Tangó-láz

Az argentin tangóról azt tartják, hogy nem más, mint egy hosszúra nyúlt ölelés. Egy olyan tánc, ami nem csak a technikai tudáson, hanem a kölcsönös tiszteleten, bizalmon és folyamatos párpeszéden alapszik – akár egy jó kapcsolat, csak azért ritkán jár aranyérem. A szenvedélyes műfaj helyi hódolója Nagy Éva és Takács Csaba, akik sorra nyerik a versenyeket, ősztől pedig Sopronban is beindítanák a tangó-lázt.

A Lokálban a friss Európa-bajnok páros egyik felével, Csabával beszélgettünk.

Először is gratulálok, hiszen nemrég aranyéremmel tértetek haza a Magyar Látványtánc Szövetség Európa Bajnokságáról, amit Szlovákiában rendeztek meg idén. Számítottatok ekkora sikerre?

Arra sem számítottunk, hogy kijutunk! A bajnokságnak volt egy előzménye, egy kvalifikációs verseny, ahol továbbjutottunk az országos bajnokságra, onnan pedig az Európa Bajnokságra. Amikor kiderült, hogy kijutunk, nagyon örültünk, de tudtuk, hogy most aztán még többet kell gyakorolni, hiszen ezen a versenyen erősebb a mezőny és közel ezer indulóval rendezték meg. Igaz nem csak argentin tangóval, hanem többféle műfajjal lehetett nevezni.

Hogy éreztétek magatokat a versenyen?

Érdekes, mert egy hónappal korábban nagyon stresszeltünk, de ott már egyikünk sem izgult. Abszolút nyugodtan kezeltük a helyzetet, mert örültünk, hogy ott lehetünk, és úgy voltunk vele, hogy ha esetleg még eredményt is érünk el, az már nagyon jó. Aztán amikor letáncoltuk a koreográfiánkat, akkor már éreztük, hogy ez bizony sokkal jobban sikerült, mint korábbi versenyeken, és a zsűri is ezt igazolta.

Ebben a műfajban mik az értékelési szempontok? Ha közel azonos szinten lévő párosok táncolnak, mik azok a hajszálnyi különbségek, amik eldönthetik a versenyt?

Az egyik oktatómat tudom idézni, aki mindig azt mondja, hogy ha a tangóban a pár egyik fele elront egy lépést de a másik nem, az katasztrófa. De ha mindketten ugyanúgy elrontják, az jó jel.

Miért?

Mert ebből látszik, hogy összhang van a párosok között. Nagyon fontos, hogy az egyik tudja, mire gondol a másik, mert ha elrontják, akkor is ki tudnak hozni belőle valami szebb dolgot. Ezt nézik a versenyeken is. Mivel a tánc egy esztétikai sportág, nagyon fontos, hogy jól nézzen ki. Ha megvan az összhang a felek között, akármit csinálnak, el is ronthatják, fejre is állhatnak, a táncuk akkor is jól fog kinézni.

Ehhez az összhanghoz nyilván sokat kell gyakorolni, de gondolom ez önmagában nem elég…

Valóban nem, erre hadd meséljek el egy történetet. Egyik alkalommal, amikor Budapestre utaztunk magánórára, a kocsiban volt egy összezördülésünk a partneremmel. Három órás az út, hát ebből két órát nem szóltunk egymáshoz. Amikor megérkeztünk, azt kérték tőlünk a tanárok, hogy csináljunk egy bemelegítő kört: csak sétáljunk, hogy kicsit ráhangolódjunk a táncra. Hát nem akart összejönni. Két külön világ voltunk, falakat húztunk magunk közé, nem kommunikáltunk egymással, az oktatók meg is jegyezték, hogy katasztrófa amit csinálunk. Aztán olyan fél óra-óra múlva enyhült a helyzet és lehetett is látni a különbséget. Ezt azért meséltem el, mert talán ebből látszik mennyire fontos, hogy az ember jó kapcsolatban legyen azzal, akivel táncol.

És mennyire kell a kémia, vagyis az, hogy vonzónak találd a másikat?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy fontos a kölcsönös szimpátia, hiszen a párok elég közeli kapcsolatba kerülnek. Ha nincs meg a szimpátia, hiába tudnak a párok táncolni, érezhető lesz, hogy nem engedik egymást közel magukhoz, emiatt pedig nem tudnak olyan látványos dolgokat csinálni. Azt mondják, a tangó egy ölelés, és abban sétálunk, abban táncolunk, abban csináljuk a figurákat. Ez egy bizalmi viszony, épp ezért kezdő táncosoknál például azt szokták kérni a pároktól, hogy mielőtt bármibe belekezdenének, öleljék meg a másikat.

Ettől azért zavarba lehet jönni, nem?

