A festészet lehetőség arra, hogy olyan elképzelt tereket hozzak létre, amikben elmerülve zavartalanul gondolkodhatok emberi és isteni dolgokon – vallja Kovács-Gombos Dávid március 3-án, péntek a Fabricius Galériában nyíló tárlata kapcsán.
„A fűben fekve, a fűből nézni az égi és a földi képeket, a tájat, amely végső soron nem más, mint én magam, mert a táj önarckép, tájat festeni annyi, mint elmélyülten nézni a saját arcomat.”
Kovács-Gombos Dávid 1979-ben született Sopronban. Szülei Gergácz Berta és Kovács-Gombos Gábor festőművészek, a Soproni Képes Céh tagjaiként formálták a város képzőművészeti arculatát. Ő maga először a zenéhez érzett vonzódást és a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában, a fuvola szakon érettségizett. Képei, hasonlóan Whistler műveihez, vizuális szférába ültetett zenei harmóniák; a tájnak nem csupán a látványát, de a spirituális tartalmát is érzékeltetik, támaszkodva az új képi médiumok, a mikroszkóp és a kamera ösztönözte új érzékelésmódra.
Kovács-Gombos Dávid kiállítását március 3-án, 18 órakor nyitja meg Gáspárdy Tibor festőművész és Veress Ferenc művészettörténész. A tárlat április 3-ig látható, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között.
Várjon ...
