt a módszert: a szimpatikus lányokhoz odavágom az objektívemet 
Várjon ...
