Minden ami Sopron

2017. 07. 20. csütörtök

Illés

SOPRON
Borult
EURO

Archívum

Kappadókia felülnézetből

Írta: Noel
2015.05.24.

Ha Törökország és nyaralás, akkor általában Isztambult, és a Török Riviérát ajánlják a figyelmünkbe. Pedig Kappadókia maga a varázslat!

Januárt írunk, és ilyenkor bizony repkednek a mínuszok a hegyekben. Havas, kietlen tájakon verekedjük át magunkat, de ezt ne értsük szó szerint. Sőt! Az úthálózat egészen elképesztő, még a semmi közepén is kétsávos autóutakon haladhatunk. Igaz, az üzemanyag majdnem a duplája az otthoninak, de ezért itt senki nem morog, mivel tudják, hogy ennek köszönhetőek a biztonságos, járható utak.

Göreme

Göreme

Kappadókia “fővárosát”, az UNESCO Világörökségi listáján is szereplő, Göreme Nemzeti Parkot célozzuk meg, ahol már barátságos napsütés fogad minket. A furcsa sziklák, a falba vájt épületek látványa azonnal levesz minket a lábunkról. Évente 850 ezer külföldi, és közel egy millió török keresi fel a vidéket, hogy megcsodálják a természeti erők által formált, lenyűgöző képződményeket. A szállásunk elfoglalása után, egy erős török kávé mellett, maga a tulaj ajánl figyelmünkbe néhány helyet a környéken. Kevésnek tűnik a két nap mindenre, de nem aludni jöttünk! Befizetünk nála egy hajnali hőlégballon repülésre is, melyről sok jót hallottunk. A közel 35 ezer forint soknak tűnik az egy órás programért, de azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ilyen alkalom, ki tudja lesz e még az életben.

kappadokia2

Mielőtt még elér minket a sötétség, nekivágunk a kevesebb, mint 3 ezer lakost számláló Göremében található szabadtéri múzeumnak, ahol minden megtudhatunk a táj titkairól. A múzeum területén több kősziklába vájt templom, és különböző célokra kialakított helység található, melyek régebben a lakosok otthonául szolgáltak. Az első telepesek 10 ezer évvel ezelőtt érkeztek ide, és a civilizációs folyamat napjainkban is tart. A városközpontban néhány ilyen “üreg” szállodaként üzemel. A napot egy helyi vendéglátó egységben koronázzuk meg, egy jó vacsorával, és egy pohár török, vörösborral. Ideje lepihennünk, hiszen hajnalban vár ránk a nagy kaland!

kappadokia3

A reggeli 5 órás kelés bizony nem esik jól, de a csípős hideg és a Müezzin imára hívó éneke kiveri az álmosságot a szemünkből. Kisbuszokkal visznek ki minket a “felszállópályára”, ahol már melegítenek a ballonok. Kicsit bizonytalanul szállunk be a mintegy 15 főnek helyet adó kosárba, de a jó humorral rendelkező sofőrünk megnyugtat minket, jó pár kilométer van már a kezében. Sőt, még fotót is készít rólunk, és utastársainkról, akik jobbára Japánból és Koreából érkeztek, és a róluk alkotott képet megerősítve, természetesen profi kézikamerákkal filmeznek mindent.

kappadokia4

Határozottan emelkedünk a magasba a felkelő nappal együtt. A fantasztikus látvány annyira leköt minket, hogy még a magasságtól való félelmünket is elfelejtjük! Ahogy szállunk, egyre több hőlégballon csatlakozik hozzánk. Pazar élmény! Felvesszük mi is a japánok ritmusát és készítünk pár száz képet. Vezetőnk valóban magabiztosan irányítja a hatalmas “járművet”. Biztosan kerülgetjük a többi hőlégballont és a sziklákat, melyeket közel egy méterről is megtekinthetünk. Ettől persze azért eltekintenénk, de kormányosunk láthatóan tudja mit csinál, így az első manőver után már nem is izgat minket, ha közeledik egy sziklatömb.

kappadokia5

Az egy órás repülés után mérnöki precizitással landolunk egy platós terepjárón. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva vesszük át az utazásról szóló tanúsítványunkat, és mellé egy pohár pezsgőt, mely mint megtudjuk, régi hagyomány az ilyen túrák végén.

