A spanyolos életforma együtt jár a dübörgő bulikkal.

Nappal sem kell persze félteni a madridiakat, akik rengeteg kikapcsolódási lehetőségből válogathatnak. Gyakorlatilag egymást érik a teraszos, kiülős helyek, ahol meg lehet pihenni egy-egy cortado (kávé), sangria és néhány tapas társaságában. A laza, ejtőzős sziesztával ellentétben az éjszakát a vad pezsgés jellemzi! Legyen hétvége, vagy egy szimpla hétköznap, a fiatalok mindig vevők egy jó bulira.

A sok népszerű hely közül, vendéglátóink javaslatára, a Calle de Atocha 125. szám alatt fekvő Kapital nevezetű helyet célozzuk meg, mely egy 7 (!) emeletes diszkó. Nem könnyű bejutni a gigászi méretű épületbe, mivel pont Halloween napját írjuk, amikor amúgy is mindenki maskarába öltözve rohangál, bulizik az utcákon. A hollywoodi filmekből ismert hosszú sor a bejárat előtt már sejteti, hogy nem szokványos helyről van szó. Az állunk azonban akkor esik le, amikor belépünk a földszinti nagyterembe, mely leginkább egy modern színházhoz hasonlít. Elképesztő látványt nyújtanak a cikázó lézerfények, az óriás kivetítő, a dekoratív táncosok, mely nem csak a „küzdőtéren” és a több emeltnyi erkélyen és páholyban táncolókat, hanem minket is magával ragad. Csupán akkor fagyunk le kissé, amikor meglátjuk az italárakat. Ezek bizony a többszörösei az itthon megszokottakhoz képest. A kedvünket azonban mindez nem veszi el, és elindulunk felfedezni a szórakozóhely minden egyes szintjét.

A dance és house zenét vegyítő “színházteremből” a ruhatárak érintésével jutunk el a második szintre, ahol énektudásunkat tesztelhetjük a karaoke szerelmeseivel. A harmadikon a rap, a funky és a fekete zenei irányzatokat élvezhetjük. A zsúfolt teremben hamar leizzadunk, így gyorsan továbbállunk. A negyedikre érve jól esik egy kis nyugalom. Hatalmas pult mögött keverik a mutatós koktélokat. Kedvet is kapunk, és leülünk a hívogató kanapékra, miközben féláron boltolunk két italjegyet. Újult erővel vesszük az irányt az ötödik szintre, ahonnan reggae, mainstream és pachangueo zene szűrődik. A hatodikon ismét a relaxálás kerül a középpontba, háttérben chill out stílussal. A legfelső emelet gyakorlatilag egy télen-nyáron nyitva tartó terasz, ahol engedélyezett a dohányzás. Ez minket eléggé zavar, így elindulunk lefelé, órákig barangolva a szintek között. Hajnalodik, mire elfogy az energiánk. Jól esik az alvás!

Buenas noches Madrid!

Madridban nem csak a kultúra kap központi szerepet, hanem a sport, azon belül a foci is. Ki ne ismerné a Real Madridot? Kövezzenek meg érte, de előbb egy másik városrészbe vezényelném az olvasót, a Manzanares folyó melletti Vicente Calderon stadionba, mely az Atletico otthona.

A piros-fehérek a Real árnyékában is nyertek már 10 bajnoki címet, és ugyanennyi Spanyol Kupát. A metróállomásból a felszínre érve megállapítható, hogy a kultikus Torrente filmek főhőse mellett bizony sokan szurkolnak még a piros-fehéreknek. Könnyű dolgunk van a tájékozódás terén, sodródunk a sállal, kürtökkel, zászlókkal felszerelkezett tömeggel. A stadion felé közeledve minden 10 méterre jut egy utcai árus. Az egyikük engem is meggyőz arról, hogy jól mutatna egy sál a nyakamban. Eggyé válunk a Los Colchoneros (“Matrackészítők”) táborával, akikkel egy korsó San Miguel sört is legurítunk a sarki kocsmában. Telt ház, éneklő tömeg és egy látványos élőkép várja a csapatokat. Rögtön magával ragad minket a hangulat, együtt örülünk és bosszankodunk a helyiekkel. Előbbiből szerencsére több jut, a kolumbiai sztár, Falcao vezérletével megérdemelten nyernek a hazaiak.

A kitérő után vegyük az irányt a Real Madrid CF stadionja, a Santiago Bernabéu felé. A Királyi Klub, vagy egy másik elnevezéssel élve, a Galaktikusok, nevükhöz méltóan, mindig a világ legjobbjait igyekeznek magukhoz csábítani. A stadiontúrán haladva tátott szájjal ámulunk, de leginkább az hat meg minket, ahogy a sztárok közül is kiemelten emlékeznek meg a magyar foci ikonjáról, Puskás Ferencről. A spanyolok Panchoja igazi legendának számít, a Real játékosaként négy alkalommal lett a liga gólkirálya, 372 mérkőzésen 324 gólt szerzett. Elképesztő szám!

