A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik.
A magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja Budapesten született 1905-ben, és csupán 32 év adatott neki. Az élet kegyetlen volt vele, hiszen félárva gyermekkora tele volt lemondásokkal, felnőttként pedig beteljesületlen szerelmek és a meg nem értés határozták meg a mindennapjait.
Tanár szeretett volna lenni, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant tiltakozások eredményeként a versben is megénekelt Horger Antal eltanácsolta a tanári pályától. Így a szegedi egyetemet a bécsire és a párizsira cserélte, így megismerte a nyugati költészetet, tökéletesítette nyelvtudását. Juhász Gyula biztatására 1922 őszén jelent meg az első kötete, a Szépség koldusa összesen háromszáz példányban. Ezt követően verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a Nyugat is, majd egymást követték a kötetei. „Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam” – írta önéletrajzában.
Zaklatott magánéletét érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek terhelték, és az ehhez társult rendszertelen életvezetése miatt összeomlott az idegrendszere. 1937 végén a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat alá került, és szörnyethalt. Egyes vélemények szerint öngyilkos lett, mások ezt vitatják, a kérdés a mai napig nem tisztázott.
József Attila alakját rengeteg szobor és emlékmű idézi, és az ő nevét viseli a 39971-es kisbolygó, amelyet 1998-ban talált meg az égbolton két egyetemista.