Minden ami Sopron

2018. 07. 19. csütörtök

Emília

SOPRON
Borult
EURO
0

Civil zóna

Varázsszavak, avagy Kowalsky meg a dESZKa

A dESZKa Társulat új darabjának ősbemutatója nagyot szólt, még Kowalsky is elgondolkodott utána. A társulat “kapitányával” benéztünk a színfalak mögé, és összegezzük a premieren látottakat.

Varázsszavak címmel új előadást hozott össze a már sokak által méltán ismert dESZKa Társulat a zsirai Fogyatékosok Otthonának lakóival karöltve. Az már biztos, hogy új szintre emelkedett a Betuker Botond nevével fémjelzett igencsak fiatal és amatőr csapat, de ne rohanjunk ennyire előre.

“Láttam magam előtt, ahogy vége az előadásnak, a közönség áll, könnyes szemekkel, a színpadon pedig ott a társulatom.” Betuker Botond, a dESZKa “kapitánya” Kowalsky meg a Vega Semmi pánik című dalát hallgatva ezt a képet vizionálta maga elé úgy, hogy még az ötlet sem született meg az új előadást illetően.

deszka_varazsszavak1

Fotó: Gazsovics Krisztián

 

Carpe diem!

Botond életében nagy szerepet játszik ez az örök bölcsesség, ezúttal is ezzel a felfogással tette meg az első lépést: kapcsolatokon keresztül megkereste a Kowalsky együttest, hogy elmesélje nekik a dESZKa Társulat történetét, és hogy szeretné a dalaikat felhasználni egy előadáshoz. 2016 novemberében a Hangárban tartott koncert után le is ültek beszélgetni, és azonnal meg is kapta az engedélyt.

Egy nap a tévében épp a Holt költők társasága című filmet látva megjött az újabb ihlet: fiatalság, diákok, iskola – dESZKa Társulat! Talán épp ez lehetne a következő előadás alapja! Botond ki is olvasta a regényt, és még vagy hússzor megnézte a filmet, majd nekilátott “deszkásítani”, vagyis olyan formára átírni, ami a saját társulatának az arculatához passzol. Közel egy évnyi írás után a dalok kiválogatása következett, amik fontos szerepet játszanak az előadásban, így vagy úgy de továbbviszik, tovább boncolgatják a történet egyes részeit.

Persze nehézségek nélkül nem is lehetne ilyen előadást készíteni. A már évek óta együtt dolgozó társulat színe-java “kiöregedett” a csapatból, új iskola, költözés, munka miatt többen is távoztak, így újabb arcokat kellett toborozni. A feladat nem volt egyszerű: ugyanazt a szintet kellett elérni, amit az előző társaság hosszú évek alatt többször bemutatott, ám ezúttal még csak az alapozásra, egymás megismerésére sem volt elegendő idő. Az idei év januárjában állt csak össze a végleges társaság.

Sok-sok próba, táncpróba, énekpróba, kiabálás, hullámvölgyek után végül összeállt a darab, aminek április 12-én megtartották az ősbemutatóját a GYIK-ban, méghozzá a Kowalsky meg a Vega is tiszteletét tette ezen az estén. A ház megtelt, minden adott volt tehát a sikerhez. Közel 3 órás előadás – ez már profi szint, vajon sikerül-e egy amatőr társulatnak tartalommal megtölteni ennyi időt? Hogy vizsgázik Botond egy személyben szerzőként, íróként, társulatvezetőként?

varazsszavak_deszka2

Fotó: Gazsovics Krisztián

 

A darab

A főhős monológjával indult az előadás, majd rövid idő alatt bele is csöppentünk a történetbe, egy középiskolába, melynek 4 alappillére: hagyomány, becsület, fegyelem, teljesítmény. A darabból nem derül ki egyértelműen, melyik korban játszódik a történet (bár a társalgásokból, díszletből, öltözékből érezhető, hogy nem a Holt költők társaságának 50-es évekbeli történetét látjuk), kevés diákot találunk, aki ezeknek a határozott elvárásoknak szeretne száz százalékig élni. De mi történik akkor, amikor érkezik egy tanár, aki a megszokottól eltérő felfogással kezdi őket tanítani? Itt a kulcs.

