Bicikligumiból, fafaragásból, újságból de még csokoládéból (!) is készített ruhát Kelemen Barbara. Leültünk beszélgetni a Széchenyi iskola tanulójával.
Nem rég a Bringázz Sopron szervezésében tartott divatbemutatót Kelemen Barbara, a témához illően újrahasznosított kerékpár-alkatrészből készítette saját kezűleg a ruhákat. De nem ez volt az első eset, hogy lenyűgözte környezetét egy-egy kreatív, egyedi ötlettel.
“Általános másodikos voltam, amikor kitaláltam, hogy divattervező szeretnék lenni” – kezdi történetét Barbi, miközben megkapjuk kávénkat. Mint mondja, akkoriban szívesen nézegetett ilyen tv-műsorokat is. Talán épp olyan vágy volt ez részéről, mint más kisgyerekeknek a modellkedés, űrhajózás, mozdonyvezetés, esetleg vonatkerék-pumpálás… A különbség annyi, hogy Barbi pár évvel később meg is valósította elképzeléseit.
“2-3 éve volt az iskolában a Föld Napjához kapcsolódó divatbemutató, amikor újrahasznosított dolgokból kellett ruhát tervezni. Ez volt az első lehetőségem, éltem is vele”. Barbara már ekkor megmutatta kreativitását, és fafaragásból, valamint zsákokból alkotott ruhát.
Saját kezűleg készültek Barbi legutóbbi alkotásai is. A szomszédtól kértek kölcsön varrógépet erre a célra. “Magamtól tanultam varrni, főleg az internetről szedtem információkat. Mamám varrónő, ő is segített, de néha már nem bírt velem” – meséli nevetve. Az elkészítés nagyjából úgy nézhetett ki, mint a filmekben: ruhaanyagok a varrógép körül, összegyűrt papírfecnik a szoba minden szegletében, és egy “segítő” macska, aki élvezi, ha valamit leverhet az asztalról. Barbi azt leszögezi, hogy mindezek ellenére csak néha lett ideges. Szerinte önmagában a tervezés és az elkészítés sem lenne túl nehéz – megfelelő felszereléssel – , de az elképzelt ruhát pontosan úgy megvalósítani, ahogy a rajzon szerepel, az már tényleg komoly kihívás.
Iskolásként újabb nehézség adódott: a szükséges anyagok beszerzése ugyanis nem úgy működik, mint az élelmiszer vásárlás. A megfelelő bolt többnyire csak akkor volt nyitva, amikor Barbi még az iskolában ült. Ennek ellenére 1-2 hét alatt elkészültek a ruhák – bár ehhez szükség volt a jó tervezésre is. Az alábbi képen látható öltözék két hétig alakult, főleg a sok csík miatt. Barbara büszkén mesélte, hogy még mamája is megdicsérte a varrástechnikája miatt (de a divatbemutatón laikus férfi szemmel nézve is igen csinos ruha lett belőle – a szerk.).
Mint kiderült, nem csak mutatóba készít ruhákat a gimnazista lány: “Saját magamnak is szoktam varrni, eddig két báli ruhámat is én készítettem. Igaz, az elsőt még segítséggel”. Barbinál ritkán hangozhat el a tipikus “nem tudom, mit vegyek fel” mondat…
Egyelőre még nem tudni, mi lesz az elkészült művek sorsa. A tervező szívesen megtartaná őket, de ha akad érdeklődő, hajlamos megválni tőle. Az biztos, hogy most egy ideig nem készülnek új ruhák, ugyanis közeleg az érettségi és a felvételi időszak. A cél már megvan: Budapest, Mod’Art iskola, divattervező szak, ahonnan külföldre is eljuthat egy évre.
Hosszabb távú célokat is megfogalmazott Barbara: mivel szeret segíteni (legutóbbi divatbemutatóján is jótékonykodott – a szerk.) és figyel a környezetére, ezeket egyedi ötleteivel kombinálva szeretne valami különleges, radikális újítást vinni a divat világába. Az újrahasznosítást például komolyabban is el tudja képzelni divattervezőként. Extrém ötletek is jöhetnek, Barbara készített már csokiruhát is, amit tavaly szintén a Föld Napján mutatott be. Bár többen is készen álltunk a ruha elfogyasztására, sajnos nem került sor a “modell-kóstolóra”. (Nem gondoltam volna, hogy valaha leírok egy ilyen mondatot – a szerk.).
Laikusként is látszik, hogy Barbi nagyon szereti a divattervezést, ráadásul érzéke és már némi tapasztalata is van hozzá. Egyedi stílusával és új ötleteivel pedig jó eséllyel nem fog beleszürkülni a munkájába. Mi csak szurkolni tudunk, sok sikert a továbbiakban!
Köszönjük a beszélgetés helyszínét a Kultúrpresszónak!
Várjon ...
