Főszereplők a soproni Őszi szonátáról – Színpadon Bergman klasszikus műve.
Szöveg: Varga Róbert
Ingmar Bergman Őszi szonáta című művéből készült színpadi játékot mutatta be nagy sikerrel a hétvégén a Soproni Petőfi Színház. A rendező Pataki András, a két főszereplő Farkas Ibolya és Molnár Anikó. Ők Így vallanak a szerepükről.
– Ő egy olyan asszony, aki a zenébe menekült, ott találta meg önmagát. Nem tud letérni az általa meghatározott útról és a saját gyerekei életében ugyanazt a hibát követi el, mint a szülei vele szemben – mondta Farkas Ibolya színművész, aki Charlotte szerepét formálja meg az előadásban.
– Egy szerep elvállalásakor rendkívül fontos számomra, a darab minősége. Mennyire foglalkoztat vagy érint meg az alkotás mondanivalója. Ingmar Bergman műveit nagyon szeretem. Az Őszi szonáta olyan feladatot ad egy színész számára, hogy a mélységet boncolgassa, tárja fel, nyilvánvalóvá tegye azokat a problémákat, érzéseket, melyeket egy adott helyzetben átélhetünk a saját sorsunkban is – hangsúlyozta a színművésznő, aki szerint az általa játszott Charlotte különleges, rendkívül színes személyiség, összetett jellem.
– A műben ezt mondja: “Én tulajdonképpen semmit nem tanultam meg a szeretetről. Csak a zene adott lehetőséget, hogy kifejezzem önmagam. ” Amikor viszont egy adott pillanatban lemond a pályafutásáról, hogy a családjával lehessen, nem érzi jól magát. Ott van velük, de ezt úgy éli meg, mint egy kudarcot. Bármilyen furcsa, ezt akár elfogadhatónak is tartom. Én is gyakran hangsúlyozom, hogy a színház jelenti számomra az életet. Akár Charlottenak a zene. Nagyon sok, izgalmas kérdést boncolgató rétege van az Őszi szonátának a néző és a színész számára is. Örülök, hogy ezt a szerepet Sopronban eljátszhatom – mondta Farkas Ibolya.
– Ennek a lánynak a sorsát a szeretethiány befolyásolta. Mindig azt kereste, ki ő, hol a helye a világban, mi az útja. Nem volt mellette támasz, visszaigazolás, ezért kialakult benne egyfajta kisebbségi érzés is – ecsetelte Molnár Anikó, aki Eva szerepét alakítja.
– Eva írt egy könyvet. Ez is benne áll: “Meg kell tanulnom élni, minden nap ezt gyakorlom. A legnagyobb akadály az, hogy nem tudom, ki vagyok, sötétben tapogatózom. Ha valaki szeretne, és elfogadna olyannak, amilyen vagyok, talán végre szembe mernék nézni önmagammal.” Ő a legnagyobb problémáit gyerekkorára vezeti vissza. Elhanyagolták, magára hagyták szülei. Mindig szélsőségesen gondolkodott, s amikor hét év után találkozik anyjával, annak szemére veti minden hibáját és a szeretetlenségét. Közben küszködik a megbocsátással, próbálja megérteni anyját, az ő igazságainak, sérelmeinek kimondása közben is. Nem feltétlen művészcsaládi sors az övék, emberi kapcsolatainkban mindezekkel a kérdésekkel ugyanúgy szembesülünk. Összetett, izgalmas szerepeket tartogatott ez a mű az egész stáb számára – húzta alá Molnár Anikó.
Az Őszi szonáta októberben a soproni színház kamarabérletében látható és a következő évadban is műsoron tartják. A tervek szerint a most készülő színpadi játék vajdasági turnéra is indul majd ebben az évadban, de várhatóan megtekinthető lesz Erdélyben, Komáromban, Bécsben és Budapesten a Pesti Magyar Színházban.
Várjon ...
