2000 februárjában Párizsban tartották az első rákellenes világkongresszust. A résztvevők február 4-én történelmi dokumentumot írtak alá, amely világméretű összefogásra szólít fel a halálos kór ellen. A Rákellenes Alapítványt (Párizsi Charta) a világ minden részéről összegyűlt vezető kormányzati tisztségviselők, a legjelentősebb rákkutató társaságok és szervezetek vezetői, orvosvezetők, betegképviselő civil szervezetek és az ipar reprezentánsai látták el kézjegyükkel. Ennek emlékére a kongresszus február 4-ét RÁKELLENES VILÁGNAPpá nyilvánította.
Mi február negyedike üzenete? Mit kell, hogy jelentsen mindannyiunk számára a “Rák Világnapja”?
A daganatos betegségek még most, a III. évezred elején is a legpusztítóbb betegséget, az emberiség legnagyobb ellenségét jelentik. Bár a tudomány minden területe, így az orvostudomány is nagy lépésekkel fejlődik, a rák sajnos mind a mai napig nem előzhető meg. Mivel azonban ismerjük a kialakulás kockázatának tényezőit (dohányzás, táplálkozás, életmód stb.), ezért nem állunk teljesen tehetetlenül daganatos betegségekkel szemben: a rák kialakulásának veszélye csökkenthető!
A rák elleni felelősségteljes küzdelem mindannyiunk közös ügye. Mindenki tehet valamit, s csak közös összefogással vehetünk erőt e szörnyű kór uralmán! Betegek és orvosok, kutatók és gyógyszergyártók, politikusok és a média képviselői mind-mind tehetnek a daganatos betegségek ellen, hiszen a rák csak 15%-ban orvosi kérdés. Emberi életünk szinte minden egyes területe érintett: a családtól a társadalom széles köréig (nemzeti rákellenes programok), a munkavédelemtől a közlekedéspolitikáig, a törvényhozástól a környezetvédelemig minden területen kimutatható a felelősség a rákkal szemben.
A Párizsi Charta:
• Hitet tett az emberséges kezelés és a minőségi rák-ellátás mellett, egyenlő partnerként kezelve a rákos betegségben szenvedő embereket.
• Hangsúlyozta az új orvosi kutatások fontosságát, illetve azt, hogy ezek a kutatási eredmények minél hamarabb utat találjanak a klinikai területre.
• Szót emelt a megbélyegzés, a félelem és a közömbösség ellen, hogy a közvéleményt megfelelő irányba befolyásolja.
• Kiemelte a tájékoztatás fontosságát, hiszen egy tudatos és tájékozott beteg könnyebben részt tud venni a rá vonatkozó döntések meghozatalában, illetve fokozottabban tud együttműködni az orvosokkal a terápia sikerének érdekében.
• Egyik legfontosabb szempontként a korai felismerést, illetve a szervezett rákszűréseket nevezte meg.
• A rákbetegek általános: fizikai, lelki és szociális szempontokat is magában foglaló jólétének, azaz életminőségének javítását – tekintet nélkül a betegség fokára és kimenetelére, illetve különös hangsúllyal a fájdalom kezelésére a betegség minden szakaszában – ugyancsak az elsődleges célok közé helyezte.
A “Rákellenes Világnap”, a rák elleni küzdelem fontosságára kívánja a társadalom figyelmét irányítani. Ez a küzdelem nemcsak orvosi feladat, hanem mindannyiunk közös ügye. Az egyéni felelősségvállalás alól senki sem menthető fel, hiszen hazánk a daganatos megbetegedések okozta halálozásban az első helyen áll.
Mi a rák?
A rák gyűjtőfogalom: több száz különböző szövettani típusú, különböző biológiai viselkedésű és különböző szervekre lokalizálódó megbetegedést (kóros sejtburjánzást: daganatot) fed. Fél évszázada a rosszindulatú daganatokkal diagnosztizált betegeknek csak 20 százaléka volt megmenthető, ma körülbelül felük meggyógyul.
A rák a leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegség. Tulajdonképpen olyan rendellenes szövettömeg, amelynek a szaporodási üteme meghaladja a normál szövetét, annak a növekedésével, szaporodásával nincs összhangban. A rákos sejtek a szervezet saját sejtjeiből indulnak ki, növekedési, szaporodási ütemük független a szervezet szabályozó mechanizmusától. A rákbetegség nevét több nyelvben, így a magyarban is a rák állattól kapta, mintegy találóan jelezve, hogy ez a daganatféleség csápszerűen terjed az egészséges szövetekbe, befűzve azokat.
A rákos sejtek kiszabadulnak a szervezet szabályozó tevékenysége alól, így szinte önálló életet élve, mértéktelenül szaporodnak. A rosszindulatú daganatos sejtek merőben különböznek az ép szövetek sejtjeitől. Általában nagy, sötét magvú értéktelen sejtek ezek, amelyek között az összetartó erő kicsi, ezért a daganatból könnyen kiválnak, és többnyire a nyirok, máskor a véráram útján a szervezet más helyeire is eljutnak, s ott belőlük áttétes daganatok alakulhatnak ki. A rákos burjánzás-amennyiben nem kezelik- a szervezet senyvedéséhez, pusztulásához vezet.
A rákok többségének összes kiváltó okát mindmáig nem ismerjük. Világszerte tudósok ezrei kutatják fáradhatatlanul a bizonyítékokat, amik a rákos folyamat beindulásának miértjeihez és mertjeihez vezetnek. Annyi bizonyos, hogy nem egyetlen kiváltó okot keresgélnek, mert közismert, hogy számtalan külső (és belső) tényező (rákkeltő tényezők, karcinogének), és örökletes tényezők együttes jelenléte és kölcsönhatása eredményezi a rákos folyamat beindulását.
Szűréssel megelőzhető
A rákban elhunytak fele megmenthető lenne, ha az elváltozást, a daganatot idejében felismernék és megfelelően kezelnék. Felvilágosítással és szűrővizsgálatokkal az esetek egyharmadát lehetne megelőzni, egyharmadát gyógyítani, a betegek fennmaradó egyharmadát pedig megfelelő életminőség-javító kezelésben részesíteni.
Ennek érdekében hirdették meg 2006-ban a Nemzeti Rákellenes Programot, amelynek végső célja, hogy 10 év alatt 10 százalékkal csökkenjen a daganatos betegségekből eredő halálozások száma.
A program legfontosabb üzenete, hogy a rákbetegséget meg lehet előzni, és e betegségből meg lehet gyógyulni. Magyarországon elméletileg minden beteg hozzájuthat a legkorszerűbb terápiákhoz.
Várjon ...
