Tömördi Mátéra emlékezünk.
2016. február 9-én hosszan tartó betegség után elhunyt Tömördi Máté, aki a Petőházi “Cukormúzeum” megálmodója és megalapítója is volt egyben. Az ő nevéhez köthető, hogy hosszas befektetett energia és munka után 2013. szeptember 21-én megnyitott Petőházán a “Cukormúzeum”.
A Cukorgyár 2007-ben zárt be Petőházán, ahol a helyi lakosság jelentős része évtizedekig dolgozott. A bezárásnak szimbolikus jelentősége is volt, hiszen jól reprezentálta a hazai cukoripar helyzetét. Tömördi Máté saját problémájaként kezelte a kialakult helyzetet.
Ő volt az, aki a Cukormúzeum létrejöttét nem csak megálmodta, hanem megvalósította és vezetésével, a Petőházi Cukoripari és Helytörténeti Gyűjtemény KHA Kuratóriumának elnökeként fáradhatatlan lelkesedéssel működtette is azt.
A Cukormúzeum előzménye
A Magyar Cukor Zrt. Petőházi Cukorgyárának bezárásával egy 128 éves – sok embernek megélhetést adó – nagy volumenű, eredményes élelmiszer-ipari termelési tevékenység szűnt meg 2007-ben Petőházán. A bezárást követően néhány elkötelezett ember elhatározta, hogy az egykor kenyeret adó cukoripart, a gyár múltját, a múltjához kötődő tárgyi, emberi, eszmei értékeket nem engedi elveszni. Ennek volt egyik vezéregyénisége Tömördi Máté, aki 42 évig volt a Petőházi Cukorgyár alkalmazottja.
Két megjelent könyv is köthető a nevéhez:
- A Petőházi Cukorgyár 125 éve I-II. rész
- Volt egyszer egy cukoripar
A múzeumról
A gyűjtemény már a lépcsőházban színvonalasan vezeti be a látogatót a cukor történetébe. A folyosón régi technológiai berendezések képei, elismerő oklevelek sora villantja fel a gyári múltat. Az interaktív cukorkiállítás anyaga 5 érintőképernyőn a cukor történetétől napjainkig.
A gyűjtemény a cukoripar és az egykori cukorgyár bemutatásával és programjaival bekapcsolódik a Sopron és a Fertő-tó menti turisztika kulturális kínálatába, növelve annak választékát, vonzerejét.
A gyűjtemény hosszú távú megőrzésének, fennmaradásának záloga, hogy folytonos tárlatával, időszaki tematikus kiállításokkal felkeresésre érdemes helyi nevezetességgé és a Fertő menti kerékpáros turizmus érdekes, ismeretterjesztő attrakciójává vált, mely bemutatható, tovább bővíthető közkinccsé, az oktatás-, és ifjúságnevelés segítőjévé, az alkotó elődök emlékének őrzőjévé, a magyar műszaki múlt értékmegőrző büszkeségévé.
Ezúton is köszönjük neki fáradhatatlan lelkesedését és munkáját, mely jelentősen hozzájárult a régió turisztikai kínálatához. Büszkék lehetünk rá, hiszen olyan dolgot vitt véghez, amiről sokan csak álmodnak: generációk fogják emlegetni, hiszen maradandót alkotott élete során.
Nyugodjon békében.



