Életének 87. évében elhunyt Lámfalussy Sándor.
Lámfalussy Sándor halálhíre járta ma be nemcsak a szakmai sajtót, hiszen szinte minden média beszámolt róla. Lámfalussy Sándor több volt, mint közgazdász: volt bankár, egyetemi oktató, író, tőkepiaci szakértő, elméleti és tudományos szakember is, aki a mindennapi pénzügyi világban is aktív döntéshozói szerepkörrel bírt.
1988–1989 között részt vett az Európai Monetáris Unió megvalósítási tervének kidolgozásában, majd az Európai Monetáris Intézet (az Európai Központi Bank elődje) elnökeként 1994. január 1-jétől 1997. június 30-áig ő felelt az euró bevezetésének előkészítéséért.
Lámfalussy Sándorról viszonylag kevesen tudják, hogy bár Belgiumban élt és belga állampolgárságú volt, Kapuváron született (1929. április 26-án). 20 évesen hagyta itt az országot, majd egyetemi tanulmányait Belgiumban végezte. 1957-ben szerzett doktori fokozatot, majd több neves egyetemen is, többek között az USA-beli Yale Egyetemen is tanított.
A Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán is járt többször, ahol 2003-ban Doctor Honoris Causa kitüntetésben részesítették, valamint az Egyetem díszdoktora is volt.
2009-ben előadást tartott a „Válság a pénzügyekben – pénzügyek a válságban” című konferencián, ahol az EU válságenyhítő intézkedéseiről és azok hatásairól beszélt.
2008-ban magyarul is megjelent a “Pénzügyi válságok a fejlődő országokban” c. könyve, melyben a pénzügyi globalizáció és a nemzetközi pénzügyi rendszer sebezhetősége közti összefüggést vizsgálta.
Lámfalussy a válságmegelőzés és -kezelés számos, máig aktuális kérdéséről fejtette ki véleményét a műben.
Végül egy idézet Lámfalussy Sándortól, mely örök érvényű:
„Szilárd meggyőződésem, hogy a hatékonyan működő pénzügyi rendszer általában véve, a bankrendszer pedig különösen elengedhetetlen előfeltételét képezi egy piacgazdaság kiegyensúlyozott működésének, kiváltképpen a gazdasági növekedésnek. Nem elégséges, de szükséges feltételét.”


