A 35 kiló remény című produkciót 2000 diák látta.
Befejezte nagy turnéját a soproni teátrum iskolaszínházi előadása, a 35 kiló remény. Anna Gavalda regényének motívumaiból Németh Ervin dramaturg, drámatanár készített adaptációt. A produkciót a városban és környékén 31 oktási intézményben 66-szor játszották el mintegy 2000 diák előtt. Ez a program ötéves időszakának rekordja.
A 35 kiló remény című produkció egy 13 éves fiú története arról, hogyan értse meg a kamasz a felnőtteket, hogy azok is megértsék őt.
Az országban elsők között indított az elmúlt években a soproni teátrum színházi nevelési programot. A tantermi színházi foglalkozások, az ott bemutatott előadások, és a hozzájuk kapcsolódó témák, beszélgetések utat találtak a fiatalsághoz. A megelőző négy évadban a Dúvadnevelde, a Semmi, a Luke és Jon és a Bocsáss meg, Madárijesztő! című darabok voltak láthatók, illetve ezekhez az előadásokhoz kapcsolódtak a színháziszöveg-értési és a darab problematikáját a drámamunka eszköztárával feldolgozó foglalkozások. Ebben az évadban Németh Ervin és csapata a 35 kiló remény című produkcióval járta az oktatási intézményeket.
Németh Ervin dramaturg és csapata a gyerekek életkorából fakadó kérdéseket helyeztek a foglalkozások fókuszába. / Fotó: Soproni Petőfi Színház
A program vezetője aláhúzta: a tavalyi Bocsáss meg, Madárijesztő!-ben a közösségi elvárásokhoz való igazodás témakörére helyezték a hangsúlyt játék közben, idén a 35 kiló reményben pedig azokat kérdéseket vették sorra, mit tehet a gyerek akkor, ha az iskola nem értékeli azokat a képességeket, amelyekkel ő éppen rendelkezik, illetve szólt a történet a bizalom és a ragaszkodás erejéről, s a nehezebb út választásának bátorságáról.Ez a két utóbbi darabunk telibe találta a korosztályt, sőt a pedagógusokat is. Nagyon jó visszhangja volt mindkét előadásnak, ráadásul ebben az évben megszaporodtak azok a pedagógusvélemények, amelyek arról szóltak, hogy mennyire fontos pillanatban érkeztünk hozzájuk az előadással, s – bár nem célja a kezdeményezésünknek az akut sebek gyógyítása – jó pár “problémás gyerek” esetében szinte terápiás haszna volt a színházi programunknak – hangsúlyozta a drámatanár. Mint mondta: jó érzés volt számukra úgy visszatérni az iskolákba, hogy a gyerekek izgatottan és nagy várakozással tekintettek az előadások elé, várták az előadást, a beszélgetéseket. Ám, még ennél örömtelibb volt azt tapasztalniuk, hogy azok a gyerekek, akik már több éve vesznek részt a foglalkozásainkon, milyen pontos meglátásokkal, s mennyire “szakavatottan” beszélnek a színháziszöveg-értés körébe tartozó kérdésekről.
Várjon ...