Tökéletesen indult a nap, és még hol a vége!

Bassano, te mesés!

Írta: Noel
2015.05.10.

Ki ne hallott volna már az olaszok szőlőtörkölyből párolt italáról, a Grappáról? Ma abba az Észak-Olaszországi kisvárosba látogatunk el, ahonnan elindult hódító útjára.

A második évszázadban alapított Bassano del Grappa mintegy 42 ezer főt számláló város Vicenza tartományban. Nemcsak népszerű párlatáról, hanem többek között híres festőjéről, Jacopo Bassanoról, és a Diesel márka alapítójáról, Renzo Rossoról is híres.

bassano1

A városba érve hamar nehézségbe ütközünk. Nem számítottunk ekkora nyüzsgésre vasárnap, az ingyenes parkolóhelyek zsúfolásig telve. Egy jó fél órát azért próbálkozunk, majd feladjuk, és elővesszük a pénztárcánkat. A pár eurós díjat látva már sajnáljuk is, hogy elvesztegettünk 30 percet e csodás, napsütéses márciusi délutánból.

bassano2

A belvárost egy várfal veszi körül, melynek tövéből festői szépségű táj tárul elénk. Nehéz szabadulni a háttérben magasodó Alpok vonulatának erőt sugárzó látványától. Egy sétány mentén indulunk el, bejáratot keresve a várfalon. A fák mellett elhaladva mindegyiken egy-egy személy arcképét, és egy keresztre vésett dátumot fedezünk fel. Mint megtudjuk, mindegyik az I. Világháborúban, a Grappa hegység szörnyű csatájában elhunyt több ezer katonának állít emléket. Az eredetileg Bassano Venetoként ismert város az ő tiszteletükre vette fel 1928-ban a Bassano del Grappa nevet.

bassano3

Az emberiség egyik legszörnyűbb eseményének mozaikjait hátrahagyva hamar visszatér a jókedvünk, amint belépünk a belvárosba. Szűk utcákon, színes épületek mentén jutunk el a város szívébe, a Piazza Libertá-ra. Az amúgy is pörgős itáliai közeg ezen a napon még inkább pezseg! A téren sportnapot tartanak, ahol edzők felügyelete mellett több sportágat is kipróbálhatnak a gyerekek. Remek kezdeményezés!

Míg páran a társaságból betérnek az egyik hívogató pékségbe, én egy helyi kisbolt felé veszem az irányt. Nem lehet, hogy helyi portéka nélkül térjek haza a grappa szülőföldjéről! Egyetlen probléma, a választék. Na, nem annak hiánya, hanem a bőség zavara! Van itt kérem minden! A klasszikustól elkezdve, egészen az ízesítettekig. Hosszas válogatás után egy hagyományos, és egy csokoládés grappa landol a táskámban.

bassano4

Közben az éhségüket is csillapították barátaim, így megérzéseinkre hagyatkozva barangolunk tovább. A semmiből egy folyóhoz lyukadunk ki, amit egy fahíd keresztez. Az 1569-ben épített remekművet többször újjá kellett építeni, melyben tevékenyen vett részt az Alpini, az olasz hadsereg elit hegyi osztaga. Innen kapta a nevét is: Ponte degli Alpini. Komoly erőfeszítésekbe kerül feljutni a hídra, melynek bejáratánál található a Nardini család grappa üzlete. Fiatalok, idősek, férfiak, nők, mind poharakkal a kezükben nézelődnek, beszélgetnek a hídon, melyről csodás a kilátás mind a hegyekre, mind a folyó mentén lejjebb magasodó dinoszauruszra. Bizony, egy őshüllő Olaszországban! Ennek okát nem fejtjük meg, inkább átkelünk a hídon, megcélozva a túloldali partszakaszt.