A hírek szerint, hozzánk hasonlóan, Öcsi bácsi is szerette a hasát, így nem volt kérdés, hogy megkeressük kedvenc éttermét. A zuhogó esőben egy jó negyed órát kavargunk a stadion melletti utcában, mire rátaláltunk a Chiquifru nevű helyre, mely a régi idők hangulatát idézi. A falon mindenütt ereklyék sorakoznak, közte a brazil Pelé, és Puskás Öcsi meze is. Miután fény derül nemzetiségünkre, boldogan mutatják nekünk az ereklyéket, igaz sok mindent nem értünk a kommentekből. Ahogy az étlap hiányában, a papírfecnire kézzel felírt pár fogásról sem tudjuk, mit takarnak. Segítenek azonban rajtunk, és mindenből hoznak ízelítőnek pár falatot. Spanyolosan meleg vendéglátás, retro köntösben. Mint egy időutazás!

Élmény-kedvelő. A tavalyi VOLT fesztiválon szembesítettek először ezzel a kifejezéssel egy mosoly keretében. Abban a pillanatban nem éreztem magaménak, de azóta már szívesen használom, különösen, ha egy utazás emlékeit elevenítem fel. Igen, imádok utazni, de gondolom te is így vagy ezzel. Ugye, nem baj, ha tegezlek? Olyan élmények érnek a világot járva, kultúrákat felfedezve, melyek gazdaggá tesznek és végigkísérnek egy egész életen át. Szeretem ezeket megosztani másokkal is, és jómagam is szívesen hallgatom élmény-kedvelő társaim beszámolóit. Ezzel a céllal született ez a Blog is, ahova az országhatáron túl élő egykori soproniak szubjektív, képes beszámolóit is várom. Legyünk társak az úton, járjuk be együtt a világot!

Első úticélunk nem más, mint számomra a pozitív életérzést megtestesítő Spanyolország, azon belül is az “anyaméh”, Madrid. A névválasztás már csak azért is találó, hiszen a fővárosi rangot 1606 óta viselő város, az ország mértani középpontjától csupán néhány kilométerre terül el. Az 1960-as évektől rohamos fejlődésen ment keresztül, napjainkban 5 millió lakos otthona, Európa egyik művészeti központja. Sport terén is jól állnak, de erről később, egy külön bejegyzésben.

Madridba érve azonnal megragadja az embert az élet szeretetének érzése, elég csak egy mélyet szippantani a levegőbe. Hol kezdjük a napot? Aki járt már az Ibériai-félszigeten, az valószínűleg rávágja: Museo del Jamon. Húsimádóknak elsőrangú választás, én azonban inkább a belváros szívében elterülő, egyedi atmoszférájú ételpiacra, a Mercado de San Miguel-re (Plaza de San Miguel) invitálnék mindenkit, ahol mennyei reggeliben lesz részünk. Igaz, ehhez mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, különösen ha nem bírunk betelni a látvánnyal. Mindenfélével megtöltött olajbogyók, sonkák, halak, változatos szendvicsek tárulnak elénk, melyekhez bor, sör, cherry dukál. Kora van még, úgyhogy csak mértékkel, az érzés kedvéért! Ne felejtsük el, hogy a spanyol reggel nálunk már bőven délelőttöt jelent. Ennek megfelelően 10 óra előtt zárt kapukba ütköznénk.

Most, hogy tele a gyomor, jöhet a városnéző séta. A lenyűgöző központ gyalogosan is bejárható, de jó választást nyújtanak a Hop on Hop off buszok, melyekkel könnyedén juthatunk el a legkülönbözőbb látnivalókhoz, és mi döntjük el, hol, mennyi időt ejtőzünk. Ráadásul buszozás közben információt is kapunk a fülhallgatókon keresztül (idegen nyelvet beszélők előnyben). Várjunk azonban még ezzel, hiszen az ételpiac közvetlen szomszédságában fekszik a Plaza Mayor (Fő tér), középpontjában III. Fülöp király bronz lovasszobrával. Az építészet iránt érdeklődők – közéjük tartozom én is – biztosan hosszasan elidőznének itt, különösen a turisztikai központként is működő Casa de la Panaderia fogja meg az embert.

A szűk utcákon barangolva az az érzésünk támad, mintha az emberek itt töltenék a mindennapjaikat. Vajon mikor dolgoznak? Teraszokon borozgató, kávézó, hangosan beszélgető helyiek jól megférnek a pózoló, fényképezőgéppel rohangáló turistákkal. Mindenkihez mosolyogva, segítőkészen közelítenek, de azért nem árt, ha tudunk spanyolul. Nem erőltetik az idegen nyelvet, mivel, elmondásuk szerint a gazdasági kapcsolataik nagy része Közép-, és Dél-Amerikához köthető, akikkel megértik egymást. Milyen egyszerű, nem?