DSC_6233

Fotó: Gazsovics Krisztián

 

Anélkül, hogy túl sok konkrétumot elárulnánk, bemutatjuk a tanár karakterét: életvidám, alkotó elme, aki munkatársaitól eltérő habitussal és felfogással áll a diákok elé. Emiatt persze több bizalmat és szeretetet adnak neki, mint a többi tanárnak, ami ellenszenvet szül, pedig végső soron a munkáját szeretné a lehető legjobban elvégezni. Csak másképp, mint az megszokott. Felnyitja a diákok szemét, és a túlzott realizmusból romantikus irányba tereli őket, ami sokkal inkább passzol a diákok négy alappilléréhez: csapat, zene, humor, szórakozás.

Ez a kis csoportnyi diák kideríti, hogy tanáruk is abban az iskolában végzett, ráadásul egy titkos egylet, a Szívek Forradalmának Társasága egyik tagja volt. A megszűnt társaságot végül a mostani diákok újra megalapítják, és a gyűléseken az a céljuk, hogy felfedezzék egymás gondolatait, a maguk realista vagy romantikus valójában. Ettől pedig az egyik főszereplő, Balázs élete teljesen megváltozik, amit szülei nem néznek jó szemmel. A szigoruk, fenyegetőzésük rendre visszarántja őt a szürkeségbe, ez végül tragédiához vezet.

varazsszavak_deszka4

Fotó: Gazsovics Krisztián

 

A darabot fiatalos humor kíséri végig, érdekes és elgondolkodtató sztorikkal, néhol izgalommal fűszerezve. A második felvonásban a kezdeti vidámságot egyre feszültebb pillanatok váltják fel. Az álmaikat megvalósító fiatalok nagy sikert érnek el – ám rögtön utána megrázó fordulatot vesz a történet. A darab vége kifejezetten nyomasztó, amit az utolsó jelenetben újra monológot előadó főszereplő, Smuki old fel. De a néző fejében még garantáltan ott marad az előadás és még az is lehet, hogy átértékel magában néhány dolgot.

Nem csak az iskolában igaz

Erős, mindig aktuális témát boncolgat a darab, és bár egy szélsőséges példán mutatja be, valójában egy vállalható történetet kapunk. A lényeg: ragadjuk meg a lehetőségeket, merjünk élni! Miközben azt is szemlélteti az előadás, hogy folyamatosan változnak az “erőviszonyok”, egyszer alárendelt, majd fölérendelt helyzetben találjuk magunkat – és nem csak az iskolában.

A dESZKa Társulat a sérült szereplőkkel közösen ezt mutatja be, noha amatőr szinten, de profi hozzáállással, szervezettséggel. Talán épp ezért is üt akkorát: egy szinte diáktársulattól az ember jópofa kis előadást vár, viháncolással, egy-egy bakival, nem a legjobb hangosítással és fényekkel. Ezúttal viszont olyan gondolatokat, olyan tükröt is kapunk, amiben biztosan magunkra ismerhetünk – még ha kellemetlenül is.

varazsszavak_deszka5

Fotó: Gazsovics Krisztián

 

Az előadás végén pedig Botond két éve elképzelt álma is megvalósult: több száz ember állva tapsolt, talán valaki könnyes szemmel is, a dESZKa a színpadon, akik ráadásul felé mutogatva skandálták, hogy “KAPITÁNY! KAPITÁNY”, és mint egy lassított felvételben, a közönség között végigsietve ő maga is részese lett az ünneplésnek – Kowalskyékkal együtt. És ha már Kowa: Botond elmesélte, hogy az előadás után ő maga is úgy nyilatkozott, hogy több ponton is megérintette a darab, azt pedig nem is gondolta volna, hogy a dalaik teljesen más értelmezést is kaphatnak.

A vizsga tehát elég jól sikerült, azóta soproni diákoknak is tartottak egy zárkörű előadást, de a nagyközönség számára is már biztosan látható lesz a darab május 19-én Sopronkövesden, a IV. Pünkösdi Rózsa Napok keretein belül, és több helyszínnel is zajlanak az egyeztetések.

Betuker Botond javaslata a darabhoz: “Ha citromot kapsz az élettől, csinálj limonádét. Változtasd meg magad és megváltozik a világ!”

 

 

 


MIT SZÓLSZ HOZZÁ?

Tervez nyaralást idén?

Szavazás állása

Várjon ... Várjon ...
ÉLETKÉPEK
storno_utcabol
loading