A kommunizmus áldozataira emlékeztek

Szántó Róbertre és Fennesz Rezsőre,  az 1919-es vörösterror soproni áldozataira emlékeztek.

Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. Sopron vezetői Szántó Róbert hozzátartozói gyűrűjében tartották megemlékezésüket a Szent Mihály temetőben.

Valószínűleg az akkor 21 éves Szántó Róbert főhadnagy volt Fennesz Rezsővel együtt az 1919-es vörös terror utolsó áldozata. Őket mindenféle tárgyalás és ítélet nélkül, önhatalmúan létrehozott rögtönítélő bíróság „megbízása” alapján végezték ki a Szent Mihány-temetőben.

Szántó Róbert egy tizenkét gyermekes hidegségi kántortanító második gyermekeként született. A kivégzést elrendelő Szamuely László (Tibor nyolc évvel fiatalabb öccse) és a mártírok egyaránt 21 évesek voltak. Az utóbbiak „bűne” az volt, hogy miután a Sopron környéki falvak lakói 1919. június 5-én Nagycenkről Sopronba indultak a Tanácsköztársaság megdöntésére, ők is segítették a hatezer lelket számláló vonulás irányítóját. A visszaemlékezések szerint Szamuely László tudott Kun Béla kivégzéseket megszüntető táviratáról, de így szólt: „Ezt a kettőt még elintézzük!”

Szántó Róbert – aki a marosvásárhelyi katonai alreáliskola után a kismartoni és a mödlingi műszaki akadémiát is elvégezte, s az első világháború harcterein több kitüntetésben is részesült – féltérdre ereszkedve és halott társát karjaiban tartva tiltakozott, hogy szemét bekössék kivégzése előtt. Sőt, kigombolta még a zubbonyát is és ő maga adott tűzparancsot.

A katolikus konvent díszsírhelyet adományozott azon a helyen, ahol a kivégzés történt, s a tragédia emlékére 1922-ben kétalakos szobrot állítottak a temetőben. Az emlékmű fő felirata: „Becsülettel a hazáért” volt.

Az emlékmű azonban tüske volt a ’45 utáni városvezetés szemében Hivatali utasításra 1948 októberében mintegy húsz embert vezényeltek ki, akik csákánnyal szétverték és kőtörmelékként teherautóval elszállították a kétalakos szobrot. A helyi kőfaragók becsületére legyen mondva, ők nem vállalták a szobor megsemmisítését. A rendszerváltás óta a sírhelyen újból emléktábla jelzi, mi is történt akkor a kommunista diktatúra idején.