A farsangi időszak meghatározása úgy hangzik, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig, ami persze nemcsak a farsangról szól, hanem a téli mulatságokról, és bálokról is. A bál elnevezése latin – olasz eredetű, a ballare (táncolni) szóból ered. Lényegében társas táncmulatságot jelent, azonban a középkor szigorú erkölcsei miatt csak igen lassan jött divatba. Az első bált 1385-ben, VI. Károly és Bajor Izabella menyegzőjének alkalmából rendezték Amiensben.
A farsang csúcspontja hagyományosan a karnevál, amit magyarul a farsang farkának nevezünk. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig terjedő 3 nap, ami nagy mulatságok közepette megrendezett tulajdonképpeni télbúcsúztató. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást, amit idén február 23-28 között tartanak.
A tél és tavasz küzdelmét szimbolizáló, eredetileg pogány ünnepséget – sikertelen üldözését követően végül – a keresztény egyház is elfogadta, és keresztény elemekkel ruházta fel. Bár a farsang hazája Olaszország, Magyarországon a német fasching szót vettünk át a karnevál helyett ezen időszak, és a hozzátartozó hagyományok megnevezésére. Nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően néphagyományokra épül.
A farsangot a mulatozás, lakomák, vidámság, életöröm, szórakozás, bolondozás, tánc, bálok jellemzik, azaz az önfeledt ünneplés a húsvéti böjt előtt. A gazdag lakomákkal a természetet kívánták bőségre ösztönözni. Hagyományosan ilyenkor tartották az esküvőket is. A legismertebb farsangi népszokások az asszonyfarsang, alakos játékok, farsangi jelmezek, köszöntők, farsangtemetés. Farsanghoz kötődik egyik legérdekesebb népszokásunk, a mohácsi busójárás is. Az ételek közül Magyarországon tipikusan a húsételek, kocsonya, káposzta és a farsangi fánk terjedtek el.
Várjon ...