italia10

Megéri a séta, készülhetnek az újabb fényképek, miközben egy fal mentén parkoló autóra irányul a tekintetünk. Egy hajszál sem férne el a kettő közé, szívesen megnéztük volna a tulaj parkolási technikáját.

italia13

El tudnánk még időzni pár órát ebben a mesebeli világban, de mennünk kell. Azért egy olasz fagylaltot még magunkhoz veszünk, és megegyezünk abban, hogy ide, még visszatérünk!

italia15

Hola Madrid! – IV.

Írta: Noel
2015.05.03.

Tudtátok, hogy a világon Spanyolország rendelkezik a legnagyobb szőlőtermő területtel? 600 különböző szőlőfajta található az országban, így nem meglepő, hogy nagy hagyományai vannak a borkultúrának az Ibériai félszigeten.

qubel1

Madrid vonzáskörzetében is található több kisebb-nagyobb borászat, melyek közül egy családi vállalkozást tekintünk meg, akik már azzal elnyerték a szimpátiánkat, hogy néhány email-váltás után vállalják, ünnepnapon is fogadnak minket (mindenképpen egyeztetni kell előre a látogatás időpontját). A Qubél borászatot Gosálbez Orti és felesége Estrella viszik, egymás között megosztva a borkészítés és a marketing feladatait. A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Hiába készít valaki minőségi bort, ha nem tudja eladni.

qubel2

Madrid központi buszpályaudvaráról közel két óránként indulnak buszok Pozuel del Rey irányába. Mintegy 40 percnyi buszozást követően érkezünk meg a bájos kis falucskába. Kis településről lévén szó, könnyedén célhoz érünk. Gyakorlatilag ott tesz le a busz. Vendéglátónkra várni kell, de az elmúlt napokban, amit Madridban töltöttünk, ezt a ráérős életvitelt már megszoktuk. Orti úr kedélyesen bevezet minket a borászatba, ahol kérésünknek megfelelően a borkészítés teljes folyamatáról átfogó képet kapunk. A példákkal, rajzokkal színesített előadás egy laikusnak is érthető. Némi angol nyelvtudás azért nem árt. Miután a kérdéseinkre is választ kapunk, készen állunk az igazi élményre, a borok kóstolására. Irány a Vinotéka, mely pár perc sétára fekszik!

qubel3

A szintén nagyon kedves Estrella asszony veszi át kalauzolásunkat. Szembetűnő a profizmus! Láthatóan minden apró részletre odafigyeltek a hívogató borkereskedés kialakításánál, mely felér egy kisebb borászati múzeummal. Miután kicsodálkoztuk magunkat, helyet foglalunk az emeleten. A kóstolás előtt egy rövid prezentáció keretében betekintést nyerünk a marketing, az értékesítés területére is, miközben megérkezik az első bor!

qubel4

Egy fehérrel nyitunk. A Mayrit Blanco Sauvignon Blanc szőlőből készül. Könnyed bor, de nem ragad meg minket igazán, gyorsan továbblépünk a vörösekre. A következő tétel mindjárt nagy ugrás a minőség terén. Ízlelő bimbóink táncra is perdülnek! A Qubél Revelacion ütős kis vörös a maga 14,5 százalékos alkoholfokával. Öt fajta szőlő házasítása. Jól csúszik a felszolgált sajtok, sonkák, tapasok mellé. A tempranillo és syrah házasításából előállított Mayrit Barrica egy pompás darab, vetekszik az utolsó palackkal is, a közel 10 éves, testes csúcsborral, a Qubél Crianzaval. A 4700 palackból egy nálunk landol. Remek zárása a 20 euróba kerülő kóstolónak!

qubel5

Megújult tudással, csodás ízekkel, néhány palack vörössel, szárított gombával, és nem utolsósorban vidám hangulatban távozunk!

loading