ÁPRILIS 7. – EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGNAP

1948. április 7-én az ENSZ szakosított intézményeként megkezdte működését az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Erre az eseményre emlékezünk az egészségügyi világnapon. A világszervezet célja a nemzetközi egészségügyi munka irányítása és összehangolása.

Mi is az egészség?

A WHO-nak két különböző, időben egymás után született definíciója van:

– Az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, a szociális, a pszichológiai és az élettani rendszer folyamatosan változó kölcsönhatásának pozitív eredménye.

– Az egészség annak a foka, amennyire az egyének és közösségek képesek önmaguk kiteljesítésére és szükségleteik kielégítésére, valamint megbirkózni a környezet kihívásaival, és megfelelő egyensúlyt alakítanak ki.

Az egészségnek nem csak egészségügyi vonatkozásai vannak, hanem szociológiailag is jellemezhetjük. Parson nyomán, az egészség optimális képesség, hogy hatékonyan el tudjuk látni társadalmi szerepeinket, feladatainkat, amelyekre szocializálva vagyunk Antonovsky szerint, akkor vagyunk egészségesek, amikor harmóniában, összhangban és koherenciában állunk a környezettel, illetve a velünk történt eseményeknek értelmük van, képesek vagyunk a kihívások megoldásra, elfogadjuk a világban és a társadalomban betöltött helyünket, rendelkezésünkre áll a megfelelő társadalmi tőke.

Az egészséget legnagyobb mértékben befolyásoló tényező az életmód. A megfelelő életmód kialakításában az egyénre hárul a felelősség. Ép testben, ép lélek és fordítva, így a lelkünk és testünk kölcsönösen hatnak egymásra. A megfelelő testi és lelki egészség nem csak saját magunknak jó, hanem a környezetünkre is jó hatással van. Megfelelő példamutatással másokat is egészségesebb életre sarkalhatunk.

Az egészségügyi világnap fő céljának azt tartja, hogy felhívja a világ figyelmét az egészséghez kapcsolódó világméretű problémákra. Funkcióit tekintve fontosnak tartja, hogy irányt mutasson az egészségügyben, együttműködjön a kormányokkal az egészségügyet érintő tervek előkészítésében, ezek irányításában és értékelésében, továbbá lényegesnek tartja az újabb egészségügyi technológiák, információk és szabványok fejlesztését, átadását.

A nemzetközi szervezet 2012-es programjainak fókuszában az öregedés és az egészség áll. Figyelmeztet, hogy az elmúlt évtizedekben a várható élettartam nagymértékben megnövekedett, így a világon egyre több idős és egyre kevesebb fiatal lesz. Különösképp drámai a változás a fejlődő országokban, amik amúgy is rengeteg gondtól vannak sújtva. A világszerte fennálló társadalmi változások egyszerre jelentenek kihívásokat és ehetőségeket. A legtöbb országnak lehet, hogy csak egy generáció ideje áll rendelkezésre, hogy ebben a helyzetben megfelelőképp előkészíthessék az egészségügyi és szociális rendszereket egy elöregedő világban.