A híres író halála után 20 évvel, a születésnapján kapott emléktáblát a Soproni Sörgyár oldalán.
Bohumil Hrabal sokak szerint a XX. század egyik legzseniálisabb írója, aki bár nem tartozott a legkalandosabb életű művészek közé, ugyanakkor írásaiban még a legszürkébb hétköznapoknak is sikerült színt adnia. Sosem fogyott ki az anekdotákból, világa tele volt egyszerű falusiakkal, szerencsétlen kisemberekkel, akik egyszerre nevetségesek – primitív humoruk és kispolgári bujaságuk miatt – és testesítik meg a legnagyobb nehézségeket is túlvészelő életvidámságot és a legrosszabb körülmények között is boldogságra törekvést.
Az író 1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott, ám volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és dolgozott vasműben fizikai munkásként. 1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, ezért egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Bár kevesen tudják, az író járt Sopronban, amely élményéről a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című novellájában így ír. “… inkább kitanultam a malátafőzést, és elindultam vándorútra Magyarországra, ah, Sopron, hogy ott milyen gyönyörű sörgyár van, …”
A két emléktáblát Ivanics Ferenc, Gebri Anna és Taschner Tamás avatták fel. Hogy miért kettő? Hrabal végakarata így hangzott: “Semmiféle táblát nem akarok, legfeljebb ott, ahol a kutyák pisilnek.” Így történt az, hogy Sopronban van egy tábla ott ahol mi emberek keresnénk, és van egy ott, ahová legfeljebb csak a kutyák pisilnek.
A tábla felavatása után az érdeklődők sört kóstolhattak a gyárban és megnézhették a Jiri Menzel által rendezett Hrabal által írt Sörgyári Capriccio című művet.
Várjon ...
