Biztos sokan láttak már olyan fotóst, vagy filmest, aki munka közben annyira koncentrál, hogy nem veszi észre a lépcsőt, egy autót, nekimegy a háznak, vagy bármi hasonló baklövést követ el. A napokban találtam egy ilyen videót, unalmas percekben érdemes megnézni (és persze nem nevetni, hanem sajnálni kollegáimat!):

(tovább…)

Mint sokan tudják, nagy bringás hírében állok. Nem kifejezetten a sportolás céljából használom, hanem hogy eljussak A-ból B-be. Jelenlegi “kecském” nagyjából két és fél éves lesz, és körülbelül 6-7000 km van benne, bizony már itt-ott meglátszik rajta. A minap kedves ismerősöm megosztotta, hogy eladja a kilométeróráját, én pedig lecsaptam rá, mert szimpatikus volt. Mármint az óra. De az ismerősöm is!

Megvettem tőle, és úgy döntöttem, hogy kipróbálom a régi órámmal párhuzamosan, hát irdatlanul menő voltam! Két kilóméteróra a kormányon – a kötelező csengő és lámpa mellett, már nem is maradt hely semmi másnak. Nagyon menő két órával biciklizni! Ki is húztam magam, mert…. mert menő! Egyik nap az Arénától közlekedtem a belváros felé, és épp keresztezni akartam a Lackner utcát a buszvégnél. Nagyon-nagyon menő voltam akkor is, ahogy megérkeztem a körforgalomhoz. Talán még rá is nyomtam az új órán a háttérvilágításra – ami persze napközben nem is látszik, de legalább ott a nagy forgalomban valaki meglátja és azt mondja: “húú de menő, két órája van”. Látványosan megindultam a körforgalomban, és a második tekerésnél széttörött a hátsó kerekem.

A törött hátsó tengely

Mivel pozitív vagyok, nem fakadtam sírva, amikor megláttam, hogy romokban áll a hátsó kerekem, hanem örültem, hogy csak két utcányit kell tolnom. Otthon szétszedtem a járgányt, és kihullott a képen is látható tengely. Logikámnak köszönhetően pillanatok alatt rájöttem, hogy ezzel már nem tudok tovább közlekedni. Azóta vettem két új kereket, átszereltem, és szebb, jobb, mint újkorában! Most viszont a lánc kezd egyre rosszabb állapotba kerülni…