2016. január 12-én, 16 órakor Deák téri világháborús emlékműnél.
A II. világháború vérzivatarában a Donnál történt ütközetekben hősi halált halt főiskolásainkra emlékezünk a Deák téri világháborús emlékműnél 2016. január 12-én, 16 órakor, a doni áttörés (1943. 01. 12.) 73-dik évfordulóján a városi megemlékezésen – adta hírül a Nyugat-magyarországi Egyetem.
Hetvenhárom éve, hogy a szovjet csapatok támadást indítottak a Don-kanyarban a 2. magyar hadsereg ellen. A Vörös Hadsereg két ponton roppantotta össze a hiányos fegyverzetű magyarok cérnavékony harcvonalát. Rengetegen vesztek oda azokban a napokban, köztük sok főiskolás, fiatal.
Rájuk emlékeznek ma délután a Deák téren.
1943-ban a magyar sereget indulásakor még igyekeztek felszerelni, később azonban egyre kevesebbet foglalkoztak vele.
Az ütközetben sok egység kitartott a legnehezebb helyzetekben. Részben a magyar katonák ellenállása akadályozta meg a Zsukov és Vasziljevszkij szovjet hadvezérek által kitűzött stratégiai célok elérését: a Vörös Hadsereg nem tudta átkarolni a Don-kanyar német-magyar alakulatait, így azok megmenekültek a sztálingrádihoz hasonló gyilkos katlancsatától.
A 200 kilométeres doni partszakaszt alig tudta lefedni a 2. magyar hadsereg, amelynek nem volt mélységi tagozódása. A kétszázezer embernek nagyjából a fele teljesített első vonalbeli frontszolgálatot.
A veszteségek
Az anyagi veszteségek 70 százalékosak voltak, írja Szabó Péter (a nehézfegyverzet esetében csaknem 100 százalékos volt). Az élőerő veszteségeit 125-128 ezer főre teszi – ez a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma. Közülük 49-50 ezren estek el, s közel ugyanennyien sebesültek meg.
26-27 ezerre tehető azok száma, akik fogságba estek – és akik közül kevesen térhettek vissza. Arányaiban a legnagyobb veszteséget a munkaszolgálatosok szenvedték el. Nagy Vilmos honvédelmi miniszter szerint az 50 ezer munkaszolgálatosból mindössze 5-6 ezer ember maradt életben.
Várjon ...