Előfordul, általában az urak vannak zavarban, mert nincsenek erre felkészülve. A másik probléma, ami fel szokott merülni, hogy a hölgyek át akarják venni az irányítást. Ez a tangóban iszonyú nagy zavart tud okozni.

És ez miben nyilvánul meg?

A lányok rángatják a fiúkat, közben a fiúk is nyilván próbálkoznak, és ennek egy közelharc lesz a vége. Velem is próbálkoztak már.

Ilyenkor szólsz, hogy ácsi?

Mindenképpen, megmondom, hogy én szeretnék vezetni, hagyjanak kibontakozni. Ebben a műfajban meg kell szokni, hogy a férfi vezeti a nőt, vagyis visszatérünk a klasszikus férfi-nő felálláshoz. Nyilván ez nem diktatúrát jelent, hogy most idelépsz és kész, inkább kommunikációt.

Azt mondod, a férfi vezeti a lépéseket. Ez azt jelenti, hogy nincs kőbevésett koreográfia? Valamennyire improvizatív ez a műfaj?

Az argentin tangó egy teljes mértékben improvizációs tánc. Ebben különbözik a standard tangótól. Versenyekre azért az ember készül koreográfiával, bár hozzáteszem, hogy most is elrontottunk egy részt a bajnokságon, de végül senki nem vette észre…

Mert mindketten elrontottátok?

Így van, és olyan szépen kiimprovizáltuk, hogy végül jól nézett ki.

Az improvizációhoz azért feltételezem az kell, hogy nagyon magabiztosan tudjátok „használni” a műfajt, a lépéseket, figurákat. Mennyi idő, mire erre a szintre el lehet jutni?

Én először versenytánccal foglalkoztam, 8 évvel ezelőtt kezdtem. Az argentin tangóval 2 éve foglalkozom. Nagyon lelkesen álltam neki, azt hittem, hogy nagyon jól tudok táncolni. Pár hónapon belül rájöttem, hogy nem tudok jól táncolni, és minél többet tanultunk, annál jobban éreztük, hogy csoportos tanfolyamon nem tudunk úgy fejlődni, ahogy szeretnénk. Ekkor kezdtünk Budapestre járni különórára, és most úgy néz ki, hogy Bécsbe, egy argentin oktatóhoz fogunk járni. Ennek nagyon örülök, mert autentikusabb tőle tanulni az argentin tangót.

Miért váltottál a versenytáncról az argentin tangóra?

A versenytáncnál, a latin táncoknál is mindenki egymástól 2-3 méterre csinálja a maga dolgát, még csak egymásra sem néznek a párok. Az argentin tangóban viszont van szemkontaktus, közeli tartás, az az érzelmekről szól, nekem ezért tetszett meg. Visszaadja a tánc mivoltát.

Itt Sopronban van lehetőség olyan szintre fejlődni, mint amilyen szinten Ti vagytok?

Nincsen, de szeptembertől mi tartunk tanfolyamot a Pedagógusok Soproni Művelődési Házában, hétfő és szerda esténként lesznek az alkalmak. Nem kurzus jellegben gondolkodunk, hanem inkább egy tangóklubot szeretnénk indítani. Egyik nap lenne az oktatás, másik nap pedig klubszerűen szólna a tangózene, lenne hangulatvilágítás, szeretnénk megidzéni az argentin életérzést és olyan tangóesteket csinálni, ahol mindenki jólérzi magát. A soproni tangózenekart is meg szeretnénk fűzni, hogy legalább egy hónapban egyszer legyen élőzene is.

Van Sopronban tangózenekar?

Igen, ők kimondottan tangózenét játszanak. Van egy zongoristájuk, egy szájharmonikásuk és egy nagybőgősük is. Nemrég csináltunk velük egy programot a híres tangózeneszerző, Piazzola repertoárjából. Most pedig a Savaria Történelmi Karneválon is velük fogunk fellépni.

Versenyek is szerepelnek a terveitek között?

Hát igen, Évi, a táncpartnerem ki is akadt, hogy most nyertünk még csak egy versenyt és már újabb tervekkel „zsibbasztom” – ő fogalmazott így. De végül meggyőztem, úgyhogy októberben egy másik szövetség, a World Artistic Dance Federation nemzetközi versenyén indulunk, ez Romániában lesz. Novemberben pedig ugyanez a szövetség rendezi Csehországban a világbajnokságot, oda is szeretnénk eljutni. Ezen kívül jövőre szeretnénk mi is egy nemetközi versenyt rendezni Sopronban, többféle kategóriában. Örülnénk, ha ez egy hagyományteremtő program lenne, ami Sopronhoz kötődik, mint ahogy a Savaria Táncverseny Szombathelyhez.