Gondolatok a Magyar Marketing Szövetség egyik alapítójától. Frissítve: elmarad a soproni előadás.
“Hogyan képviseljünk okosan árakat?” – címmel hirdetett előadást a marketing-guru csütörtökre, ám sajnos technikai okok miatt elmarad a program. A téma felvezetéseként Tonk Emil kifejtette gondolatait a Minden ami Sopron portálnak:
TONK EMIL: – Az erős piaci versenyben az ár sajátos szerepet kapott . Nagy biztonsággal kijelenthető hogy az árnak erősen orientáló szerepe van a vevő számára. Az egyik legmeghatározóbb üzenet a vásárló felé . Magas áron – tartósan – csak az átlagtól eltérő jó minőségű termékek tudnak a versenyben fennmaradni.
T.E.: – A kínálati piacon számtalan hasonló rendeltetésű termék jelenik meg – különböző áron. A vevő pontosan tudja, hogy, az alacsony árú termék minősége nem azonos a magasabb árfekvésűvel. Erre számos példa található a gazdaságban, pl. autók, szórakoztató elektronika, kozmetikumok, gyógyszerek, telefonok, ruházat, vendéglátás, szállodaipar stb. Egyszerű példa : Minden személygépkocsi utcára néző kilátással rendelkezik és mégsem egyforma az áruk ! Mindenki előtt egyértelmű, hogy ami többe kerül az valószínű jobb és hasznosabb.
Érthető a vevő törekvése, hogy a legjobb minőséget a számára legalacsonyabb áron kapja meg, de ezt csak sajátos és kölcsönös kompromisszumok mellett érhető el! Nehezen értelmezhető, hogy az árképzés régi elvei működnének, mert nincs hatósági ár , csak a vevő által elfogadott ár van. Ha a vevő az árat irreálisnak tartja, akkor joga van elállni a vásárlástól. Ezt a tényt azonban a terméket kínáló vállalkozásoknak nagyon fontos figyelembe venni a fogyasztói ár képzésénél.
Fotó: Tonk Emil / Facebook
T.E.: – A termékek, szolgáltatások piacán az ár csak az egyik meghatározó szempont a vásárlói döntéseknél. Lényegesebb szempont a minőség, az érték, a hasznosság, az ismertség (márka, a brand), a szavatosság, a garanciák és nem utolsó sorban a vásárlói elégedettség. Egyértelműen kijelenthető, hogy az ár tiszta piaci kategória lett. Az, hogy az ár jó és korrekt, azt a vevő dönti el. Amennyiben a vásárló – kellő mérlegelés után – elfogadja az árat, az nevezhetjük jó árnak. Nem képzelhető el, hogy tartósan magas áron kerüljön megvásárlásra gyenge minőségű, alkalmatlan termék.
Fontos, hogy az ár tartalmazza a termék szolgáltatás előállítási költségét, az egyéb járulékos költségeit és a további működést garantáló nyereséget.
Nem felejtendő, hogy az árban benne van a munkánk, a termék, a minőség ellenértéke. Ha a vevő ezt nem fogadja el, akkor a tevékenység veszteséges, valószínű, hogy hosszútávon életképtelen. Miként lehet ezt kezelni? Milyen eszközök vannak az elfogadásra? Hogyan adjunk és mikor engedményeket ? Hogyan képviseljük a vevő elégedettségére az árat? Hogyan érhető el, hogy a vevő rendszeresen vásároljon?
Várjon ...
