A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. Manapság ezen az ünnepen a férfiak virággal, bonbonnal, vagy valamilyen aprósággal kedveskednek hölgy ismerőseiknek.
Sokaknak hagyja el a száját, hogy “kommunista ünnep” – pedig a gyökerei alapvetően máshova nyúlnak vissza.
A nőnap lényege a női-férfi egyenjogúsághoz eredeztethető vissza, melynek célja a 20. század elején az volt, hogy a nőket is ugyanazok a jogok illessék meg, mint a férfiakat. Az egyenjogúsági mozgalmak többé-kevésbé a világ legtöbb országában hoztak ugyan némi eredményt, de még mindig lenne mit javítani a helyzeten. A választójog megszerzését követően Magyarországon például 1920-ban állhattak először a nők az urnához. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés.
Napjainkban ezen a napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel követeléseikre, a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségére a figyelmet, arra, hogy hiába biztosít az állam számukra jogegyenlőséget, ha ez továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét. Magyarországon – az Európai Bizottság 2006-ban közzétett jelentése szerint – átlagosan 11 százalék az eltérés a női és a férfi fizetések között, s a nők körében nagyobb a munkanélküliség, vagy gondoljunk csak arra, hogy milyen kevés nő van még mindig vezető pozícióban.
Magyarországon az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők 8 százalékkal kapnak kevesebb fizetést, s ez a különbség annál nagyobbra nő, minél több gyermekük van, egy háromgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi.
így a nőnap minden szép gesztusával együtt még ma is fontos célokat és mondanivalókat rejt magában, amiket szintén érdemes (nem csak ezen a napon) szem előtt tartani.