Ma valahonnan eszembe jutott egy hónappal ezelőtti eset. Biztos sokan értesültek róla, hogy története 6. Magyar Kupa diadalát aratta az Uniqa Euroleasing Sopron csapata. Nyilván nagy volt az öröm, Győrből hazaérkezvén az Aréna előtt folytatódott az ünneplés. Éppen levideóztam, ahogy a csajok több irányból pezsgőfürdőben részesítették Sterbenz László vezetőedzőt, majd megfordultam, és el akartam indulni az Aréna bejárata felé. Na, ezt nem látta az egyik játékos, aki örömében jó erősen a magasba csapta a kezét – amiben ott volt az üveg is. Az apró bibi az én nagy fejem volt, ami éppen a pezsgősüveg útjába került. Fájt. Szerencsére Iva rögtön odaugrott bocsánatot kérni – az este folyamán háromszor is.

De hogy miért pozitív ez az eset? Mert minden apróságnak tudok örülni. Például annak, hogy nem lett semmi komoly bajom, csak egy kis púp a fejemen. De tényleg, semmi maradandó.

Jut eszembe: meséltem már, hogy kupadöntő után hogy fejbe vert egy üveg pezsgő?

Kipróbálom, hogy reflexből mennyi pozitív dolog jut eszembe. Erre a bejegyzésre nem készültem rá, csak ideültem, és elkezdem gépelni azokat a gondolatokat, amik jelenleg pozitívak az életemben:

süt a nap, itt a tavasz, pörgős lesz a jövő hetem, bajnok lett az Uniqa Euroleasing Sopron, megismerkedtem a tiny planet képkészítés alapjaival (első próbám lentebb), befejeztem a hétre tervezett munkáimat, a héten eljutottam fodrászhoz,  voltam masszőrnél, Kálmán Csilla ismerősöm 3. lett a Frey Classic testépítő versenyen, új projektbe vágjuk a fejszénket egyik barátommal, jól kibicikliztem magamat ma is, Hamilton megint nyert, találtam egy újabb kedvenc zeneszámot, segítettem egyik ismerősömnek a gondjaiban (mármint nem abban, hogy több gondja legyen, hanem hogy megoldja), beszélgettem egy rég nem látott ismerőssel, beszélgettem egy másik rég nem látott ismerőssel is, ma sem gyújtottam rá (mint az elmúlt 24 évemben sem), stb.

Ez most rögtönzés volt. Szerintem Ti is fel tudnátok sorolni sok-sok hasonló apró, de jó dolgot a mindennapjaitokban. Próbáljátok meg!

Csak egy apróság a hétvégéről.

Ágfalván jártam szombaton és vasárnap, ugyanis a sportpályán egy nem mindennapi verseny zajlott: őrző-védő kutyák versengtek egymással különböző feladatokban. Hivatalos voltam képkeretezésre – na jó, divatosabb nevén fotózásra – így reggeltől délutánig a pálya szélén jártam és alkottam. Érdekes ez egyébként, ilyenkor szeretek kicsit egyedül lenni, én rákoncentrálni a történésekre, hogy meglássam a jó pillanatokat.

Szombaton délután már barátaim együtt nevettek rajtam, amikor megláttak, ugyanis a fejem és a nyakam fele vörös volt, sőt, mindkét alkarom alsó része is lesült. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy a pulcsimat kicsit feltűrtem. Speciális formát vett fel az égésem, ugyanis jórészt egy irányból fotóztam, így a nap végig a bal oldalamat sütötte, jobbról pedig fehér maradtam. Hab a tortán, hogy vasárnap tovább súlyosbodott az eset, bár akkor próbáltam odatartani a másik orcámat is.

Fura helyzet, de mégis kedvelem. Egyrészt jó humorforrás, másrészt örülök, mert itt a tavasz!